Magyarázatok hogyanra és miértre

Rudyard Kipling: Hogyvolt-mesék

cimkék: #jó könyv #állatok #Juli blog #ismeretterjesztő #kaland #vadászat #őserdő

Miért fúj a szél? Hogyan születtem meg? Miért nincsenek télen virágok? Egy gyereknek nagyon sok miértes és hogyanos kérdése van. Olyan kérdések, amiken mi sokszor nem is gondolkozunk, vagy egy gyors válasszal lezárjuk magunkban. De mikor el kell magyarázni valakinek, aki a mi okosnak vélt válaszunkat újra kibillenti egy következő miérttel vagy hogyannal, akkor kiderül, hogy nagyon hamar sarokba tudunk szorulni a sok okosságunkkal. Vagy nem voltunk elég érthetőek, vagy nem kielégítő a válaszunk, vagy egyszerűen érdektelen.

 

Egyszer láttam két anyukát, akik sétáltatták a gyerekeiket. Az egyik gyerek megkérdezte, hogy miért púpos az aszfalt. Az egyik anyuka azt válaszolta, azért, mert rosszul rakták le az út építésénél, levegő került belé és felpúposodott, a másik gyorsan kijavította: nem is, hanem mert egy kiselefánt elbújt alatta. A gyerekeknek tökéletes volt mind a két válasz, elszaladtak játszani, de az anyukák hosszan vitatkoztak tovább, hogy mit kell ilyen esetekben válaszolni. Tanítgatni kell-e a gyereket, valós kérdésre valósan megfelelni, vagy pedig játékot vinni mindenbe, még egy olyan unalmas témába is, mint az aszfalt púposodása. Nem tudom a választ, gondolom a gyerekek is többfélék, mindenki mást szeret hallani ilyenkor. De mikor legközelebb találkoztunk, az egyikőjük elújságolta nekem, hogy képzeljem, a levegő miatt púpos az aszfalt, de az is lehet, hogy egy elefánt bújt el alatta. Mind a két válasz egyformán megfért a fejében. Igazából nekem ez tetszett a legjobban.

Kiplinget mindenki ismeri, igaz, általában csak a Dzsungel könyvével kötjük össze a nevét, pedig nagyon sokat írt gyerekeknek, felnőtteknek. A most frissen újra kiadott mesekönyve, a Hogyvolt-mesék tulajdonképpen egy mesés válaszgyűjtemény olyan kérdésekre, mint: Miért pöttyös a párduc? Miért púpos a teve? Hogyan tanultak meg írni az emberek? Létező kérdésekre ad mesei választ, de valahogy úgy, hogy csak a körítés lesz a fantázia szülötte, a konkrét válasz mégis igaz marad. Elmeséli, hogyan festette meg a Szerecsen az öt fekete ujjával a párduc bundáját foltosra, de azt is, hogy erre azért van szükség, hogy el tudjon rejtőzni az erdőben. Nagyon jól ötvözi a kétfajta válaszadási lehetőséget.

A rövidke meséket Kipling saját fametszetei díszítik kedvesen önironikus magyarázatokkal. És minden mese végén (vagy közben) egy-egy kis vicces versike is szerepel, ezek összefoglaják és illusztrálják a meséket. Ezekben a kis történetekben a konkrét kérdésre adott válaszon kívül van még egy kis tanító jelleg, ami a hiúság, a lustaság, az erőfitogtatás gyarlóságaira hívja föl a figyelmet, de csöppet sem szájbarágósan. Inkább játékos, könnyed formában, tele nyelvi humorral. A kedvencem az utolsó mese, már a címe is nagyon jó: A Pillangó, aki toppantott. Egyszerűségén belül többrétegű történet arról, hogy mi minden állhat egy jótett hátterében, hogy egy kis hazugság hogyan lehet jótékony és ha szeretünk valakit, akkor van, hogy cselhez kell folyamodni a másik jókedve érdekében. Olyan ez a mese, mitha összefoglalná az egész könyv és a kérdés-válasz problematika lényegét. Nem véletlenül válhatott kötetzáró mesévé.

 

Egy ajánlás a könyvről az olvasónapló blogon

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek