Két szerelmes történhet

Kárpáti Tibor: Valentin - Finy Petra ajánlója

cimkék: #jó könyv #Finy Petra

Két szerelmes történhet - olvasom először félre az alcímet. És végül is tényleg. Annyira nem is hazudott nagyot a szemem. Ez a két történet bárkivel megtörténhet, és valószínűleg nap mint nap meg is történik, csak legfeljebb szégyelljük elmesélni, hogy velünk is pont így esett.

Hogy a józan ész összes szabálya ellenére újra és újra ugyanúgy szerencsétlenkedünk a párkapcsolatainkban: túlzásba visszük a szeretetet, őrületesen elhalmozzuk a partnert szeretetünkkel és szenvedélyünkkel és elrémisztve őt menekülésre késztetjük, majd kellemesen megkönnyebbülünk, hiszen tudat alatt ezt szerettük volna, mert a boldogságtól általában megijedünk (lásd első történet), vagy kiszemelünk valakit, tesszük neki a szépet, és hősszerelmesnek gondoljuk magunkat, majd amikor megjelenik az első negatív reakció, vagy sértőbb visszajelzés a másik részéről, netán felmerül, hogy nem is annyira szerelmes belénk, azonnal kijelentjük, hogy soha nem is szerettük, sőt azt sem tudjuk, mit jelent az a szó, hogy szerelem (lásd második történet).

Ez persze csak egy lehetséges értelmezése a képeknek, amelyek zsenialitása pont ebben rejlik. Hogy lehetne még százféleképpen is gondolkodni ugyanazokról a vizuális eseményekről. Hogy úgy olvassuk a szerelemről szóló leckéket, ahogy éppen a szívünk diktálja.

Kárpáti Tibor ugyanis felsőfokon beszél képnyelven. Nem minden illusztrátorról mondható el, hogy anyanyelvi szinten bánik a képekkel, zsigeri intelligenciával. Kárpáti Tibor egy másik könyve, a Pápaszem lapozgatása közben is ugyanezt éreztem. Szinte a Tojáséj című Szántó Tibor által illusztrált Weöres-kötet képi bravúrjai köszönnek vissza az oldalakon.

De ugyanilyen katartikus volt nézegetni Kárpáti Tibor Hófehérke és a hét törpe című meséjének kereszthímzéses képeit, és rádöbbeni arra, hogy: „jé, nem találok szavakat”. Mert nem találom a szavakat, és mégis értem.

A Valentin is az erőteljes figurákkal operál. A karakterek a rajzoló bevallása szerint csirkék, bár kezet, szárnyat, vagy szárnycsökevényt ritkán lehet felfedezni rajtuk, amitől különlegesen esetlenné és
szerethetővé válnak, és taktilis ingerek híján ki is zárják egy kicsit magukat a tapintható világból. Mintha az elme és a szív birodalmában kergetőznének inkább.

A gyerekeinek rendszeresen papírszínházat vásároló anyukákban persze azonnal felmerülhet a kérdés, hogy akkor ezek most gyerekmesék, vagy felnőttek tulajdonképpen? De ezeket az anyukákat azonnal megnyugtathatom. Szerelmes nem csak felnőtt lesz, hanem elég sok gyerek, ráadásul ez a két mese nem csupán a szerelemről szól. Hasonló csalódások érhetik viszonylag könnyedén az embert egy barátságban, vagy családi kapcsolataiban is sajnos. És ha ez az ember még csak kicsi ember, vagyis gyerek, akkor igencsak nagy segítség lehet egy ilyen csalódás feldolgozásában ez a két humoros, emberi kapcsolatokról szóló történet.

Mivel a megszokott papírszínházakkal ellentétben szöveg nincsen a lapok a hátán, és elsőre kicsit furcsán hat a papírhangú lapozgatás, mindenkinek ajánlom a menőmanós dünnyögést, vagy egy megfelelő kísérőzene kiválasztását az előadáshoz. Nekem az elsőhöz a Quimby: Most múlik pontosan, a másodikhoz Péterfy Bori: Bűvös vadász című dala jött be. De a variációk száma gyakorlatilag végtelen zene tekintetében.

A könyv a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek