Képzelet kontra valóság gyerekszemmel

Méhes Károly: Mindig ez a Kitkat!

cimkék: #jó könyv #Scolar

Már az elején el kell gyorsan árulnom: ez egy jó könyv! Tudom, hamar lelőttem a poént, de amikor először kézbevettem, tudtam, hogy nekem/nekünk biztosan tetszeni fog. Kócos, fejjel lefelé hintázó kislány ábrándos-huncut tekintettel néz ránk a szép sorban egymás mellé rendezett házak felett - és ez még csak a borító! De nézzünk bele.

Először csak végiglapoztam, beleszagoltam a friss lapok közé, merthogy ezt nagyon szeretem. Aztán átnéztem a képeket - szépek, finomak, játékosak - nagyszerűen vegyül bennük a valóság és az ábrándozás. Horváth Ildi biztosan tudja, mennyi minden van egy óvodás-kisiskolás lelkében. A rajzok pont olyanok, mint az én négyévesem: néha elkalandozik a felnőttek világába, de ideje nagy részét képzeletbeli tájakon tölti, mesebeli barátokkal, és csak néha tudjuk utolérni a gondolatmenetét. A főszereplő kislány, Kitkat, is folytonosan ingadozik az álom és a valóság között. Az határozott, és mulatságos képi világ elsőre meggyőzött, aztán hamar el is kezdtük az olvasást.

Hazaérkezett Kitkat, és a fiúkat nem kellett sokáig győzködni, hogy olvassunk bele. Az első meséknél - Rókica bagoly lesz, Százlábú kakas - elöntött az a jól ismert biztonságérzet, amit annak idején, még gyerekkoromban a Vidám meséknél éreztem. Rövid szórakoztató történetetek, kisebb-nagyobb tanulságokkal. A mesék pörgősek, nincsenek üresjáratok, elnyújtott, felesleges párbeszédek, csak a lényeg. Adott egy kislány, akivel hol az igazi életben, hol a képzeletében izgalmak, kalandok sora követi egymást. Aztán ahogy továbbhaladtunk a mesékkel, egyre többet nevettünk, egyre többször mondtuk azt, hogy "nézd, teljesen olyan, mint én!" vagy "ugyanazt gondolja, mint én!". A szerző, Méhes Károly, fokozatosan nyílt ki, egyre inkább elengedte a tollát, és bele mert helyezkedni egy 4-7 éves gyerek elvarázsolt világába. Elvándorolt egy igazi sárkánycsárdába, a Mikulással helyettesítette a húsvéti nyuszit, szemtelenkedett szülőkkel - pontosan úgy, ahogy ez a kis fejekben történni szokott. Kitkat közben persze szépen felnőtt, végighaladt bölcsődén, óvodán és iskolán, de végig tartotta magát ahhoz, ahogyan egy gyereknek működnie kell - semmiképp sem szabályosan, hanem szabadon, nevetgélve, olykor rettegve, két világ határán egyensúlyozva, hogy egy percre se unatkozzon.

A kedvenc részem az Okosnak lenni jó. Nem véletlenül, hiszen magamra ismerek már az elején. Melyik szülő ne kérdezné meg a  friss iskolást, hogy mi történt a suliban? Mindannyian ezt tesszük, és reménykedünk, hogy kapunk rá választ. Kitkat válasza pont olyan, mint amit a gyerekek ilyenkor gondolni szoktak: "-Ma az iskolában kedd volt.". Persze az már kis túlzásnak tűnik, amikor pénteken is ez a válasz: "Képzeljétek, ma az iskolában kedd volt." A gyerek a felnőttek egy pillanat alatt megtalálja a gyenge pontját és igaza is van. Bolond kérdésre csakis bolond válasz várható.

Ezt a könyvet igazán érdemes kézbevenni, végiglapozni, ízlelgetni a sorait, és rengeteget nevetni együtt a kitalált és valós történeteken. Mindenki felismeri majd a saját álmodozó, önmagát kereső gyerekét is a mesékben.

Kapcsolódó cikkek