Elég sok ifjúsági regényt olvasok, és bevallom, engem őszintén érdekelnek a hétköznapi tini-problémák. Nagyon izgi a matek dolgozat, fontos a szülőkkel való összetűzés, nem beszélve az első szerelemről! De mikor elovastam a Semmit, akkor döbbentem rá, hogy a legtöbb ifjúsági regény valójában lesajnálja éppen azt a korosztályt, amelyiknek meg akarna felelni. Mert persze, hogy fontos a dolgozat, fontos anyu és hogy ki-kivel jár, de úristen, mennyi fontos dolog van még ezeken túl! Mennyi minden foglalkoztat még egy tizenévest! Ez az az időszak, mikor a legkíváncsibbak, a legfogékonyabbak, és megkockáztatom, hogy a legokosabbak vagyunk. És ekkor kellenek az igazán jó könyvek, amelyek érthetően tálalják a nehezen megfogalmazható kérdéseket, de mégsem nyomnak a szánkba valami egyértelmű választ. És könyörgöm, ne akarjanak folyton tanítani! Mert ez a korosztály folyamatosan tanul, csak nem akkor, amikor megmondják nekik. Turai Juli és Papp Eszter írása, Janne Teller Semmi című regényéről.
Két könyv: az egyik inkább fiús, a másik meg nagyon lányos. Mász Kálmán átjár a falon, mások számára láthatatlan országba tud eljutni, Lufi csak a saját hétköznapi világán próbál kiigazodni. Kálmánnak a világ megmentése a feladata (és rögtön kettőé), Lufinak pedig egy tanulmányi versenyt kell megnyernie, és megfejtenie a rejtélyt, hogy ki rajzolt neki a hóba egy szívet. De mind a két történet érdekes, kedves, mindkettőben van szerelem, barátság, konfliktus a szülőkkel, szóval minden, ami egy kiskamaszt foglalkoztat.
Két könyv: az egyik inkább fiús, a másik meg nagyon lányos. Mász Kálmán átjár a falon, mások számára láthatatlan országba tud eljutni, Lufi csak a saját hétköznapi világán próbál kiigazodni. Kálmánnak a világ megmentése a feladata (és rögtön kettőé), Lufinak pedig egy tanulmányi versenyt kell megnyernie, és megfejtenie a rejtélyt, hogy ki rajzolt neki a hóba egy szívet. De mind a két történet érdekes, kedves, mindkettőben van szerelem, barátság, konfliktus a szülőkkel, szóval minden, ami egy kiskamaszt foglalkoztat.
Nagyon furcsa ez a könyv, mert bár nem mondanám, hogy irodalmilag különösebben értékes lenne, mégis igényes mű. Csakhogy nem író írta, hanem egy könyvkötő, ráadásul olyan, aki nem is rendelkezik semmilyen írói ambícióval. Ez a könyvkötő azért ragadott mégis tollat, mert gyerekkorában a legjobb barátnője Anne Frank volt. tovább...
Általában hidegen hagy, hogy melyik kiadó ad ki egy könyvet, csak a könyv szokott érdekelni. De az Éhezők viadalát az Agave kiadó profilja miatt akartam mindenképpen elolvasni. Hozzájuk kötődik az igényes-populáris irodalom kategóriája, mely már önmagában izgalmas kérdéseket vet föl ponyvaságról, magas művészetről, ezek kizárólagosságáról, vagy a köztük lévő átjárhatóságról, szórakoztatásról, mondanivalóról. Például ők adták ki a Lawrence Block krimiket, Philip K. Dick scifijeit és John Le Carré kémes-ügynökös történeteit. Kíváncsi voltam, hogy a fiatalabb korosztálynak szóló könyveik mennyiben illeszkednek bele ebbe a profilba. És hát beilleszkednek: könnyen olvasható, szórakoztató, de mégis nagyon fontos kérdéseket felvető, igényes ifjúsági irodalom. tovább...
Milyen a Nap leánya, ha északról és milyen, ha délről nézzük? Van két népmesei gyűjtemény is, amelyeknek ugyanaz a címe: A Nap l(e)ánya, és persze teljesen másmilyenek. Nem is csoda, az egyik északi népek meséit gyűjti össze, a másik olasz népmeséket. Nagyon érdekes egymás mellett olvasni az északi és a déli népmesehagyományt, főleg ha mellé tesszük a magunk köztes (se nem déli, se nem északi), alapértelmezettnek vett mesekészletét.
Fut, mászik, menekül, találkozik, elkerül, kételkedik, rájön, elbizonytalanodik. Keres és keresik. Az Ágrólszakadt Tóbiás szerzőjének új könyve pergő, izgalmas, igazi kalandregény.
Julijulinak nagyon elfoglaltak a szülei, a nagytestvére pedig sokszor nagytestvéres dolgokat csinál, ráadásul most hosszabb időre Angliába költöztek, ezért az óvodai barátaival sem tud játszani. Még szerencse, hogy vele van Mackó, akivel nagyon jól el tud beszélgetni.
Éldegélünk a nagyvárosi forgatagban. Néha sopánkodunk, hogy messzire kerültünk a természettől, hogy nem madárcsicsergésre ébredünk, hanem autódudálásra. Máskor meg büszkén járunk-kelünk a kivilágított Lánchídon, és örülünk neki, hogy amit a turisták ámuldozva fényképeznek, az nekünk a mindennapi környezetünk. Izgalmas arra gondolni, hogy nemcsak Petőfi mászkált ugyanezeken az utcákon, de Mátyás király is, aki inkább mesei figura egy gyereknek, mint történemi szereplő, mégis bármikor beléphetünk a templomba, ahol az esküvője volt. Hétköznapi környezetünk természetesen hordozza magában a meséket, csak meg kell benne találni. És ha már megvannak, tovább lehet írni, ki lehet bővíteni, csak a képzelet szab határt.
Május 2-án kezdődtek a Gyermek- és ifjúsági színházi szemle programjai a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A szemlére mi is ellátogattunk. Két ifjúsági darab mellett megnéztünk egy verses bábelőadást, és írtunk a Stúdió K Színház két, kisebbeknek szóló előadásáról is. Beszámolónk második részében az Apalabirintus, és A Sárkány című darabokról olvashattok. tovább...
