Kedves Olvasók!

Berg Judit levele

2013. november 28.Pagony

cimkék: Berg Judit Rumini 8-12

bjKalandregényt írni jó. Vagyis nemcsak jó, hanem izgalmas, lelkesítő, nyugtalanító, álmatlan éjszakákat okozó, vicces, vidám, lázba hozó, torokszorító, szárnyakat adó és kimerítő is egyben. Én minden alkalommal nagyon élvezem. De miközben az újabb kalandok kiötlése, a helyszínek, szereplők és fordulatok kitalálása hatalmas öröm, mellette minden alkalommal ott a szorongató érzés, hogy el kell engednem a szereplőimet. Az új helyszínekre nem térhetnek vissza a távoli vidékek lakói, pedig néha olyan jó lenne továbbmesélni, hogy alakult a korábbi könyvekben megismert alakok élete. Gyakran kapok Tőletek leveleket is, amelyekben azt kérdezitek, mi történt a Galléros Fecó naplójában megismert Linkó cirkusszal, hogy zajlik most az élet Zúzmaragyarmaton vagy a fénylények szigetén, szóval úgy tűnik, Benneteket is érdekel a korábban megismert szereplők sorsa.

Az írás számomra játék. Játék sorsokkal, történetekkel, a saját élményeimmel és ötleteimmel. Úgy szeretem fűzni a szálakat, hogy a végén kirajzolódó mese ugyanolyan tarka és rafinált felépítésű legyen, mint a színes fonalakból szőtt szőnyeg. Minél tarkább és érdekesebb, annál jobb. De nem csupán kalandokkal szeretek játszani, hanem formákkal és stílusokkal is. Rumini és társai kalandjait nemcsak hagyományos regényekből ismeritek, hanem színdarabból és egy naplóregényből is. Minden műfaj más lehetőséget ad, és másfajta nehézségeket jelent az alkotónak.

Felnőtt életem során két olyan felnőtteknek írt levélregényt olvastam, ami első sorától az utolsóig elvarázsolt. (Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok, Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács.) Lenyűgözött, hogy egymás után írt levelek sorából milyen izgalmas és szövevényes história kerekedhet. Nagyon nehéz feladat sokféle szereplő stílusában, sok nézőpontból, apró mozaikokból felépíteni egy kerek történetet úgy, hogy közben egyetlen percig se váljon unalmassá. Szeretem a kihívásokat. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom a következő Rumini kalandot levélregény formában megírni.

A levélregény nagyon sok játékra és tréfára ad lehetőséget. Ráadásul minden régi szereplő visszatérhet, akár úgy, hogy beszámol élete alakulásáról, akár úgy, hogy egy újabb levél címzettjévé válik. Sok minden kiderül a szereplők gondolatairól, jelleméről, világlátásáról. Azt is megtudjuk, mennyire másként látszik ugyanaz az esemény különböző szereplők szemszögéből. Az egész kicsit olyan, mint egy nyomozás, ahol a levelek olvasója a detektív, aki igyekszik összerakni a fejében a pontos eseményeket. Meglátjátok, hogy ez nagyon izgalmas kaland lesz Nektek is!

Ez a történet egy időben kezdődik a Szélkirálynő datolyaparti útjával.

Emlékeztek? A hajó Ruminivel, Balikóval, Rikivel és a többiekkel a fedélzetén elindult Datolyapart fővárosába, Maracujába, Galléros Fecó pedig Egérvárosban maradt újdonsült feleségével, Johannával. Aztán, miután a Szélkirálynő matrózai sikeresen túlélték a kalózok támadását és a vérszívó denevérek fogságát, ráadásul még a selyemmajmokat is megmentették, visszatértek Egérországba. A visszaút kalandjairól és viszontagságairól azonban a regényből már nem értesültetek.

Aztán a vitorlás hamarosan újra útra kelt, hogy Marcipán-szigetre hajózzon. Útközben Ferrit-szigetre vetődtek, erről a kalandról szól a Rumini-színdarab, amit meg is nézhettek a Magyar Színházban. De azt megint nem tudjátok, hogy folytatódott a Szélkirálynő útja, miután elhagyta Ferrit-sziget partvidékét. Ráadásul ezekben a hónapokban Galléros Fecóval és Johannával is döbbenetes dolgok történetek, arról nem is beszélve, hogy egérbarátaink hazája, Egérország végveszélybe jutott.

Ennyi hátborzongató és életveszélyes eseményt egyetlen regénybe talán bele sem lehetne sűríteni. De a mi barátaink igazán jó cimborák, ezért titkos üzenetekben és kevésbé titkos levelekben mindig beszámoltak egymásnak a kalandjaikról. Ezeket a leveleket összegyűjtöttem, kiegészítettem néhány pandúrsági jegyzőkönyvvel, térképpel, újságcikkel és felhívással, és csodák csodájára összeálltak belőle azok az események, amiket Nektek, detektív-olvasóknak kell összeállítani.

Ha végigolvassátok a könyvben található leveleket, mindenre fény derül, sőt azt is megtudjátok, hová készül legközelebb a Szélkirálynő, és miért tér vissza a legénység közé Galléros Fecó.

Annyit szeretnék csak kérni tőletek, hogy Szkander Bob (hejes)helyesírását ne tanuljátok el!

Jó szórakozást és körömrágást kívánok Mindenkinek!

Szeretettel:

Berg Judit

Ui.: Mivel a levélírók és bajkeverők közt gyakran felbukkannak a korábbi regényekből ismert szereplők, érdemes előbb elolvasni Galléros Fecó naplóját és Rumini korábbi kalandjait!