"Lesz egyszer még lovam is!"

Czigány Zoltánnal, a Csoda és Kósza írójával beszélgettünk

cimkék: #interjú

Nem értem, miért gondolja azt C.Z., hogy neki nincs lova. Hiszen Csoda és Kósza, a két nagyon vicces csodaló örökké hozzá kötődnek már, nálunk például hónapokig zengett a gyerekszoba a zárónyihogásuktól. Szerencsére hamarosan újra nyeríthetünk, hiszen a Könyvhétre jelenik meg a sorozat harmadik kötete Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai címmel, ami a kezdetekbe vezet minket vissza.

Végre megtudjuk, hogyan is ismerkedett meg a két csodaló!

 

- Czigány Zoli, az író inkább Csoda, vagy  inkább Kósza legbelül?

- Azt hiszem, mindannyiunk lelkében van egy Csoda- és egy Kósza-rész, így az enyémben is: nem tudom az egyiket jobban pártolni a másiknál.

- Azt mindenki tudja már rólad, hogy lovas ember vagy és egy nagyvárosban élsz, a  meséidből viszont lüktet a kisvárosi lét. Honnan merítesz?

- Valóban Budán lakom, de a szomszéd utcában van egy nagy lovarda, ahol még nagyapám is lovagolt katona korában. Aztán én is, meg a gyerekeim is. De hiába voltam fővárosi gyerek, rengeteget voltam vidéken, Vácott, a nagyszüleimnél, vagy Győrött, nagyapám húgánál, úgyhogy ért elég sok természet közeli élmény, nem beszélve arról, hogy fiatal koromban sokat vándoroltam a Kárpát-medencében, főleg Erdélyben, de másutt is.

- És lovagolsz is még? Biztos van lovad is.

-Sajnos, most éppen nincs saját lovam, és sajnos régen lovagoltam már, mert sok minden megakadályozott. De fogok, és lesz egyszer még lovam is!

- Nagyon mozgalmas az új köteted, melyik szerinted a legizgalmasabb rész az új könyvben? És a legviccesebb?

- Ezt majd a gyerekek meg a szüleik eldöntik. Számomra a legérdekesebb a Csoda és Kósza a barlangban, a legviccesebb meg talán a Csoda és Kósza mint madárijesztők.

- Van bármilyen  kicsit is valós alapjuk a történeteidnek?

- A helyszínek valósak, akár a gödöllői tanya, akár a korábbi kötetekben Santorini, Olaszország, akár a Hungaroring, akár a Közlekedési Múzeum. A történetek persze, nem valósak, legfeljebb annyiban, hogy minden helyen együtt is gondolkodtunk gyerekeimmel, mit is csinálna itt ez a két ló.

- Csoda és Kósza sokat törik a fejüket azon, hogy honnan szerezzenek pénzt, úgy látszik, a világ egyre inkább efelé megy. Egy 8-9 éves gyerek számára mi jön le ebből?

-  Engem éppen annyira érdekel csak a pénz, mint bárki mást. Nekem sincsenek bankbetétjeim, ahogy se Csodának, se Kószának, és tőzsdézni sem járnak. Hogy a pénz milyen fontos, azt mégis minden gyerek tudja, aki meg akar vásároltatni valamit az anyukájával, s előbb azt a választ kapja, hogy most nincs pénzünk erre, majd azt, megnyugtatólag, hogy majd ha lesz, megvesszük. Csoda és Kósza mindig valami érdekében próbál pénzt szerezni: hogy fölköszöntsék Sajó bácsit, hogy karácsonyi ajándékokat adhassanak, hogy pótolhassák Gyöngyi néni virágját. Ezekhez pénz kell, bár egy néhány mesében épp az, amire Csoda rávezeti Kószát, hogy pénz nélkül is meg lehet oldani.

- Minden Csoda és Kószában nagy adag szatírikus társadalomkritika van, én is azért szeretem esténként felolvasni, mert rengeteg a kikacsintás a szülő felé. Ez mennyire tudatos nálad?

- Egy szülő mesélte ezeket a meséket egyre nagyobb fiának és lányának. Ahogy nőttek, egyre többet tudtak a körülöttünk lévő országról – sokat is lehetett nevetni ezen, ezért került bele társadalomkritika. Ez az a szint, amit már nem csak a gyerekek, hanem a szülők is megértenek.

- Milyen érzés hallani a saját történetedet kiszabadulva az otthoni közegből?

- Csodálatos. Ráadásul, hogy én csaknem véletlenül kezdtem ebbe bele, a fiam unszolására, s azóta annyi iskolában, könyvtárban jártunk, szerte az országban, lelkes és a meséket jól ismerő gyerekek között, hogy csak ámultunk. Én sosem gondoltam volna (felnőtt könyveimet általában csak néhányan olvasták), nagyon boldogító érzés.

- Nem félsz a burleszktől, ahogy ez  pl. a bodzavirágos történetben megjelenik. Kik az elődeid ebben?

- Nem félek. A gyerekeket meg kell nevettetni. A rajzfilmek, burleszkfilmek világán nőnek föl. Nem lehet nekik csak szomorkás vagy okoskodó meséket írni. Persze, valamennyinek kicsit benne kell lennie egy mesében, de az alaphangnem nem lehet más, mint, amit – a legtöbbet nézett – televízióból árad. Talán, így lehet megmutatni, hogy van, ami versenghet vele.

- Úgy sejtem, hogy te gyorsan író típus vagy.

- Inkább gyorsan meséltem őket, egy fél óra gondolkodás után, s aztán persze át kellett írni az improvizatív szöveget, az már lassabban ment. Gépelni a kanapén ülve szoktam, a lap topon, míg mellettem a fiam kezeli a magnót, amin az első szöveg van. Ha gondolkodom rajta, hogy mi legyen a következő, az bármikor előfordulhat, mikor nem kell másokkal beszélgetnem: egyedül ülve az autóban, a dugóban, vagy úszás közben, vagy elalvás előtt. Kitalálni csak csöndben lehet, de mindegy, hogy hol.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Amit leírsz, az úgy marad, vagy sokszor átírod?

- Míg a kiadóhoz jut, átesik néhány változáson, de inkább mások véleményére hallgatok, s ebből keletkeznek kisebb változtatások, de magam, saját elhatározásból, a gépelés után már nem szoktam sokat változtatni egy mesén.

- Rajzfilm?

- Jaj, azt nagyon szeretném. Azt hiszem ez a két ló figura lelkületében is, és Baranyai András rajzai által is igazi rajzfilmhősök lehetnének. Ilyenek voltak régen a rajzfilmek, ilyen lehetne ez is, de most a magyar rajzfilmgyártás megszűntét, az egész filmipar gazdasági problémáit ne kezdjük el elemezni. Talán egyszer lesz Csoda és Kósza rajzfilm, én nagyon szeretném.

- Vannak-e még ötletek velük kapcsolatban? Esetleg majd egy új lószereplő?

- Az a dolgom, hogy új ötleteim legyenek, s talán most, a harmadik kötet megjelenése után lesz is időm ezeket kidolgozni, meg mesélni, hiszen a legjobb úgy, ha egy vonaton utazunk fiammal egy vidéki könyvbemutatóra, s miután aludtunk kicsit, elkezdem neki mesélni. Új szereplőre még nem gondoltam, de mostantól kezdve bármi előfordulhat.

A riport elkészítése óta Zoli kórházban van, az állapota súlyos. Mindenki, aki szereti Csoda és Kószát, gondoljon rá, hogy hamar meggyógyuljon, mert mindannyian nagyon kíváncsiak vagyunk azokra az új ötletekre!

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek