János vitéz felnő

Miért jó a János vitéz?

cimkék: #jó könyv #kötelezők

A héten kötelező olvasmányokkal foglalkozunk kicsit, hiszen nemsokára kezdődik az iskola. Nagyon sok olyan van köztük, amiket megkoptatott a sokéves iskolai használat, és már eleve unottan kezdünk bele, pedig izgalmas és a gyerekek lelkivilágához közelálló művekről van szó. A minisorozat első darabja a János vitéz, amiről Boczán Bea írását olvashatjátok.


Emlékszem, a János vitézt először a nagymamámnál olvastam végig, aki egy kis faluban élt, a Börzsöny lábánál, hasonló környezetben, mint Petőfi elbeszélő költeményének főhőse. Arra gondoltam, hogy a vályogfalú parasztház verandája éppen alkalmas helyszín lesz a nyárra feladott mű elolvasásához. Mivel kötelező volt, kedvetlenül kezdtem neki a szürkészöld keményborítós, illusztrált kötetnek, de hamar be kellett látnom, ezúttal tévedtem. A János vitéz letehetetlenül izgalmas olvasmánynak bizonyult.

Így felnőtt fejjel talán könnyebb magyarázatot találni rá, hogy miért. Kiskamaszként az ember pont egy ilyen történetet keres, hiszen benne van minden, ami akkor őt éppen foglalkoztatja. Mindent felforgató szerelem, lázadás, próbatételek egész sora, amit a nagyerejű, de bánatos lelkű főhős vándorlása során egymás után abszolvál, hogy végül elnyerje jutalmát, szeretett Iluskáját és egyben Tündérország fejedelmi koronáját.

Kádár Judit pszichológus ezt írja az ötödik osztályosok viselkedésében bekövetkező változásokról: „A prepubertás maga a hirtelen jött káosz. A gyerek érzelmei zűrzavarossá válnak, gondolatai kuszává, rendezetlenné, viselkedése visszahúzódóvá vagy dacosan ellenszegülővé. (…) Ez az életkor a kisiskoláskorban stabilizálódott személyiségszerkezet megbillenése: a formáké és a működési módoké, a hűvösen tartott érzelmeké és a szabálykövető gondolkodásé éppúgy, mint a kompetenciaérzésé és az én-autonómiáé.”

Ezek után érthető, hogy a kiskamaszok Kukoricza Jancsi (később János vitéz) alakjában – sokszor devianciára hajlamos, egyfolytában ambivalens érzésektől fűtött viselkedésüket látják megtestesülni. Az első hat énekben megjelenő főhős a felnőtt világ (a falu közössége) normáinak, elvárásainak fittyet hányó kamasz, aki vándorlása során érik felnőtt férfivá. Ehhez azonban mindenekelőtt a külső világban kell rátermettségét bizonyítania, először a zsiványok kincseinek visszautasításával, aztán katonaként a francia királylány megmentésével. A tizennegyedik ének a mű közép- (és csúcs-)pontja, ahol a hőstettek elismeréseképp a francia király Kukoricza Jancsit János vitézzé kereszteli. A külső világban (azaz a felnőttek társadalmában) Jancsi „befutott”, hős (sztár) lett. Innentől a történet a főszereplő belső, lelki fejlődését mutatja be, erre utalnak a tündérmesékből ismert csodás helyszínek és figurák (griffmadár, óriások földje, sötétség országa a boszorkányokkal, Óperenciás tenger, Tündérország).

A valóságos és mesei elemek kitűnő elegyítése is különösen alkalmas olvasmánnyá teszi a János vitézt az ötödikesek számára. A tündérmesék világát a felnőttek előtt már elutasító, de valójában ahhoz még sok szállal kapcsolódó gyerek bármikor szívesen tesz kirándulást a fantázia birodalmába. A János vitéz első hat énekében megjelenő falusi környezet teljesen valószerű ábrázolása, Kukoricza Jancsi esendő fiatalemberként való bemutatása lehetővé teszi a könnyű azonosulást a gyerekek számára. A valódi világban játszódó események után a mesei tájak és szereplők megjelenése a problémák más dimenzióban való megoldását jelzi.

Ahogy a kiskamasz számára alapvetően fontos egy újfajta identitás kialakítása, úgy kell János vitéznek is újraépítenie a személyiségét, miután kiderül, hogy életének egyetlen értelme, Iluska meghalt. A mesés elemek a lélekben dúló vihar megszemélyesített formái, amolyan démonok, melyek legyőzésével János vitéz eljut saját magához, hogy végül a világ végén található Tündérországban sorsa beteljesedjen, és Iluska feltámasztásával meglelje az örök szerelmet.

Az elbeszélő költemény nyelvezete is a könnyű olvashatóságot segíti, a versbe szedett sorok éppen olyan egyszerűek, amilyen egyszerű (látszólag) a történet. Mert bizony Petőfi remekműve nagyon is tudatosan és alaposan megszerkesztett költemény, mind szerkezetét, mind a történet szövését illetően. Elég csak abba belegondolnunk, hogy hányféle stiláris réteg jelenik meg egymás mellett (falusi idill, eposzi bolyongás, mese, obsitos-szál, kísértethistória, bibliai vonatkoztatások), amelyeket Petőfi úgy épít egymásba, hogy az egész történet végül koherens egészet alkot, az ötödikesek legnagyobb örömére.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek