Kalaallit Nunaat – Klímapokalipszis most

Valamikor a távoli jövőben a felforrósodott föld még élhető északi régióiban furcsa hibrid államok küzdenek saját fenntarthatóságukkal és egymással. A tét óriási, a vallásos szintre emelt termelés törékeny rendszere pedig csakis a tudományos disztópia keretein belül működtethető. Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter szerzőpárosának regénye napjaink egyik legforróbb műfajába kalauzol minket: bemutatkozik a magyar cli-fi.

 

A climate fiction, vagy röviden cli-fi, még kevésbé lehet ismert a hazai olvasók számára, pedig egy hihetetlen termékeny, az utóbbi években felfutó alműfajról beszélünk a tudományos fantasztikum körén belül. Octavia E. Butler, Margaret Atwood, Kim Stanley Robinson - csak néhány név az ismertebb szerzők közül, akik szövegeiket mostanában rendre cli-fi témákkal turbózzák fel.

A climate fiction felkapottsága azonban arra a szomorú tendenciára is rámutat, hogy a klímaváltozás témájával foglalkozni kell. Az ide sorolható művek a fenyegető kilátásokat igyekszenek feltárni, hol profetikusan figyelmeztetve a közelgő veszélyre, hol megtervezve azt az „okos” civilizációt, amelyik válaszokat tud adni a szén alapú ipari termelés, a túlfogyasztás vagy a globális szeméthelyzet kínzó kérdéseire. Ha hihetünk az utóbbi években publikált számos tudományos forgatókönyvnek, a felmelegedés környezetre és bolygóra mért hatását hamarosan – néhány évtizeden belül – a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Ez pedig a természet radikális átalakulása (pusztulásával) mellett vagy azon keresztül az emberei közösségek, társadalmak összeomlásához is vezethet. Az idő egyre fogy és egyelőre nem az emberiség áll nyerésre.

A természeti környezet megváltozásával megszűnő vagy szűkülő emberi élettér víziója nem új keletű a sci-fi berkein belül. A modern emberi környezet törékenységére figyelmeztet J. G. Ballard 1962-es Vízbe fúlt világ c. regénye, a téma egyik legelső prominens reprezentációja. Ballard történetében a föld felmelegedése következtében az emberi civilizáció az északi sarkkörre szorul vissza. Innen indul el az expedíciós csoport, amely adatokat igyekszik gyűjteni el a jégsapkák felolvadása után víz alá került Londonba. A Brit Birodalom fővárosa különös, dzsungeles, csatornákkal szabdalt kísértetvárossá vált, amit az ember után hüllők és óriás rovarok népesítenek be. Ballard regényében még egy napkitörés az emberiség végzete, huszonegyedik századi örökösei már az emberi tevékenység felett törnek pálcát.

Illusztráció Balllard könyvének 1981-es kiadásából

 

Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter regényében egy bizonyos Kalallit Nunaat nevű államban járunk, vagyis az Emberek országában, amely a felmelegedés következtében északra szorult emberiség egyik utolsó és talán legfejlettebb fellegvára. Az állam többféle kevert nyelven beszél, főleg skandináv országok szókincséből merítve, és harcban áll a keleti poszthumánokkal, az Antarktiszon kialakult ellenséges állammal, valamint a mai Kanada és Alaszka területén lévő Föderációval. Az emberek országának szigorú rendszerét a Heimben, az állam elitiskolájában sajátítják el a polgárok.

Itt él és tanul Nanouk, a tizedik osztályos stratéga növendék is, aki egyik napról a másikra furcsa változásokat kezd észlelni saját viselkedésében. Töprengővé, merengővé válik, egyre gyötrőbb álmai vannak, amit a rendszabályok szerint jelentenie kellene. A Heim falain belül ugyanis tilalmas a személyesség, a belső vívódás, a kételkedés; az emberek országának lakói számára mindent mindenkoron a társadalmi hasznosság elvei kell, hogy motiváljanak. Ilyenformán az álmok: veszélyesek. A történet másik főhőse Umia, a reményteljes jövő előtt álló végzős, úgynevezett toppurklasszás lány, aki akár még a közösség vallási-közigazgatási vezetői tisztségéig is felkapaszkodhat. A két fiatal élete hamarosan végérvényesen összefonódik, ahogy lassanként feltárul Nanouk álmainak valódi értelme és a Heim rendszerében lappangó szörnyű titok.

A szerzők amellett, hogy kiaknázzák a klímaváltozás témájában rejlő fikciós lehetőségeket, bátran hozzányúlnak a disztópia irodalmi formuláihoz is. A regény egyik legizgalmasabb rétege kétségkívül maga Kalaallit Nunaat, a szuperállam bemutatása. A nyelvi és a gondolkodásmódbeli sajátosságokon keresztül a szokásokig, jogrendszerig és a technikai vívmányokig szerteágazó képet kapunk az emberek országának belső működéséről. Minden kidolgozott, mindennek egyedi elnevezése van, itt van például az okostelefonok analógiájaként működő tungip, ami összegyűrhető, elasztikus zsebszámítógép és személyi azonosító egyben, vagy a Maramut-teszt, amelyet egy elég komplex számításokra képes mesterséges intelligencia működtet, így képes akár az emberi tulajdonságok alapján predesztinálni a polgárokat a nekik legmegfelelőbb hivatásra.

Kalaallit Nunaat minden menő kütyü és jószándék ellenére nagyon hasonló elvek mentén működik, mint a párt által vezetett Óceánia Orwell víziójában vagy még inkább, a matematikai alapú állam az ős disztópia, Jevgenyij Zamjatyin Mi című regényében. Az emberek országa egy technológiailag fejlett állam, amely az egyén vágyait teljes mértékben alárendeli saját céljainak, rendeltetése részévé téve az emberi akaratot. Az emberek országának lehengerlő trükkje, hogy az emberiség túlélésének érdekében, az emberi boldogulásért cselekszik, így biztosítva szabadságukat. Az a cél, hogy a felforrósodott földön biztosítani tudják a termelést, minden egyéni törekvést felülír; az állam nem tűri el, hogy az emberek unatkozzanak, lazsáljanak, öncélú alkotásokra fecséreljék idejük nagy részét, a hideg gépezet csakis a fennmaradás és általános mozgósítás alapprogramját ismeri, és nem tűr el különvéleményt.

A már említett elődökhöz hasonlóan azonban felüti a fejét a lázadás magja, az egyén öntudatra ébredése. Nanouk különös, veszélyes, brutális álmokat tapasztal. Rövidesen rájön, hogy egykori családja képei jelennek meg tudatalattijában még azelőttről, hogy a rendszer elragadta otthonából és a Heim falai között helyezte volna el. Vajon az álmok hova vezetik Naonukot? És mi a szerepe mindebben Umiának? Mindezen kérdések nyomában végig ott jár árnyékként a legégetőbb: vajon valóban a Kalaallit Nunaat a létező világok legjobbika? Mindez kiderül Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter regényéből, amely a távoli jövőben játszódik ugyan, de mint a sci-fik általában, a jelen társadalmáról mond el nagyon fontos dolgokat.


Szerezd be a könyvet!


Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek