Berg Judit: Farsang

olvasd el Panka és Csiribí farsangi meséjét!

cimkék: #Pagony

Berg Judit Tündérnaptár című könyvében hat mesét olvashattok Pankáról és Csiribíről, a két tündérről és barátaikról. A mesékhez - természetesen - most is Pásztohy Panka készítette az illusztrációkat. 

Olvassátok el Panka és Csiribí farsangi történetét!

Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra.

– Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben barátnője, Panka tölgyfaházában ücsörgött a kandalló előtt.

– Csinálhatok neked egy kis forró csokit – ajánlotta Panka.

De Csiribí válasz helyett hirtelen hatalmasat ugrott.

– Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra! Belépés: csak jelmezben! Lesz zene, tánc, tombola! Készítünk színes papírból lampionokat, azzal díszítjük fel a sziklacsarnokot.

– Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka.

A két kis tündér nekifogott a munkának. Annyi meghívót írtak, hogy Rigó Janó, a postás alig győzte kézbesíteni. Plakátokat is készítettek, és kiakasztották az erdőben mindenütt. Hamarosan már mindenki a szombati nagy mulatságról beszélt. Az erdő lakói jelmezeket varrtak, és segítettek Csiribínek fát gyűjteni, hogy legyen mivel befűteni a hatalmas, tágas sziklacsarnokot. Közben azt találgatták, vajon ki minek fog öltözni.

Csiribí két legjobb barátjával, Jocóval, a mókusfiúval és Borz Misivel feldíszítette a termet. Pankának is rengeteg volt a dolga. Elvállalta, hogy süt egy jókora adag farsangi fánkot, és persze a jelmezét is el kellett készítenie. Emma, a mókuskislány segített neki. Péntek délután Rigó Janó kifulladva szállt le Panka erkélyén.

– Levelet hoztam a városból, Panka!

A tündérlány már olvasta is:


Kedves Panka és Csiribí!

Köszönöm a meghívást! Számíthattok rám, ott leszek a farsangon! Csak aztán meg ne ijedjetek tőlem!

Üdvözöl, a félelmetes Bonifác


– Vajon minek fog öltözni? – tűnődött Emma.

– Kalóznak vagy valami szörnyetegnek! – találgatott Panka.

– Bonifáctól minden kitelik – jelentette ki elégedetten Csiribí, amikor Panka neki is

megmutatta a levelet.

Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. A sziklacsarnokban girlandok, lampionok pompáztak, az asztalokon illatos sütemények, a poharakban szörp. A terem sarkában felállított pódiumon Tücsök Tóbiás és zenekara hangolta a hangszerét. Ők fogják húzni a tánchoz a talpalávalót. Panka megígérte, hogy később ő is beáll egy kicsit a muzsikusok közé.

Sorra érkeztek a vendégek. Elsőként Jocó és Emma, a mókustestvérek. Jocó vad indiánnak öltözött, Emma királylány ruhát és csillogó koronát viselt. Csiribí lovagi sisakban, karddal az oldalán köszöntötte őket.

Hamarosan belibbent Panka is, tálcán hozta a beígért farsangi fánkot. Amióta megtanult a saját szárnyain levegőbe emelkedni, rengeteget gyakorolt.

Most kecses szárnycsapásokkal, lepkének öltözve repkedett a barátai körül. Csiribí álmélkodva röppent fel mellé.

– Hű, Panka, nem is tudtam, hogy te már ilyen ügyes vagy!

– Milyen Pankáról beszél, kérem? Én pávaszemes pillangó vagyok – nevetett boldogan Panka, és megpördült a levegőben.

Közben megérkezett Nyest, Borz Misi, és a sün testvérek, vagyis egy vad oroszlán, egy szellem és két tüskés hátú krampusz. A levelibékák bohócnak öltözve ugrabugráltak a süteményes asztalok körül. Lassan megtelt a terem, Tücsök Tóbiásék rázendítettek az első dalra. Hirtelen csillogó kis rakéta röppent a csarnokba, belőle izgatott madárcsicsergés hangzott:

– Benedek, Benedek, űrhajóban lebegek!

A rakéta keresztülcikázott a termen, átsuhant a zenekar fölött, végül a vaníliás kiflik mellett ereszkedni kezdett.

– Ez itt a hold, lemegyek, sütit kóstol Benedek!

Nyílt a rakéta ajtaja, és kiröppent belőle a dagi erdei pintygyerek.

– Már csak Bonifác hiányzik! – sóhajtott elégedetten Csiribí, miután megsimogatta a kismadár szkafanderét.

Ebben a pillanatban szárnysuhogás hallatszott, és beszállt a terembe egy zöld pikkelyes, háromfejű sárkány. Mindhárom fejéből sűrűn gomolygott a füst, hátán csillogó ruhás tündérlány feszített. A zenekar döbbenten elnémult.

– Hurrá, megjött Bonifác! – kurjantott Csiribí.

– Rabolt magának egy királylányt is! – tette hozzá Jocó.

– Bocsánat, laknak errefelé tündérek? – kérdezte félénken a sárkányon ülő tündérlány.

