Jim Flora világa

cimkék: #jó könyv #kitekintő #Eszter blog

Főként a ‘40-es, ‘50-es években készített lemezborítói kapcsán ismerik a tengerentúlon, de számtalan sikeres gyermekkönyv is az ő nevéhez fűződik. Vibráló geometrikus formák, szokatlan színtársítások, nyakatekert pózok, kifinomult humor és jóleső káosz. Ezek mind-mind Jim Flora védjegyei. Második gyermekkönyvét több, mint ötven év elteltével, idén ősszel adják ki újra.

Jim Flora (1914-1998) kiadói felkérésre kezdett el gyermekkönyveket készíteni, és mivel addig csak lemezborítók, magazinok és reklámok illusztrálásával foglalkozott, a meseírás kezdetben nem is ment neki olyan könnyen. Vizuális alkat lévén, sokáig tipródott az írással, és már-már úgy tűnt, hogy nem is lesz a könyvből semmi, amikor rátalált a saját módszerére. Egész nap a születendő könyvén gondolkodott, majd az így kitalált képeket este, lefekvés előtt újra végigpörgette a fejében, akárcsak egy mozifilmet. Mikor végre az egész történet összeállt, Flora leült megrajzolni. A képek elkészültével már nem volt más dolga, csak hogy leírja a látottakat. Így készítette el 1955-ben az első könyvét, a The fabulous firework family-t, és sorban utána a másik tizenhatot is.

Az első könyv sikere után rögtön nekiállt a következő történetnek, mondván: bizonyítania kell, hogy az első sem volt véletlen. A The day the cow sneezed című könyvet 1957-ben adták ki, de aztán a nagy siker ellenére sokáig mégsem lehetett hozzájutni. A rajongóknak évekig kellett vadászniuk egy-egy régebbi kiadványra, idén ősztől azonban újra kapható lesz a tengerentúlon.

Flora egyszer úgy nyilatkozott, hogy igyekszik nem telegyömöszölni a történeteit mindenféle erkölcsi mondanivalóval. A tehenes mesénél azonban nem tudta megállni, hogy ne moralizáljon egy kicsit. “Szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, hogy mi történik akkor, ha gondatlanul végzik a munkájukat, és nem fordítanak kellő figyelmet a kötelezettségeikre.”

A történet főszereplője egy Fletcher nevű kisfiú, aki túl sokáig hagyja állni a hideg vízben a tehenét, ami miatt a szegény állat aztán jól meg is fázik. A tehén tüsszögése, a hólabda-effektushoz hasonlatosan egy egész eseményláncolatot indít el. Fletcher gondatlansága a történet végére már az egész város életét felbolygatja. A tanulság pedig Jim Flora szavaival élve csupán annyi, hogy “egy iciri piciri balfogás is óriási bajjá tud duzzadni, még mielőtt kimondanád hogy hapci”.

Flora csupán négy színt használt az illusztrációkhoz, de azokat olyan gondosan válogatta meg, hogy az olvasó nem egykönnyen szabadul a látványtól. Fekete, kék, rózsaszín és rozsdavörös szokatlan, ám mégis jól működő elegye színezi a részletgazdag oldalakat. Itt aztán van mit böngészni, és Flora humora nem csak a képeken, de a szövegben is remekül működik.
Néhány oldalt részben időhiány miatt, részben pedig a nyomdaköltségek lefaragása végett, fekete-fehérben nyomtak ki, de ez cseppet sem von le az élvezetből, sőt, sokak szerint még unikálisabbá tette a kötetet.

Kapcsolódó cikkek