Két jó barát

Timo Parvela: Miú és Vau, Kolibri, 2012.

cimkék: #jó könyv

A finn Timo Parvela két sorozatát ismerjük már magyarul: a Mérleghinta, Körhinta és Szerencsekerék is a barát megtalálásáról szól, arról, hogy hogyan törjünk ki az önző magányból. Költői képeskönyvek, felnőtteknek és gyerekeknek is. Az Ella és barátai ennek épp ellentéte: hangos nevetés, poénhegyek, iskolai kalandok, egy csomó teljesen furi diák egy egyre őrültebb tanító bácsival, hétköznapi, szlenges nyelven, pörgős, burleszkszerű jelenetekből összefűzve. A Miú ás Vaú megint más: költői is és hétköznapi is, szelíden humoros, és nagyon gyerekeknek való.

Timo Parvela a Miú és Vauval a nagyóvodásokat, kisiskolásokat szólítja meg. Főhőse egy cica meg egy kutya, akik legnagyobb békességben élnek valahol a világvégén, vagy még azon is túl. Rögtön a közepébe vágunk, az első meséből megismerjük a két karaktert. Miú ámodozó, mindig vágyik valamire, de csinálni valamit, tenni valamit azért, hogy elérje, nem igen tud. Nem nézi a dolgok praktikus oldalát, de szabad lélek.

Vau mindene a kert, a ház: mindenhol rendet tart, egész nap dolgozik, toldoz-foltoz, szánt-vet, egy pillanatra sem áll meg. Csak akkor tud nyugodtan hátra dőlni, ha minden rendben van. A maga módján ő is szabad lélek, de egy mesében összetörik a tennivalók súlya alatt. Igaz, ekkor kiderül, hogy nem tud szabadulni ettől a tehertől, nem tud szórakozni, amíg nincs minden rendben a világban.

Ha időnként ugratják is egymást, a legfontosabb nyilvánvalóan megvan: szeretik egymást és figyelnek egymásra. Vau egyszer nem veszi komolyan Miú nagy bánatát, hogy nem szereti a telet, és elköltözik délre. Nem hisz neki, azt gondolja, ez is csak egy nagyzoló terv. Mély bánat lepi el, amikor tényleg elmegy Miú, fáj neki a hiánya, de az még jobban fáj, hogy nem vette komolyan, nem értette meg barátját. Miú két hét múlva visszatér: hogy hol volt, mit csinált, titok marad.

De amikor Miú nem tud veszteni, és örökké átírja magának a foci szabályait, hogy Vau veszítsen, akkor azért finoman megleckézteti. Máskor csak azt érezzük, hogy Miú figyelmetlenségét Vau magára veszi, és nem áll bosszút – elfogadja Miút olyannak, amilyen, és örül annak, hogy együtt vannak. Ilyen például amikor, Miú megeszi a síelés közben az összes szendvicset, és ő estig éhes marad.

Vau és Miú csak együtt egy teljes egész, ők a kezdet és a vég, ahogy az utolsó mesében elmondják egymásnak.

Bár egymás tökéletes ellentétei, mégis igazi páros. Hétköznapi életük apró-cseprő eseményei Kismackó és Kistigris mindennapjaihoz hasonlítanak. Talán kicsit kevesebb személyesség van benne, és több északi távolság. Az enyhe irónia, a világ abszurditásának tudata hatja át az összes szöveget, ezt felnőtt olvasóként nagyon is érezzük és élvezzük.

A gyerekek pedig kapnak két tucat jól megírt, élvezetes, kedves , rövid történetet és két nagyon szerethető, átélhető karaktert: Miút és Vaut.

 

Kapcsolódó cikkek