Kicsik-nagyok karácsonya

Harry Horse: Kisnyuszi karácsonya, Mauri Kunnas: Kutya egy Kalevala

cimkék: #jó könyv #ismertető

Két könyvet ajánlunk most karácsonyra, az elsőt a Kisnyuszi rajongó kisebbeknek, a másodikat pedig a kisiskolásoknak, akiket ráadásul érdekelnek az ősi mítoszok. Mindkettőben izgalmas illusztrációk egészítik ki a szöveget, nagyon jól lehet majd a szőnyegen hasalva nézegetni-olvasgatni őket.

Harry Horse: Kisnyuszi karácsonya, General Press, 2011.

A Kisnyuszi karácsonyával teljessé vált magyarul is a Kisnyuszi sorozat. Most már csak az olvasóknak kell megismerni és megszeretni Kisnyuszit, ezt az angol Boribont, aki dacosan és öntörvényűen, de nagyon is aranyosan botladozik végig a kisgyerekek mindennapjain. Először elveszett a saját szülinapján, aztán világgá ment, mert megszidták a szülei, elkezdett iskolába (vagyis óvodába, az angol preschool a magyar óvoda megfelelője) járni, ahol eleinte nem igazán sikerült betartani a szabályokat, született három kistestvére, akikkel játszani ugyan nehezen lehet, de sok türelemre van szükség hozzájuk. Korábbi cikkeinket itt és itt olvashatjátok.

Most pedig karácsony van: Kisnyuszi pedig épp olyan, mint a többi gyerek, nem tud ám az ünnep elvont fenségének örülni: neki az, és csakis az az ajándék kell, amire legjobban vágyott. És ha azt nem kapja meg, bizonyos morcos és csalódott. Akkor is, ha szép ajándékokat kap, akkor is, ha nem segített az ünnepi előkészületekben. A kisnyuszik már csak ilyenek, mint tudjuk. Persze jó dolog a szuper karácsonyi ajándékkal büszkélkedni, csak kölcsönadni ne kelljen! Csakhogy amikor egyedül elsétafikál Kisnyuszi, és még a szánkót is összetöri, akkor jól jönnek a barátok. Még szerencse, hogy tényleg jönnek, és segítenek: mert szeretik Kisnyuszit. Ez a Kisnyuszi sorozat lényege, ez a feltétel nélküli, biztos szeretet, ami a főszereplőt körülveszi, és ami miatt minden, amit tesz, megbocsátható, megváltoztatható. Nincsenek végzetes hibák és bűnök, és nincs büntetés sem, csak visszatalálás a többiekhez, a társadalom rendjébe. Persze mindez bebújtatva jó mélyen a mesébe. Hogy a Kisnyuszi-olvasók érezzék át tényleg, milyen jó együtt játszani, ünnepelni, mulatozni karácsonykor. (Győri Hanna)

Mauri Kunnas: Kutya egy Kalevala , Cartaphilus, 2011.

Kifinomult ízlésű szülőknek érdemes megjegyezniük Mauri Kunnas finn grafikus, képregényíró és gyerekkönyvíró nevét, könyvei a Mikulás-sorozatának köszönhetően decemberben a legnépszerűbbek. Kunnast sokan és sokszor hasonlítják Richard Scarryhez, hiszen mindketten író-illusztrátorai könyveiknek, melyekben állatokat ruháznak fel jellegzetes emberi tulajdonságokkal, képeik tele vannak apró poénokkal, a szöveg meg nyelvi leleményekben gazdag, szóval a gyerekek imádják őket. A magyarul nemrég megjelent Kutya egy Kalevala című kötet új utat mutat(hat)na a hazai gyerekkönyv íróknak-illusztrátoroknak, lám, ilyet is lehet. Miben áll az újszerűsége? Kunnasnak elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a finn történelem, a finn nemzeti eposz új, friss, a gyerekek számára is élvezhető formában szülessen újjá. Ebben a képes kalandregényben vad virgonc kutyafalkák, hitvány farkasnépek, és makacs macskanépségek szerepelnek, mindegyik jellegzetes tulajdonságaival, a ragyogóan (legtöbbször az író felesége segítségével) színezett illusztrációkat gazdag, humoros részletek egészítik ki.

Valljuk be őszintén, elszánt irodalomszakos hallgatókon kívül szerintem nem sokan olvasták a Kalevalát, nagyjából annyit tud róla egy átlag magyar, hogy volt valami Vejnemöjnen, a jobbak talán idéznek két sort, én is nehezen szántam rá magam ennek a képeskönyvnek az elolvasására. Nem így a 10 éves fiam, ő rögtön elkaparintotta tőlem (csak nézzük meg a borítóját, ki tud ennek ellenállni?), és egy ültő helyében végig is olvasta, pedig nem könnyű olvasmány ez a hősebeposz, sok az első olvasására szokatlan hangzású finn név, és figyelni kell a vicces szójátékokra, de szöveg egy idő után lendületet vesz, és hagyja magát sodortatni. Szóval nekiültem, egy szuszra elolvastam, és kedvet kaptam, hogy egy kicsit jobban beleássam magam a finn kultúrába. Van itt minden, amit egy mostani gyerek is érdekelhet: izgalom, csata kutyák és farkasok, különös, rendkívüli képességgel megáldott hősök, mind-mind kutya, farkas vagy macska bőrébe bújtatva. Ez az egyszerű trükk tudja közelebb hozni a régmúlt történetét, a vicces rajzok újraértelmezik a legendát, és így egy kisiskolás is a hozzá legközelebb álló módon tudja magába fogadni az ősi mítoszok egy szeletét (Kunnas egyébként további történelmi tárgyú könyveket írt, van például kötete Robin Hoodról, vagy az egyiptomi fáraókról, ezek sajnos magyarul még nem olvashatóak).

Szóval vakkantó vén Vejnemöjnem, a finn mondák központi kutya hőse táltos, varázsló, költő, minden idők "dicső dörmögő dalosa" az egyik főszereplő, és itt van "izomagyú Ilmarinem",a szerelmes kovács,aki lebilincselően izgalmas kalandok, próbák során át, hősies csatákon keresztül, mesés varázslások árán elnyeri Pohjola földjének legszebb toportyán lányát. A könyvet szerintem legjobb felolvasni a gyereknek, mert sok mindent kell közben magyarázni (mi az a szampó, meg a kantele, és egyáltalán, a Kalevala), de ezzel együtt egy nagyon izgalmas világot tudunk mutatni nekik. Amíg mesélünk, magukkal ragadja őket a sok, egész oldalas és nagyon részletes illusztráció, a vicsorgó kutyafalkák, tengeri sárkányok, erdei szörnyek. A zseniális fordításnak hála mi meg révedezhetünk az ilyen típusú mondatokon:"Kis szukácska, kis szakácska, nem árt egy a háztartásba."- nem tudom, ugyanilyen vicces-e finnül, de nekem ez a mondat lett a kedvencem.(Szollár Vera)

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek