A Boribon-állandó

Éljen az 55 éves Boribon!

Senki ne keresgéljen korábbi ismeretei, tanulmányai közt, a Boribon-állandó nem a matematika fogalmai közül származó kifejezés. Csupán annak az állandóságnak, valóságos maradandóságnak a „mértékegysége”, mely Marék Veronika könyvsorozatának, a Boribon-könyveknek sajátja, s mely olyannyira példa nélküli jelen könyvkiadásunkban, hogy voltaképpen csak magával – saját történetével - mérhető össze. Egyszerűbben: a Boribon-állandó azt jelzi, hogy él néhány millió szülő és gyerek ebben az országban (a fordítások révén pedig a világon mindenütt), akik számára Boribon születéstől fogva ismerős, első és legkedvesebb olvasmányélményeik közül való. Vagyis hogy ki Boribon, azóta tudjuk, mióta az eszünket tudjuk. Vagy még kicsivel azelőttről. - Tóth Ákos írása.


tovább...

Egy focista naplójából

Kármán Tibor könyvéről

Valószínűleg az idei foci EB miatt jelent meg viszonylag sok focis témájú könyv, például a Pagonynál Kiss Ottó kézikönyve Baranyai András rajzaival. Kármán Tibor kicsit nagyobbaknak szánta művét, az Egy focista naplójából-t, amelyben egy csapat falusi fiú tanul meg focizni a paptól - és persze a foci ebben is, mint oly sok esetben, a nagybetűs Élet főpróbája. A Kálvin Kiadó könyvét nálunk Fekete András olvasta el és véleményezte.
tovább...

Nem minden fekete vagy fehér

Erin Morgenstein: Éjszakai cirkusz - Libri, 2012

Rengeteget jártam kiskoromban cirkuszba, de mindig megijedtem valamitől – hol kirohantam, hol bebújtam egy szék alá. A bohócok, bűvészek, artisták és színpadi állatok világa vagy rögtön rabul ejt, vagy nem akarsz a közelébe menni soha többet. Nem kell ecsetelnem, én ez utóbbi kategóriához tartozom. Ilyen előzmények után a Kolibri Kiadó fesztiválos könyvének, az Éjszakai cirkusznak nehéz feladat jutott –  vagy megváltoztatja viszonyomat a varázslatos porondhoz vagy végleg elszakadok ettől a különc világtól. Vajon melyik sikerült?


tovább...

"Mi kötjük össze a lentet a fönttel”

mágikók és egyéb ismerős lények

Sokszor írtam le és mondtam ki hangosan az utóbbi időben ilyen és ehhez hasonló mondatokat: hol van az ifjúsági irodalom Magyarországon? Miért nem olvashatunk egyre jobb regényeket? Hol van a leválás a 70’-80’-as évekről, és hol van a jó kis grund- meg családregények hagyományának folytatása? Az elmúlt években, ha nem is a nagykamaszoknak, de a kisebbeknek egyre több jó regény készül, amik vitaindítóak, és ha elsőségükben akad is jócskán gyerekbetegsékük, de egy folyamat elindulni látszik. Tasnádi István A kőmajmok háza című könyve éppenséggel a jobbak közül valoó.– Szekeres Nikoletta írása


tovább...

Mozdulatlan világ

Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről, Magvető, 2012.

Ulickaja történetei szépek. Míves nyelven szóló, a humán ember alapvetéseire épülő, a negyven fölötti generáció tanult vagy tapasztalt emlékeit idéző históriák. Erős személyes kötést sejtetnek, a környezet leírása és a múlt érzéki módon jelenik meg, azonnal értem, hol és miért vagyok. - Gyimesi Ágnes Andrea kritikája.
tovább...

Bulizni filmszakadásig

Tasnádi István: East Balkán, Bárka Színház

Még szinte rendezkedünk a közönségben, amikor egyszercsak elkezdődik a darab. Azok a heverésző, pihengető, félig felnőtt emberek a színpadon a színészek. Vannak a közönség soraiban jó páran, akik kábé ugyanolyan ruhát hordanak és ugyanúgy néznek ki, és az előadás után körben állva, hangosan vitatják meg, hogy ők is ott voltak a nemtudomhol, és nekik is volt ilyen meg olyan élményük, és szerintük mit kell ekkor meg ekkor csinálni. Meg hogy ez mennyire durva – de láthatóan másféle döbbenettel (vagy inkább döbbenet nélkül), mint én.


tovább...

Van lelke az óraműnek?

Brian Selznieck: A leleményes Hugo Cabret, Libri, 2012.

A leleményes Hugo Cabret... már a cím visszavisz minket legalább kétszáz évvel ezelőttre. Megidézi a felvilágosodás hajnalát, amikor az óramű, a gépezet nem csupán önmaga volt, hanem egy gondolati változás jelképe. A világ analitikus megismerése, a tudományos tény fogalmának kialakulása ekkor kezdi diadalmenetét. A matéria győzedelmeskedik a szellem felett. Az óramű pedig ebben a kontextusban a teremtés emberi reprodukciójává válik. És egyúttal a teremtés transzcendens vonatkozásaira, a szabad akarat és a determináció problémájára is rákérdez. Hiszen a fogaskeréknek van célja, de nincs szabad akarata: és célnak nevezhető-e az, amiről nem mi döntünk?


tovább...

Ki az a Suzanne Collins?

A kiválasztott

A gyanakvás ritkán tesz jót az olvasmányélménynek. Collins trilógiájának az első része, Az éhezők viadala nagyon tetszett, ennek hangot is adtam a Pagony oldalán. A második rész már kiábrándító volt, de azzal bíztattam magam, hogy a második részek mindig a leggyengébbek. És nagyon vártam a harmadik, befejező részt, A kiválasztottat. Ha ez a rész rossz lesz, akkor egy amatőr egyszei nagy dobásáról van szó, egy értékes véletlenről. De ha jó a harmadik, akkor megjegyzem Suzanne Collins nevét.
tovább...

Elmehetnék mesekönyvhősnek

A kéményseprő hóember - ahogy Tamás Zsuzsa látja

A Pagony kiadó ízig-vérig mai kiadó, a szó minden értelmében: nem tudom, a „tíz év, száz könyv” hány szerzőt takar, de abban biztos vagyok, hogy valamennyien kortársaink. Annál meglepőbb, hogy a kiadó százvalahányadik kötete, A kéményseprő hóember ránézésre ugyan nagyon is mai könyv – ki ne ismerné fel Molnár Jacqueline rajzait? –, szerzője, Végh György azonban három évtizede nincs köztünk. Vajon fel tudja-e venni a versenyt a legfrissebb könyvterméssel ez a hagyatékban maradt mese?


tovább...