Kalapos hölgy cicákkal, virágokkal, gyöngyökkel

Interjúnk Várnai Zsuzsával

cimkék: #interjú

Várnai Zsuzsa számomra tipikusan izgalmas életű nő, aki készült zongoristának, tanárnak, otthon kenyeret készít, természetes alapanyagokból főz, két fiú és egy lány édesanyja, és most (éppen) textilművészként dolgozik. És szinte mindig valamilyen szuperjó kalapot visel.
A Cipelő cicák kitalálójával, Várnai Zsuzsával beszélgettünk...



- Hogyan kezdődött az egész Cipelő cicás történet? Ha jól tudom, a figurák először a te kezedben alakultak ki...

- A Cipelő cicák története úgy 5 évvel ezelőtt kezdődött. Keresztfiam, Simi első szülinapi bulijára készült, és arra kért, hogy készítsek neki, jobban mondva a meghívandó barátoknak - különleges meghívót. "Mindegy, hogy milyet, csak ne valami megszokott legyen egy kartonpapíron". Mivel volt otthon cicás anyagom - ezüstös-aranyos, sok-sok színű -, varrtam néhány hosszúkás cicát, gumi farkakkal, a farkincák végén színes fagyöngyökkel. Ezekről a színes farkakról lógott le a fekete fotókarton csík, melyen ezüst színnel állt a buli helye és pontos időpontja. Mondanom sem kell, hogy másnap már nem csak az a néhány kiválasztott gyermek szeretett volna elmenni a buliba, hanem szinte az egész osztály! Mindenki arra vágyott, hogy legalább egy "olyan cicás meghívója" legyen...

Innentől kezdve a lavina nem állt meg: akit csak ismertünk, mindenki előbb-utóbb cicát kért! A lányom, Alma akkor még óvodába járt, és teljesen egyértelműen minden nap magával vitte az első - prototípus - cicát. Amikor megkérdeztem Tőle, miért megy minden nap oviba a cica, azt mondta: "Azért, mert ő egy cipelő cica. Azért kell minden nap becipelnem őt az Óvodába!" Hát, így kezdődött...
Aztán Alma és Lilla, Berg Judit lánya osztálytársak lettek, és Lilla is kapott tőlünk egy cipelő cicát. Amikor Judit meglátta a kölessel töltött kis figurát, felkiáltott: "Én egyszer erről a cicáról mesét írok!". Eltelt 1-2 év, és a mese, illetve a cipelő cicák valósággá lettek!

- Van egy nagyon klassz, új projected, ahol gyerekek által alkotott dolgokból készítesz textilképeket. Mesélj erről, mert úgy hallottuk, hogy nagyon sikeres az egész kezdeményezés!

- Tavaly májusban a Zölderdő Ökoóvodában kiállításom nyílt a Madarak és Fák Napja alkalmából. Amikor Földi Anitával, az óvoda pedagógusával megbeszéltük a kiállítást, elhatároztuk, hogy rajzversenyt írunk ki az ovisok számára ebben a témában, hogy inspiráljanak a rajzok, lássam, hogy a 3-6 éveseknek mi jut eszükbe a madarakról, fákról.
Olyan jól sikerültek a rajzok, hogy 10 képet textilbe álmodtam, és így a gyerekekkel együtt állítottuk ki a munkáinkat -közösen. Fantasztikus volt látni, amikor saját rajzuk - és az én textilképem előtt - megállva csodálkozástól kerek szemekkel felkiáltottak: "De hiszen ezt én csináltam!!!"

Decemberben a Tranzit Art Caféban volt ugyanilyen közös kiállításom a XI. kerületi gyerekekkel "Mennyből az angyal!" címen. Itt a díjkiosztó után cipelő cicákat - vagy ahogy sok gyerek nevezi: "cipelőket" - gyártottunk a gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel közösen.

Februárban a Tesz-Vesz Óvodában nyílik kiállításom A vizes élőhelyek világnapja alkalmából. Annyit elárulhatok, hogy már több teknőc, halacska, bálna, hínáros nádas, vízicsibe és vadkacsa rajz érkezett....Ez az Óvoda szintén környezettudatos ökoóvoda - nyilván nem véletlenül.

- Több munkáddal kapcsolatban is feltűnt nekem, hogy főképpen természetes anyagokat használsz, gondolom ez egy tudatos választás a részedről...

