Jakub és a hideg keze

A prágai Gólem

cimkék: #jó könyv #Nik blog #bátor könyvek

A prágai Gólem című regény kivételes helyet érdemel a gyerekirodalomban. Egyrészt mert teljes joggal megilleti egy "rendes" irodalmi státusz, érdemes róla beszélni, diskurzust folytatni, szövege, nyelvezete regénytechnikailag az elsők közé sorolja. Tematikailag pedig szintén bravúros, lebilincselő. A Gólem, ez a misztikus teremtmény egy kamaszfiú szemszögéből kerül bemutatásra, de általa megelevenedik az élet a XVI. századi gettó falain kívül s belül, illetve életre kel egy saját történet is, a fiatal elbeszélőé, Jakubé.

A prágai Gólem című regény leginkább a mágikus realizmus köpönyegét juttatta eszembe, ha már igényt tartunk némi műfaji, stilisztikai behatárolásra. Olvasása közben gyakran felrémlett Darvasi Könnymutatványosokja vagy Rushdie nagyívű India-Itália palettája A Firenzei varázslónőből, a maga áltörténelmi, de egyben rengeteg valódi információval teleaggatott regénytechnikájával. Természetesen gyerekregényről is szó van, így nem annyira terhelt a szöveg sem stilisztikailag, sem tartalmilag, de mégis, ahogy a fantasztikus, mágikus elemek keverednek a történelmileg hűnek tűnő, vagy hű szöveggel, ahogy felvállalódik - az utószóban, mintegy magyarázva, azaz továbbírva a regényt önmagát-, a szöveg pseudo történeti vonala is, bekapcsolódik a könyv egy új regénytradícióba, kánonba is ezáltal.

A prágai Gettó élete számos kérdést von maga után, mai élete korántsem mutatja a középkori állapot semmilyen lehetséges kivetülését, inkább bazárra, bódék és csilivili áruk tárházára hasonlít. És ahogy Marek Toman írja, a másik befolyásoló tényező a gettó megítélésében maga a történelem. Ezt olvashatjuk tőle: "a XX. századi rasszista erőszak tapasztalata elkerülhetetlenül más elképzelést láttat velünk a 16-17. századi gettóról. Az összefogott zsidó település keletkezését, amire a katolikus egyház 13. századi szegregációs intézkedései következtében került sor, a zsidók nem tekintették egyértelműen negatívnak. A zsinagóga, az iskola és saját iparosaik közelében lakhattak, és vallási előírásaiknak megfelően élhettek. A zsidó községnek mindig fontos volt sajátos életmódjuk megőrzése, ezért az elkülönítést a maguk módján üdvözölték."

Itt a prágai Gettót belülről látjuk, Jakub, Löw rabbi tanítványának elbeszéléséből. Természetesen Jakub fiktív figura, bár az író az utószóban ezzel kapcsolatban is ügyesen elbizonytalanít minket, amikor azt írja, hogy olvasott egy Jaakov Sason Haléviről regénye megírása után, aki valóban a főrabbi tanítványa volt. Az elbizonytalanítást megerősítendő még igen szórakoztató, (erről persze végképp beugrott Sir Arthur Gordon Pym, hiszen szárnyaljunk végre, ha ad elég talajt hozzá a regény, bár az író személyét illetően nincsenek kétségeim egyelőre), amikor is az utószóban a Löw rabbi valódi élete című passzust olvashatjuk, ahol a második bekezdésben az ún. "hagyomány szerinti" információkat olvashatunk.

Természetesen Löw rabbi létezése valós, Nikolsburgban főrabbiként működött, majd 1573-ban telepedett le Prágában, ahol a Talmud-iskolában tanított, majd a prágai Gettó főrabbija lett. Valós személy a regényben még Mordehai Maisel is, mint a business man alaptípusa, aki többek között kiköveztette a gettó utcáit is.

