Kisgyerekek hete

Kézművesek a Pagonyban

cimkék: #interjú #kreatív #Nik blog #Hanna blog #Eszter blog

A kisgyerekeknek mindig kell valami, amit fogdoshatnak, gyúrhatnak, ölelhetnek, cipelhetnek, és kell a szó, ami folyton bemászkál a fejükbe, és kimászkál a szájukon - és általában ez a három egymással párhuzamosan történik. A héten a Pagonyban mindhárom jelen van: megérkezett az új Maszat könyv, a Maszat alszik. Végigugrándozik a piros, pöttyös Lenka is a téren. Nemrég befutott, vagy inkább röpült Bumburi is, aki végigszáguld a gyerekekkel minden helyszínen, ami a kedvükre való. Hétvégén rajzolhatunk és mesélhetünk Kőszeghy Csillával és Bumburival is. A kettő között pedig ott van a fogdosni és ölelgetni való, a kéz dolgai: a kézműves tárgyak alkotói mind elgondolják, hogy mivel tudna a legjobban játszani a gyerek, és aztán az ő kezükkel elkészül, hogy a gyerekkezek gyűrjék és szeretgessék a különböző babákat és cicákat és majmokat. Velük beszélgettünk. (Nem a majmokkal, azokkal a gyerekek beszélgetnek. Mi, komoly felnőttek, az alkotókat kérdeztük.)

Először László Zsuzsit, a Mamazon létrehozóját kérdeztük.

Szekeres Niki: - A nálatok kapható dolgok nem csak azért eredetiek, mert másutt nem kaphatók, hanem azért is, mert semmi zizegő-bizgő, műanyag, fogyasztói termékekre emlékeztető dolog, anyag nincs bennük. Mi indította el, hogy erre van szükség, illetve hogy erre szükség van?

László Zsuzsi: - Saját gyerekeimen figyeltem meg, hogy sokkal elmélyültebben játszanak az egyszerű, természetes anyagból készült játékokkal, mint a sokfunkciós zenélő csodafigurákkal. Bár a kísértés óriás, hiszen a játékgyártók megfelelően bombázzák a gyerekeinket, egy tudatos szülő mégis észreveszi, hogy melyik az a pillanat, amikor teljes elmélyültséggel játszik a gyerek, és mit tart éppen akkor a kezében. Az én megfigyelésem szerint ez nem a magától markoló ufó-robot.

Nagyon fontos nekem a kreativitás, én magam is gyakran mélyülök el textilekben, fonalakban, és csak utána veszem észre, hogy milyen jó is volt. Szerettem volna ezt a saját gyerekeimnek is átadni, és amikor úgy éreztem, hogy ez sikerült, akkor nyitottam a világ felé, és hoztam létre a MAMAZON-t.

SzN: - Először az interneten jelentkeztetek webshoppal, és most már bolt is van. Hogy vágtatok bele, és mi történt azóta, amióta működik a bolt? Mi változott számotokra?

LZs: - Először a TAKOO, névreszóló takarók webáruházát nyitottuk meg, 2005-ben. Ez az egész egy véletlennek köszönhető, mert a kisfiam születésekor kaptunk egy névreszóló takarót, és természetesen varrni kellett a nagyobbik lányomnak is. Miközben varrtam, fogalmazódott meg bennem, hogy ez talán valami olyasmi lehet, amiben megtalálom a saját kreatitivásomat és munkahelyemet is egyben. Hosszú éjszakákon át terveztem a takaró mintákat, legnagyobb kritikusaim a gyerekeim voltak. Azóta már több mint 5000 takarót adtunk el, a többi kiegészítőről (falvédő, párna, stb.) nem is beszélve. A boltot anyukám kezdeményezésére nyitottuk, aki már nem bírta nézni, hogy az unokái szabásminták, textilvégek és postadobozok között nőnek fel, mert addig minden a lakásunkban volt. Kifizetett nekünk 3 hónap bérleti díjat egy kis boltban, és onnan már nem volt visszaút. Boltosok lettünk. Ez egyébként nagyon viccesen hangzik, mert eredeti szakmám szociológus, és álmomban sem gondoltam (na jó egy kicsit igen), hogy valaha boltom lesz.

SzN: - Iszonyat jó ruhák, nagyon aranyos és vicces, horgolt babák, biciklik és így tovább, sokféle áru, az köti össze őket, hogy igényesek, exkluzívak, és szuper anyagokból készültek. Honnan szerzitek be őket, hogyan válogattok?

LZs: - Ez az egyik legjobb része az egésznek. Kitalálni, hogy mi az, ami kell. Változó a forrás: voltunk már
skandináv dizájn vásáron, sokat szörfölök az interneten, és a barátaink is folyamatosan bombáznak minket az ötleteikkel. Körülbelül 5 évre előre látom már, hogy miket fogunk behozni, illetve gyártani, nagyon izgi.

SzN: - És milyen terveitek vannak?

