Kiloccsan, nem tocsog

Kiloccsant víz

cimkék: #jó könyv #Juli blog

A mai Kínában járunk, egy nanyon pici, nagyon szegény faluban, ahol minden nélkülözés ellenére vidáman éldegél Sze-jen szüleivel és kisöccsével. Ám ez az idill hirtelen megtörik, mikor Sze-jen apukája egy baleset következtében meghal, és a családot az egyetlen rokon, Pa bácsi kezdi dominálni.

A Kiloccsant víz végülis egy egyszerű, megható történet egy kislányról, akinek nagyon hamar felnőtté kell válnia. Ismerjük ezt a sémát: a gonosz, kíméletlen felnőtt társadalom nem adja meg a gyerekeknek a tőlük elvitathatatlan gyerekkort, a felhőtlenséghez való jogot. Nem akarok gúnyolódni, ez tényleg fontos probléma, de kicsit már fárasztóak ezek a történetek az erőszakosan könnyfakasztó stílusuk miatt. Sally Grindley angol írónő könyve viszont éppen azért jó, mert semmi extrát nem akar nyújtani. Nyilván érzelmekre apellál (ami mondjuk, egyáltalán nem baj), de nem a világ hatalmas, kozmikus igazságtalanságára helyezi a hangsúlyt, hanem olyan egyszerű tényekre, hogy rossz, ha egy tizenegy éves kislánynak el kell szakadnia az anyukájától, rossz az, ha munkára kényszerítik, és rossz az, ha olyan felelősséget kell a vállán cipelnie, amit még egy felnőtt is nehezen bírna el.

És hiába derül ki a könyvből, sőt, tudjuk magunktól is, hogy a gyerekkereskedelem, a gyerekmunka (hogy rosszabbat ne mondjak) általános jelenség a világ sok országában, Grindley regényében mégis a személyes sorsokon, motivációkon van a hangsúly. Miért lett anyagias, önző Pa bácsi, aki kishíján tönkreteszi Sze-jent? Miért lett aljas és kegyetlen a szépséges Csen asszony? Sze-jen igyekszik a dolgaik mögé látni, és habár nem azonnal fogadja el a magyarázatokat, de lassan kitisztul a kép, és egy kicsit érthetőbb lesz az érthetetlen gonoszság. De a másik irányban is igyekszik árnyalt lenni a jellembrázolás: nem rejti véka alá Sze-jen indulatait, gyarlóságait, féltékenységét sem.

Mindemellett nem állítom, hogy valami elképesztően mélyenszántó alkotással állnánk szemben, de nem is ez a cél. Márpedig a saját céljának kiválóan megfelel a könyv: izgalmas, szórakoztató, és jó értelemben vett érzelmes lányregényről van szó. Nem akar magyarázni, nem akar világot megváltani. És ezért nagyon hálás tud lenni az olvasó.

 

Kapcsolódó cikkek