– Nem! Itt csak lovagok, indiánok, szellemek és más fura lények vannak! De ne féljen, szép hölgy, máris megmentjük! – kiáltott Csiribí, és előrántotta a kardját. – Gyerünk, Bonifác, védd magad! – azzal nagy kardsuhogtatással elindult a sárkány felé.

A tündérlány rémülten kapaszkodott a sárkány egyik nyakába. A sárkány szabadon

maradt két fejét Csiribí felé fordította, és vad morgással vörös lángokat fújt rá.

– Azt a mindenit! – álmélkodott Csiribí. – Bonifác, te még tüzet is tudsz fújni? Ezt hogy csináltad? Gyere, Jocó, egyedül nem bírok vele!

Csiribí harciasan csapkodott kardjával a sárkány körül, Jocó indiánüvöltéssel rohangált körülötte. A többiek a hasukat fogták a nevetéstől. Micsoda nagy tréfamester ez a Bonifác! Biztos, hogy a tűzfújó sárkány lesz a jelmezverseny győztese! De mielőtt még a hős lovag és az indián levágta volna Bonifác-sárkány mindhárom fejét, nagy csörömpölés hangzott a sziklacsarnok párkánya felől. A következő pillanatban hörögve, morogva, füstöt fújva bedöcögött egy másik sárkány is. Ennek csak két feje volt, de testét bordó és vörös pikkelyek borították, és szájából hatalmas fehér fogak meredtek elő.

– Segítség! Egy igazi sárkány! – sikított Panka.

– Lehet, hogy engem akar elrabolni? – súgta a királylány ruhás Emma elfúló hangon.

A csarnokban hatalmas lett a kavarodás. A rémült vendégek a terem sarkába hátráltak.

Csak Csiribí, Jocó és az oroszlánbőrbe bújt Nyest maradtak a háromfejű sárkány mellett.

– Gyerünk, Bonifác! Ijessz rá erre a fenevadra! Segítünk neked! – bökte meg Csiribí a háromfejű sárkány oldalát.

A háromfejű sárkány, hátán az egyre rémültebben kapaszkodó tündérlánnyal lassan megindult a vörös pikkelyes betolakodó felé. Amikor már elég közel került, hatalmasat fújt, hogy csak úgy csapkodtak a lángok mindenütt. A kétfejű sárkány is összeszedte magát, hogy visszavágjon: addig morgott és hörgött, amíg orrlyukából szürke füst tört elő.

– Gyerünk, ne hagyd magad! – biztatta Csiribí a háromfejűt, miközben ő maga is harciasan meresztette előre a kardját. A háromfejű akkora lángot fújt, hogy a kétfejűnek megperzselődött a taraja. Ebben a pillanatban a kétfejű sárkány oldalán kinyílt egy kis ajtó, és kiugrott belőle Bonifác. Mérgesen kiabált a háromfejű sárkányra és a mellette feszítő Csiribíre:

– Megbolondultatok? Tönkreteszitek a jelmezem! Egy hétig készítettem!

Csiribínek leesett az álla.

– Te voltál a kétfejű sárkány? De akkor ki a háromfejű?

– Ő Rolf, az én sárkányom – mondta sírós hangon a tündérlány, aki még mindig a sárkány nyakát szorította, és próbálta lecsillapítani az egyre mérgesebben fújtató állatot.

– És ki vagy te? – kérdezte Csiribí egyre jobban csodálkozva.

– Nelly, Angliából. A Fekete-tenger partjához igyekszem, csak megálltam itt pihenni. Azt reméltem, hogy találok errefelé tündéreket, akiknél szállást kapnék éjszakára.

– Én tündér vagyok! – húzta ki magát Csiribí.

– Én is! – tette hozzá Bonifác, és már csöppet sem látszott mérgesnek.

– És én is – röppent előre Panka a bámészkodók közül.

– De azt mondtátok – nézett körbe értetlenül a tündérlány –, hogy…

– Csak vicceltünk! – vágott közbe Csiribí.

– Tudod, ma farsang van nálunk. Mindenki jelmezbe bújt, és úgy tesz, mintha nem is ő lenne az. Látod, én pillangónak öltöztem – magyarázta Panka.

– Én pedig – kezdte Bonifác, de nem fejezte be a mondatot, csak legyintett egyet.

– Nagyon jó sárkányjelmezt készítettél – mosolygott rá Panka. – Félelmetesebb, mint Rolf.

– Igen, én is nagyon megijedtem tőle – bizonygatta Nelly.

Bonifác elégedetten húzta ki magát. A kis angol tündér most Pankára nézett:

– Megengeditek, hogy itt maradjak holnap reggelig?

– Persze. Alhatsz nálam a vendégszobában. Rolfot pedig elszállásoljuk a pincében, hogy ne fázzon ebben a nagy hidegben.

– De ugye velünk maradsz a farsangi mulatságon is? – kérdezte Bonifác.

– Szívesen – mosolyodott el Nelly. – De Rolfot inkább kiküldöm az erdőbe sétálni, nehogy valamit lángra gyújtson a leheletével.

– Hurrá! Akkor kezdődhet is a tánc! – kiáltott Csiribí, és intett Tücsök Tóbiásnak, hogy bátran folytathatják a zenélést.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek