Kutyák és földönkívüliek

Mark Haddon két könyvéről

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

A kutya különös esete az éjszakában Mark Haddon első, kifejezetten felnőtteknek írt könyve. A szerző nem kis meglepetésére, azonban a kiadó gyerekeknek is ajánlotta, és mint később kiderült, cseppet sem tévedtek. A könyvet azóta számos díjjal jutalmazták, és 2003 óta töretlen a sikere. Megdöbbentően pontos látlelet egy autista fiú mindennapjairól, habár Haddon állítja, korántsem szakértője a témának. Felkavaró írás, ami mélyen megérinti és felzaklatja az olvasót. Utána jöhet a Bumm! című scifi-paródia, garantáltan könnyíteni fog a szívünkön!

A kutya különös esete az éjszakában erős felütéssel indul. Meglepődni mégsem fogunk, mert már a könyv kézbevételekor ledöbbenünk Baranyai András borítórajzán, a piros háttéren kiterített, vasvillával átszúrt kutyán, és az előtte álldogáló fiún. A fiú tizenöt éves, Christophernek hívják és autista, bár ezt így, ebben a formában egyszer sem írja le Haddon. Christopher viselkedési zavarokról, beilleszkedési problémáról beszél, ő az, aki egyes szám első személyben elmeséli a történetet. Ki akarja deríteni, hogy ki ölte meg a szomszédnője kutyáját, a nyomozásból pedig szándéka szerint detektívregényt fog írni. Krimi, és mégsem az, annál sokkal de sokkal több. Hihetetlen utazás egy olyan embertársunk fejében, akivel ha az utcán találkoznánk, azt sem tudnánk hogyan közelítsünk hozzá. Christopher nem tanítja az olvasót, egyszerűen csak leírja, hogy mik a számára fontos dolgok, és mik történnek vele. Zseniális szerkezetű regény, jó néhány csavarral, és egy különleges vezetővel, aki mint valami különös nagyító tárja elénk az átlagemberek hazugságokkal teli világát, hogy közben elgondolkodhatunk rajta, ki is a beteg valójában. Erősen sarkított, esőemberes utánérzés, egy jó regény alapjai, de ne feledjük, hogy az autizmus sokféle lehet, a való életben azért nem minden Christopher matekzseni.

A tanárok ufók, ezen nincs mit magyarázni, ezt minden középiskolás tudja. Az viszont még tudtommal senkinek nem jutott eszébe, hogy nyomozzon is utánuk és kövesse őket a világűrbe. Jimbo és Charlie, a két elválaszthatatlan barát véletlenül jön rá, hogy két tanáruk földönkívüli, és bár figyelmeztetik őket az x-aktásan hátborzongató szürkeruhások, ők csak nem állnak le a kutakodással, végül pedig egy idegen bolygón kötnek ki. Remek gegek, szerethető átlagszereplőkkel, csak azt sajnálom, hogy az űrben játszódó részek kevésbé kidolgozottak, és a lezárás is kissé esetlenre sikeredett. Azért az ABBA-őrült űrpókokon jót derültem.

Baranyai-rajongóként kicsit sajnálom, hogy a borító helyett, a mostanság oly divatos papírszalagra nyomták a rajzokat. Nagyon sérülékenyek, és tipikusan az a könyvtartozék, amit nagyon könnyen el lehet hagyni. Ahhoz meg túl kicsik, hogy az ember kirakja a falra. Pedig a Bumm! futószalagra gyártott öltönyös emberkéit, és az emberbőrbe bújt ufót még jó lenne sokáig a könyvön tudni. Az előzék-illusztrációknak viszont külön örültem. A Bumm!-nál a már jól ismert retrós Baranyai-figurák galaktikus röpdösése, A kutya különös eseténél pedig a puzzledarabkák találó egyszerűsége nyert meg.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek