Majd elrepülünk, lesülünk

Érik a nyár, szerk. Lovász Andrea, Cerkabella, 2013

cimkék: #jó könyv #nyár #8-12

Nekem a Balaton a Riviéra, a nyári szünet meg a téliszalámis kenyér paradicsommal, kulcs a nyakban és az unalom.  Akkoriban mintha nagyon kevés dolog történt volna. Nem táboroztunk meg tengereztünk nyakra főre, de magas szinten űztük a láblóbálás, semmittevés művészetét. A napsütés, meg hogy  nem kell iskolába menni - így együtt: maga volt a szabadság. - Szombati Enikő ajánlója

Ma már nem triviális az ilyesmi, a legtöbb gyereknek elkél egy kis segítség, hogy észrevegye, mennyi minden bújik meg a nagy űrben, amit vakációnak hívunk. Mészöly Ágnes történetében egyik kisfiú tanítja a másikat, megmutatja a csillogó, állat formájú kavicsokat a játszótéren, a tengeri szörnyeket a függöny hullámaiban, a mesebeli várost a szekrényajtó erezetében. Csupa csudálatos dolgot a kéznél lévőben.

Aztán itt van ugye az elvágyódás. Legerősebben persze akkor, amikor nem engedhetjük meg magunknak. Ki ne utazna távoli partokra, Olaszországba vagy a Fekete-tengerhez, de legalább a nagymamához Bükkzugolyba mint Böszörményi utazni vágyó kislánya, akit a család nem visz nyaralni, így végül egy jóindulatú boszorkány-szomszédasszony segít neki. Csoda és Kósza eközben a medúzákkal ismerkedik Itáliában, más apukája meg a tengeri sünökön sétálgat . Elhagyni otthonunkat kalandos és veszélyes!

De mi van, ha minderre nem telik? Próbálkozhatunk „nyaralóstoppolással”, hátha magával visz valaki a szomszédok közül. (Ennek kicsi az esélye.) Segíthet a varázslat meg a fantázia is: követhetjük az éjfélkor fején átbucskázó nagyit az ágy alatti átjárón át a lenti világba (Kamarás István), vagy mehetünk úthengerrel a tengerhez Kiss Ottóval. Egyik se unalmas ipari turizmus. Végső soron pedig marad a spórolás: Méhes György írásában Vili bácsi így hoz össze elegáns vacsorát egy rakás gyereknek, mégha másnap csak zsíroskenyérre futja is. A vakáció nemcsak kaland, ünnep is. Ne legyen úgy, mint máskor!

Tandori persze medvét utaztat Londonba, Lackfi is, de vízpartra („fecske feszül a dagi medvéken”), aztán vannak még szurikáták, krumplibogarak, suszterbogarak, macskák, egerek, csuka, macska, papagáj (utóbbi eltemetve!), szóval minden, ami szezonon kívül is, csak most több idő van rájuk csodálkozni.

Nyulász Péter pedig a növényvilágról nyújt nélkülözhetetlen ismereteket: hiszen, ha a borsó borsót terem, a paradicsom paradicsomot, akkor a nyárfa termése maga a nyár. Szóval ha elindul az égből a fehér szösz, akkor tényleg itt kopogtat a nyári szünet.

Aki netán nem járt még apartmanóban, most megtudhatja Podmaniczkytól, hogy az annyira kicsi, mintha manóknak készült volna. Az is kiderül Máté Angi írásából, hogy a nyár vonaton utazik, és két széket is elfoglal, mert nagy a hasa. Számomra a legmegnyugtatóbb információ azonban mégiscsak az volt, (köszönet érte Gimesi Dórának), hogy megtudhattam, a nyári zivatar által elmosott krétarajzok nem a csatornában végzik, hanem onnan tovább úsznak a Dunába, a Fekete-, majd a Földközi-tengerbe, végül az Atlanti-óceán közepén egy szigeten találnak otthonra más félbemaradt mesékkel, kiradírozott vagy szétolvadt királykisasszonyokkal együtt, s ott ezergombócos fagyikat nyalva rablórömiznek, versenyautóznak, és esetleg néha jóízűeket unatkoznak is, elvégre nincs sietős dolguk, ott biztos mindig vakáció van.

Szépséges könyv, köszönet Gyöngyösi Adrienn, Rofusz Kinga, Szalma Edit és Szegedi Katalin rajzaiért!

Kapcsolódó cikkek