- Mióta elkezdtem textillel foglalkozni, szinte kivétel nélkül természetes anyagokat használok a munkáimhoz. Nemcsak az anyagok készülnek 100%-os pamutból, selyemből, hanem a felhasznált töltőanyagok is a lehető legtermészetközelibbek: bioköles, biogyapjú, bio-tönkölypelyva, biolevendula. Néha persze használok drótot, gyöngyöt, fémmütyüröket is egy-egy képhez, figurához. Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekek ezekkel a természetes anyagokkal kerüljenek kapcsolatba, ezeket ismerjék meg, ne csak a ma oly divatos, tömeggyártásra nyilván alkalmasabb műanyagokat. Ezért készülnek az én képeimből csak egyedi, egyszeri darabok, és ezért készül minden egyes figura, báb, Cipelő cica - ha csak részben is - kézzel. Szeretem megfogni, cirógatni a manóimat, hóembereimet, angyalkáimat, macskáimat, hiszen egész lényükbe - reményeim szerint - beleépül az a szeretet, amivel készítem őket. Soha nem sajnálok időt arra, hogy minden munkám "igazi" legyen, valóban egy darabka belőlem. És úgy érzem, ezt a gyerekek meghálálják. Szeretetükkel, ötleteikkel, odafigyelésükkel - és nem utolsó sorban önfeledt játékukkal.

- Ki a kedvenc Cipelő cicád, illetve melyik a kedvenc sztorid? Hogyan egyeztettetek Írisszel, amikor készültek a rajzok a figuráidból?

- Kedvenc cipelő cicám... Ez egy nagyon nehéz kérdés! Mivel lassan már közel ötezer cicát készítettem, nem hiszem, hogy tudnék választani! Mind a hárman - sőt, most már négyen! - teljesen különböző karakterek! Két egyforma pedig egyikből sem készül! Az éppen legújabbak mindig kedvencek egy ideig -, de aztán jönnek az újabbak és újabbak... Kedvenc történetem a zoknifa meséje az első kötetből. Nagyon vicces, fantasztikus ötlet volt Judit részéről ez a homokozói varázslat!

A három karakter - Ciró, Pepe és Lőri - alakja Juditnak köszönhető, a figurák testet öltése pedig Íriszt dicséri! Amikor Írisszel először találkoztam a Cipelő cicák miatt, még nem láttam az illusztrációkat. Elvittem néhány cicát magammal hozzá, hogy összeüljünk, egyeztessünk, és nem akartam hinni a szememnek! Az általam varrt macskák anyagai - a batikolt pöttyösök, a márványos mosottak, az aranyfoltosok, a sűrűn csíkosok - szinte egy az egyben olyanok voltak, mint Írisz festményei! Akkor derült ki egyértelműen, hogy a mi hármasunk - Judit, Írisz és én - nagyon jól egymásra talált ebben a történetben!



- Kézműves pályáról indultál vagy valami egészen mást csináltál régebben?

- Eredetileg magyar-angol szakos tanár vagyok, és skandinavisztikát is hallgattam a Bölcsészkaron öt évig. Amikor a fiúk megszülettek (Benedek már 16, Kornél pedig 15 éves lesz!), egy ideig Ausztriában éltünk egy kicsi faluban a hegyek között. Akkor kezdtem varrni, mert a sógornőmtől kölcsönkaptam egy varrógépet, és jó ötletnek tűnt, hogy amíg a gyerekek alszanak délutánonként, csináljak valami kreatívat. Így készültek el az első saját gyártmányú ajándékok a fiúknak, majd később barátaink, ismerőseink gyerekeinek is. Sokáig egy osztrák gyerekgalériának dolgoztam, aztán pedig itthon is szerencsét próbáltam. A Csiribí és Panka könyvek első kötete megjelenésekor Judittal már nagyon jó barátnők lettünk, egyre több munkámat ismerte meg, és megbeszéltük, hogy bábokat készítek az előadásaihoz. Sokszor tartottam gyerekfoglalkozásokat is iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, mert nagyon jó érzés a gyerekekkel együtt alkotni!

- Készül-e valamilyen új figura, esetleg Judittal készültek-e valami más dologra is, lesz-e újabb Cipelő cica?

- Új figurák mindig készülnek, és van köztük néhány, ami megmozgatta Judit fantáziáját. Idő kérdése, hogy közülük ki, mikor és hol ölt testet majd egy mesében...

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek