Karácsony Erdélyben

Erdélyi szerzők könyvei

2011. december 8.Hanna

cimkék: szemle jó könyv

bA Koinónia kiadóra mindig érdemes odafigyelni: olyan erdélyi magyar kiadó, akiknél a mese, a mesélés áll a középpontban. Helyes négyzetalakú könyveiket rögtön fel lehet ismerni, mindig azonos formátumban jelennek meg (jól néznek ám ki egymás mellett a könyvespolcon!). A Barni sorozat, mely sokak kedvence határon innen és túl, most újabb kötetettel gyarapodott, és Demény Péter a líra után prózával jelentkezett, Berszán István pedig a kiadó vallásos profiljához illő, elgondolkodtató angyalos meséivel.

A negyedik kötet, Máté Angi új könyve pedig a Cerkabellánál jelent meg, de erdélyisége okán nagyon is idetartozik - hiszen az illusztrátor is Keszeg Ágnes. Olvassátok őket szeretettel!

 

 

Zágoni Balázs: Barniék tele, ill. Visky Ruth-Boglár, Koinónia, 2011. 1800 Ft

bBarni legújabb könyvét kézbe vettem a Ferenc körúti metrómegállóban, és Óbudán, a kapuban eresztettem csak le, boldog mosollyal az arcomon. Lea szokásos kérdésére (Hoztál valamit?) Léna szokásos válasza érkezett (Csak magát hozta), majd amikor kiugrálták magukat, akkor előhalásztam Barnit, és mutattam Leának. Rögtön mellém kuporodott, az első mese után pedig tömören közölte: - Meséld végig! - így hát ő is végighallgatta az egészet egyből. A Nemtudós mesét végigkuncogta, Az alternatív hóemberen még nagyobbakat nevetett, a sminkes mesében sajnálta Hannát, az Angyaljáráson gondolkodott nagyon, és sajnálta Dorkát, hogy be kellett gipszelni a lábát, és nagyon együttéreztünk mindketten az élményfürdőben járó családdal, akik a nagy várakozás után csalódnak, de aztán persze jó kis szinte álombeli vége lesz a mesének: hajnalban együtt fürödhet a család. Ahogy a testvérek még egymás álmát is kicsit elirigyelik, amikor az ikrek az önállóság és az együttlét közt csapódnak álmukban (a saját álmom a jobb, vagy a másiké?), az nagyon plasztikusan megmutatja a testvérkapcsolat kétoldalúságát, nehézségét. Lea együttélt a mese során a szereplőkkel, mert a Barni történetek ezt tudják, megint, sokadszorra is ugyanolyan jól: tökéletes dramaturgiával, tömören, finom, hétköznapi, díszítetlen, de érzékeny stílusban felrajzolnak egy-egy eseményt a gyerekek életéből, ami köré fontos tapasztalatok csoportosulnak. Jók az indítások, a reggeli felkelések, a szülők háttér-jelenléte. Igazi családi mesék. (Győri Hanna)

Korábbi cikkünk a Barni könyvekről itt olvasható.

Berszán István: Angyalok meséi, ill. Szabó Zelmira, Koinónia 2011. 1800 Ft

BBerszán István meséit kisiskolás hallgatóknak és felolvasó nagyszüleiknek ajánlom leginkább. Finom és megható történetek, melyek lassabb tempót, elmélyülésre és interpretációra alkalmas pihenőket igényelnek. A hét mesét érdemes a karácsonyi időszakra kiporciózni, mert ugyan egymástól függetlenül is olvashatók, a kötet mégis keretes szerkezetű, az egyes történetek több szálon is finoman rezonálnak egymásra.

A lassabb tempó nem csak a szövegek ritmikája miatt javallott. A sűrűn váltakozó elbeszélői perspektíva, a többszörös összetételek, a sok mellékvágány, a rengeteg jelzős szerkezet, az egymásba fűzött metaforák, megszemélyesítések, és rejtett hasonlatok mind-mind egy nagyon fondorlatos nyelvi kirakósjáték darabjai. A megfejtés nem mindig egyszerű, ezért is hárul kitüntetett szerep a felolvasóra.

A hét történet mindegyike valamiképp az angyalokhoz kapcsolódik. Vagy ők munkálnak a véletlenek valószerűtlenül szerencsés összjátéka mögött, vagy a krónikás nézi angyalpersketívából a világot, de az is megesik, hogy időnként földre szállnak az angyalok. A gyermek, a magányos vándor és a családapa emlékei felelgetnek egymásra a kötetben. A természethez, és azon keresztül az ember leigazabb énjéhez való visszatalálásról regélnek. Hiszen, ahogy Berszán István is írja, csak az láthatja meg az angyalokat, aki képes “örökölt álcáit levetkőzni,” “amelyek miatt nehezen tudunk arra figyelni, ami körülöttünk, s ennélfogva nem is bennünk, nem is másutt, hanem épp velünk történik.” (Papp Eszti)

Demény Péter: Hóbucka Hugó a mókusoknál, ill. Keszeg Ágnes, Koinónia, 2011. 1600 Ft

hA Koiónia Kiadó új könyvét tartom a kezemben. Izgalommal vegyülő kíváncsisággal kezdjük meg az ismerkedést. Nagyon tetszik a könyv külleme, Keszeg Ágnes illusztrációi igazán kedvesek és bájosak, a szöveggel karöltve játszi könnyedséggel keltik életre a történetet.