Jakub sajátos szemüvegen keresztül nézi az egész gettót, a rabbi, szülei, illetve a gettón túli világ valóságát. Egy kamasz szemszöge ez, ráadásul egy szerelmes fiatalé, aki persze a gettón túli, keresztény világban találja meg szerelmének tárgyát, Klárát, az órás lányát. Klára, akinek névadója is egy elég zűrös korszakban, éppen a polgári és nemesi összecsapások kereszttüzében álló Assisiben élt, majd istennek szánva életét, Szent Ferenchez csatlakozott. A regényben létrejövő történelmi helyzet a zsidó gettó és a keresztény fennhatóság teljesen kudarcos korszakát mutatja be, ahogyan képes lesz a babona és a mágia túlhatalmasodni rettegő teremtőin. A regénybeli Klára (is) ennek a harcnak az áldozatává válik, halálával egyértelműen megváltja a gettó falain belül és kívül élőket. Persze mindez, ahogyan az egész regény szövege jellemezhető, rejtetten, finoman kerül ábrázolásra, egy fiatalember rövid, minimál mondataiból. Regénytechnikailag ez zseniális fogás, hiszen mentes lesz a szöveg mindenfajta erkölcsi megítéléstől, túlzástól. Így lesz egy relatíve objektív szemüveg a szűrőnk.

Klára halála Jakub életében a felnövéshez kapcsolódik és tartozik egyben, nem úgy a gettó falain belül lakók életéhez. A Gólem, ez a sem emberi, sem isteni teremtény, a teremtés visszás, és önmagán túlnövő fantazmagóriája, a nagy, sötét felleg Löw rabbi keze nyomán kel életre, de amíg teremtője irányítja nem is történne semmmi gond. Viszont, mint minden ilyen teremtény (gondoljunk csak bármilyen hasonló "teremtésre", mint Jekill és Hyde például), az emberi butaság áldozata lesz. A regény egyik kulcspárbeszéde tökéletesen illusztrálja a problémát:

"Azt kértem csak, hogy a Gólem hozzon a piacról egypár jó halat! Ezt talán jelezhette volna az árusoknak! A romlott halat nem lehet megenni!
- Lea, az összes árus meggyőzi, hogy az ő portékája a legjobb. Ezért hozza el az összes halat - szólt békésen a rabbi.
- Hát megzavarodott? - panaszkodott Lea.
- Talán mi zavarodtunk meg - jegyezte meg a rabbi -, ha már nem tudunk elmenni halat venni magunknak."

A kabalisták meg voltak győződve arról, hogy a betűknek varázsereje van. Marek Toman erről is ír könyvében, a magyarázatnak tekinthető utószóban. A Gólem létrehozásánál ebből a misztikus hagyományból indult ki, illetve a számok (pl. egy legenda szerint hétszer kell körüljárni a gólemet, hogy életre keljen, eleve a hét, mint misztikus szám ismerős) erejéből. De hozzá kell tennem, hogy a regény olvasása során a betű ereje abszolút a szó, szöveg erejére tevődik át, utalva ezzel a nyelv problematikájának XIX. század végi és XX. századi értelmezéseire.

Jakub rövid fejezetekben meséli el a történéseket, minden alkalommal, mintegy spirálszerűen visszatérve rabbijának tanításaihoz. A fejezetcímek összecsengnek, máskor előkerülnek magában a szövegben, egy sajátos szimbolikát alakítva ki ezzel. Például a hideg kéz, amely az első fejezet címe (egészen pontosan "Én és a hideg kezem"), a regény folyamán az ártatlanság, őszinteség és tisztaság metaforájává válik. Amelynek fő hordozói a gyerekek. A Gólemet is, amikor pusztító erejűvé válik, és már veszélyt jelent a gettóra, csak egy hideg kezű tudja megállítani, azaz egy gyerek.
Amikor újra életre kel, egy szinte összeszabott, hamis gólem képében, természetesen már nem Löw rabbi keze nyomán, egy szerencsétlen, és teljesen pusztító lény lesz, akit szintén egy gyerek tud megállítani. A regény saját kis misztériuma, illetve saját történelme, hogy az első gólemet Jakub, a másodikat, az igazán torzszülöttet pedig Jakub lánya, Eszter fékezi meg.


És búcsúznék egy párbeszéddel a regényből, ajánlva mindenkinek ezt a könyvet, aki intellektuális és művészi kalandra vágyik úgy 11 éves kortól felfele, mert tényleg varázslatos élményt nyújt:

"- Menjünk fiam, tanulni - szól a rabbi kicsit komolyabban. - Ha megérted a betűk rendjét, megérted az egész világ rendjét. Azt is, miért kell a férfinak nővel élnie.
- De hiszen mi nem vagyunk betűk!
- A szöveg részei vagyunk.
Váratlanul meleg járja át a kezem."

Kapcsolódó cikkek