LZs: - Egyre inkább a hazai gyártás kezd érdekelni. Rájöttünk, hogy anyagilag is jobban megéri, illetve nagyobb örömet okoz, mint egyszerűen része lenni a kereskedelmi folyamatnak. 2010-ben MAMAZON horgolt kollekciót dobtuk piacra, jövőre pedig a mesekönyvek szereplői felé kacsintgatunk. De ez még titok.

A Pagonyban is láthatóak a gömbölyű és mintás Mankák. Róluk kérdeztük Horváth Mónikát.

Győri Hanna: - Eredetileg grafikus, illusztrátor vagy. Hogyan fordultál a grafika felől az iparművészet felé? Hogyan találtad ki Manka figuráját és nevét?

Horváth Mónika: - Nem gondoltam volna, hogy valaha bármi háttérbe szoríthatja majd a rajzolást, de úgy alakult, hogy körülbelül 2-3 éve az illusztrációban megrekedtem, és bár éreztem, hogy sokkal több van bennem, egyszerűen nem tudtam továbblépni. Éppen akkor kaptam egy hobbivarrógépet, és felszabadultam: a papírt felváltotta a textil, amelyet azért még sokáig papírként használtam, a színes cérnákat pedig színes ceruzaként. Közben persze rajzoltam is, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már többször megrajzoltam ugyanazt az figurát, és valamiért ki kellett próbálnom, meg lehet-e varrni babában. Azonnal nevet is adtam neki. Becézett kislánynevek között keresgéltem, és beugrott a Manka, amely megfelelőnek tűnt a babához is és hozzám is. Gyerekkoromban engem is többféleképpen becéztek a családban, a Mónika-Manóka vonalon indulva hamar el lehet jutni a Mankához, ezt a nevet nagyon erősen, azonnal jónak éreztem.

GyH: - Honnan jött a Mankakönyv ötlete, és hogyan készítetted a könyvet?

HM: - Nyulas Ágnes, a Cerkabella kiadó vezetője kérdezte meg először, lenne-e kedvem könyvet csinálni a Mankákból. Nagyon rövid történetet szerettem volna írni, amely azonban mégis kerek egész, és több van benne valójában, mint az a pár leírt sor. Kifejezett célom volt, hogy nagyon hangulatos képeskönyvet készítsek. Így született meg ez a barátokkal töltött könnyed nyári napról szóló mese, amely egyúttal be is mutatja, mivel töltik az időt a Mankák, ha vendégségbe mennek egymáshoz, miket szeretnek csinálni, milyen az ő világuk...
A könyvet kollázs technikával készítettem. Először befestettem egy csomó papírt a kedvenc színeimmel, nyomdáztam, gyűrtem, vasaltam...aztán vágtam-ragasztottam...Nem tudom pontosan, mások hogyan dolgoznak a kollázs technikával, egyéni úton haladtam sokat kísérletezve, és most, ahogy készen van a könyv, úgy érzem, megtaláltam a leginkább nekem való technikát, kifejezési módot. A kész könyvlapokon varrógéppel is varrtam egy keveset, a jövőben ezt többet szeretném alkalmazni, de úgy, hogy az illusztráció papírjellege megmaradjon, és ne váljon textilképpé. Jövő tavasszal jelenik meg egy közös könyvünk a Pagonnyal, egy francia írónő, Béatrix meséit fogom illusztrálni, akivel már tavaly dolgoztunk együtt a Projet 7 nevű remek francia összefogáson. A meséket Finy Petra fordítja, nagyon várom a közös munkát és azt, hogy megint elborítsanak a papírok és az anyagok.

GyH: - Honnan szerzed be a különleges anyagokat?

HM: - Ahonnan bárki más is: méteráruboltból, angol turiból, a saját ruhásszekrényemből...előfordul, hogy külföldről is rendelek. Elsősorban pöttyös és csíkos anyagokra vadászok.

GyH: - Milyen volt a kedvenc gyerekkori babád?

HM: - Barbie-szerű babám volt, de barna hajjal, emiatt nagyon szerettem, sok ruhát varrtam neki. Kislány koromban nagyon igazságtalannak tartottam, hogy a legkisebb királylányok mind szőkék, és velük történik minden jó dolog. Így az én kedvenc mesém a Hófehérke volt.

GyH: - Te csinálod a Pagony téli kirakatát. Csináltál már hasonlót? Hogyan tervezed meg a teret?

HM: - Igen, és nagyon örültem a felkérésnek. Először papírból képzeltem el a dekorációt, de aztán úgy döntöttünk, legyenek textilből a figurák, ami végül is nagyon jól passzol a télhez. Mivel a karácsony is közeleg, ezért nagy méretű mézeskalácsfigurákat varrtam sötétbarna filcanyagból: csillag, szív, fenyőfa, hintaló.., a kedvenc anyagaimat használtam díszítésnek. Plusz egy pár csomag színes fagolyót, a díszítőcukor szerepében. Néhány Manka angyalt is kifüggesztettem.

A Tickle me Too egy új magyar kézműves márka, ahol a különleges anyagoknak és egyedi ötleteknek van nagy szerepük. Győri Borbálát, az ötlet gazdáját kérdeztük.