A mese kezdetén abban az alaphelyzetben találjuk magunkat, hogy Hóbucka Hugó, a romantikus hóember ahelyett, hogy társaival hazament volna a Hó és Hideg Birodalmába, a meleg nyárban rekedt, mert épp egy felhőn ábrándozott. Hogy ez az eredendően ambivalens létmód visszabillenjen a megszokott rendbe és harmóniába, Hóbucka Hugónak meg kell várnia a telet. (Egyedül sajnos egyik hóember sem tudja a helyes utat hazafelé.) De mégsem állhat szegény Hugó egész nyáron egy helyben, cirokseprűvel az oldalán és fazékkal a kobakján! Ahelyett, hogy lógatná a répaorrát, mert lenne rá oka, hiszen a murok már nagyon kezdi égetni az arcát, elindul, hogy barátot szerezzen. Így találkozik Makk Marcival, a szeleburdi kismókussal. Most azt kérdezitek, mi izgalmas sülhet ki egy mókus és egy hóember egymásra találásából? Bizony olyan dolgok történhetnek, amilyenekről álmodni sem mertem volna. Például, hogy Hóbucka képes termosztátjával testméretét arányosan csökkenteni, ha nem fér be egy szűk odúba, vagy hogy szét lehet szedni, hogy télidőt játszhassunk, majd újra összerakni.

A gyerekek fantáziátlan szüleik hatására úgy döntöttek, hogy beszélő és sétáló hóemberek nem léteznek. A Nagy Hóembertanács ezért a hóembereknek megtiltja, hogy mozogjanak, ha ember van a közelben, nehogy azok elveszítsék illúzióikat. Akkor ki a földhözragadt, a hóember vagy az ember? A mókusok szerencsére képesek megélni a csodát, és Marci gyerektapintatán keresztül megértést és szeretetet, anyukájától, Makk Melániától pedig hűséget és gondoskodást tanulhatunk.

A mese több szinten él: Demény Péter nyelvi humora, a hétköznapok mozzanatai és a fantázia keveréke egyszerre kedves és humoros élmény mind a gyerekek, mind a szülők számára. A kortárs meseirodalom ismét egy borzasztóan kedves, könnyen szerethető történettel gazdagodott, de vigyázat, aki egyszer átlépi a mese kapuját, életét csak a történet részeseként folytathatja. (Hajdú Zsanett)

Máté Angi: Ez egy susogó levél, ill. Keszeg Ágnes, Cerkabella, 2011. 2500 Ft

sMáté Angi kötetében hat hasonló mese található, mint a Pagonynál megjelent Volt egyszer egy meséi. Itt is minden mese egy tárgyból, alakból indul ki, hogy annak a sorsán keresztül, az élete apróságain, vágyain át mondjon el valami egyetemesen fontosat az élet folyásáról. A mesék hasonló szerkezetűek, mégis egész más kötet született: Keszeg Ágnes rajzai, valamint a szöveg elrendezése szellős képeskönyvvé teszik. Egy-egy rövid mese több oldalra van szétosztva, ahol a rajz hangulatteremtő ereje épp olyan fontos, mint a szövegé. A mesék közt vannak egészen rövidek és enigmatikusak is, melyek szinte versszerűek - egy-egy lírai kép kibontásai. Több a szövegekben az absztrakció: az üresség, a magány, a szegénység, az éhség, a hely jelenik meg a tárgyak által.

A megoldások pedig a főszereplőket körülvevő apróságokból fakadnak. Azokat kell meglátni és magunkhoz emelni, befogadni: a kislánynak a lábnyomokat, a járókelőknek a pattogó, sülő gesztenyék énekét, a tar fáknak az erdő leveleit. Ha ezekre figyelünk, akkor megsúgják nekünk, hogy mi gyógyítja meg a magányt: a szavak. A saját történetünk szavakká formálása, szavakkal átformálása. A susogás, a jó szavak, amik keletkeznek a zsebből, a kertész emlékeztetője, amit felír a nyélre, és hogy boldog születésnapot kíván a kertjének - mind-mind a szavak erejéről tanúskodnak, hogy a szavakkal létrejöhet az a mágikus kapcsolat emberek, lények között, ami megtöri a világba vetettségüket. (Győri Hanna)

Korábbi cikkeink Máté Angiról itt és itt és itt olvashatóak.