Kikérdezni a világot

Ivády Gábor és Zsombor: Gyerekszem

cimkék: #jó könyv #ismertető #Hanna blog

Ivády Gábor és Ivády Zsombor közös könyve határokon egyensúlyoz. A mesekönyv és a magyarázó könyv határán, mert minden oldalon van egy kis szituáció, amire a gyerek többnyire szorongással reagál, és feltesz egy kérdést, a választ viszont nem adja meg rá senki - sem ő, sem a szerzőtárs, a szülő. Itt kezdődhet akkor a mese, amit mi találunk ki a saját ízlésünk szerint és a saját válaszainktól elindulva. Ebben segítenek Takács Mari képei, amik felvillanatanak a mese kiinduló helyzetéből valamit - vegyes technikával, hol fotóval, hol bájos festménnyel, hol a valóságból belopott tárggyal, hol agresszívebb, kontúrosabb metszetekkel.

A kötet tehát nem mesekönyv, inkább mesélőkönyv, lapozgató, kérdezgető könyv. Az együtt és az egyedül határán, a csodálkozó felnőtt és a gyerekszemmel látó gyerek világának határán, mert a szülővel együtt olvasva megnyugtató szülői válaszokat adhatunk a kérdésekre, míg magányosan lapozgatva el kezdhetjük keresni a saját válaszainkat, a saját hasonló kérdéseinket. Rácsodálkozunk a másik kisgyerek világára, ami a gyerekszáj groteszk humorának és a naivitásnak, a modorosságnak a határán egyensúlyoz. Műfajában az Amikor életemben előszörhöz... hasonlítható, ami szintén beszélgető könyv. Nem lehet egy szuszra olvasni, mert túl tömény és túl sok történet van benne akárcsak pár szavakba összezsúfolva. A képi világ, akárcsak Charles Dutertre könyvében, erősen támogatja a szöveget: nélküle nem éreznénk olyan erősnek, több helyen kilógna a közhely lólába. A rajzok eleve adott groteszkségüknél fogva visszarántják az általános bölcselkedésből az eredeti szituációba a kérdést, hogy az egyszerre vonatkozzon arra és az elvont, időnként kicsit felnőttes, sugalmazott válaszokra is. Van köztük olyan, ami a gyerekkor általános problémáit feszegeti (miért nem csinálhatom, amit akarok), van, ami konkrétabb dolgokra kérdez (mi történik, ha összveszünk a legjobb barétunkkal, vagy anya sír?). Ugyanakkor a rengeteg történet és kérdés között megtaláljuk azt a párat, ami ismerős, ami a saját életünkben és gondolkodásunkban visszaköszön, csak nem tudtuk ilyen jól feltenni. Az én kedvencem az, amikor összeveszik a versbéli gyerek a legjobb barátjával, mert az elvette a markolóját, és azt kérdezi, hogy lehet-e a legjobb barátjával nem beszélni? Az efféle kérdéseknek ugyanúgy megvan egy felnőtt magánéletében is a relevanciája, még ha abba a gyerekolvasót-hallgatót persze nem is avatjuk bele, de épp ettől a kettősségtől is lesz érdekes a szöveg.

Az ismerős helyzetekből kiindulva mesét kerekíthetünk, vagy éppen csak beszélgetést, amihez kedvünk van. Sokáig és sokszor lapozgatható szép kis könyvecske (még ha vannak benne olyan képek és oldalak, amiket ki tudnénk hagyni), amiben több, mint "gondolatkák" vannak, újra át- és átbeszélhető, jól kiemelt és összefoglalt történet- és gondolatcsírák.

Kapcsolódó cikkek