GyH: - Tickle me Too - honnan és miért ez a neve a vállalkozásodnak?

GyB: - A képzelet bármiből játékot varázsol, de ugyanakkor a játék a gyereknek komoly gonddal felépített kis projekt. De mi lesz a játékokból (és a gyerekekből), ha vége a gyerekkornak? Ezt a kérdést boncolgatja Shel Silverstein maga illusztrálta verse is, ami a vállalkozás nevét is ihlette. De van a névnek egy személyesebb vonatkozása is (erre utal a csukott szemet ábrázoló logó). A családunkban már több generáció óta kedvelt "pillangópuszi" nevű kedveskedésre utal, amikor a szempillánkkal megcsikizzük a másik arcát.

GyH: - Etológusnak indultál, mi vitt arra, hogy gyerekjátékokat készíts?

GyB: - Hát ez a szokásos "same old story". Született egy kislányom, és míg korábban nem foglalkoztattak a gyerekjátékok, akkor egyszer csak fontos lett, hogy milyen tárgyak, játékok veszik körül, mik között nő fel. Ráadásul a gyerekek folyamatosan csinálnak valamit a kezükkel, azt hiszem, hogy ez a hihetetlen intenzív, nonstop manualitás ragadt át rám is, és varrás formájában nyilvánul meg. Ez lett az én felnőttkori játékom: leköt, relaxál és örömet okoz, újabb és újabb kipróbálni valók jutnak eszembe, és persze folyamatosan tanulok közben. Ugyanúgy, mint a gyerekek a saját játékaikkal. A hazai játékkínálatra ma már nem mondanám, hogy szegényes, sőt, a kézzel készített termékek egyre trendibbnek számítanak, de úgy érzem, hogy még bőven van helye újabb ötleteknek.

GyH: - Honnan szerzed az anyagokat, hogyan választott? Milyen oldalak, ötletek, gyerektulajdonságok inspirálnak, amikor ezeket a különleges játékokat találod ki?

GyB: - Hát az anyagbeszerzés nehéz ügy, itt azért nagyon szembetűnő, hogy a külföldi kínálathoz képest milyen óriási a lemaradás. Itthon egy-egy izgalmasabb anyag beszerzése komoly vadászatot, esetleg sok szerencsét igényel, vagy marad a külföldről rendelés.

A varrással vagy gyerekjátékokkal kapcsolatos internetes oldalakon, ha belemerülők, napokat képes lennék el tölteni. Mind közül a  legveszélyesebb természetesen az Etsy, a kézműves termékek virtuális mekkája. Persze valójában nem áll rendelkezésemre végtelen mennyiségű idő, de van pár oldal, amin mindig elolvasom új posztokat. Ilyenek a http://hopskipjump.typepad.comhttp://noodleheads.blogspot.comhttp://madebyjoel.blogspot.comhttp://www.purlbee.com.

Persze van, hogy meglátok valami jópofa dolgot a neten, de a legtöbbször a saját hétköznapjaink, a mindennapi interakcióink során felmerülő spontán ötletekből születnek az általam készített játékok. Az első darabokat mindig szigorú, egymintás tesztelésnek vetem alá itthon.

A Figurka babák légies küllemükkel és igényes kivitelükkel kicsit megváltoztattáka  babákról alkotott konzervatív elképzeléseket. És olyan szépek, hogy minden kislány rajong értük...

Papp Eszter: - Hogyan indult, és hol tart ma a Figurkák története? A mai napig te varrod a babákat, vagy van segítséged?

Csernus Ági: - A Figurkák története kb. két évvel ezelőtt kezdődött, az akkori babák nem nagyon hasonlítottak a maiakra.:-) Egy év után kerestem először segítséget a Figurkák készítéséhez, addig minden darabot magam varrtam. Ma két, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató varrodában készülnek a babák, továbbra is az én személyes közreműködésemmel.


PE: - Gyönyörű anyagokkal dolgozol. Ha nem titok, elárulnád nekünk, hogy hogyan, és honnan gyűjtöd be ezeket a csodás textileket? Szoktál esetleg újrahasznosított anyagból is varrni? Ha igen, mit használsz fel?

CsÁ: - Talán az anyagbeszerzés okozza a legnagyobb gondot, itthon elég szegényes és kiszámíthatatlan a kínálat. Ezért folyton "résen vagyok" és anyagokra vadászom mindenhol, a méteráru boltokban, és igen, a használtruha boltokban is. Kedvenceim a 70-es, 80-as évek ágyneműi és függönyei.


PE: - A karakterek mind egytől egyig összetéveszthetetlen Figurka darabok. Hogyan születnek az egyes karakterek? Előre eltervezed a figurákat, vagy rögtön nekiülsz kattogtatni a varrógépet, és a munka során alakulnak ki a már mondhatjuk, hogy védjeggyé vált apró kis részletek?

Először rajzolgatni szoktam amikor új karaktert tervezek, és ha már eléggé tetszik, akkor ülök varrógéphez. Ilyenkor viszont már hamar kialakul az elképzelt figura, és jó játék a különböző anyagkombinációk kipróbálása.

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek