Makk Marci, Kacor Dani és Misi mókus

Tersánszky Józsi Jenő művei

cimkék: #jó könyv

A Holnap kiadó Tersánszky-sorozatában most a gyerekkönyvek vannak soron. Tavaly jelent meg Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációjával A rejtelmes bábu, amely Tersánszky kisebb meséit gyűjtötte egybe. Míg az előző kötet nehezebben volt olvasható a sokféle műfaj, a vegyes színvonal, és a meghatározhatatlan korcsoport miatt, most egy-egy egységes kötet látott napvilágot: a Kacor Dani és a Misi mókus.

A Kacor Dani Pásztohy Pankával egyszerűen telitalálat: ebben a nyelvileg szintén régies mesében ott búvik két tündéri, szerethető kisgyerek, akivel pontosan ugyanúgy tud egy mai óvodás azonosulni, mint bármelyik vele egyívású kortárs mesehőssel: ők Julika és Makk Marci. Az illusztráció, sőt, az egész kötetterv (ami szintén az illusztrátor munkája) kiemeli őket. Bátran felszabadalja a mesét, és a bevezetőt képes seregszemlévé teszi, amiben az állatok és a gyerekek egyenrangú hősök, és ráadásul rögtön arcot kapnak, megszeretjük őket. Maguk a figurák is gyönyörűen vannak megoldva: lehetnének mai gyerekek is csinos, modern kis szoknyáikban és gatyáikban, de egyúttal tökéletesen korhűek, “népiesek” a kékfestő, babos, hímzett ingek-ruhák. A liba- és malacterelgetés közben pedig persze inkább együttjátszanak, mint minden rendes szeleburdi kisgyerek – nem csoda, hogy elkószálnak a malacok. Jó, hogy Makk Marci lovagiasan segít kis barátnőjének megkeresni őket – és segít az összes állat, míg végül elkapják közös erővel a rókát (és szerencsére nem gyilkolják le, csak beteszik egy zsákba, és mi magunk dönthetünk róla, hogy mi legyen a sorsa – egy kis interakció az olvasónak.

Egyszóval: kerek, pergő történet a Makk Marci hőstette, ami Pásztohy Panka illusztrációival teljesen mai, és nagyon szép, kedves könyvvé válik. Mindenkinek nagyon ajánlom, 4 éves kortól kisiskoláig (akár önálló olvasásra is)

A második történetünk Kacor Dani csínyjei verses mese. Számos mulattató részlete mellett ez a mese sokkal kiegyensúlyozatlanabb dramaturgialag: a verekedő prücskök (azaz tücskök) ugyan nagyon viccesek, de az őket bemutató szakasz mégis túl hosszú. Két gyerek-főszereplőnk szinte csak a történet felénél jelenik meg. Ott is rögtön kettébeszakad a cselekmény, mert előbb prücsköt öntenek, aztán elmennek madárra csúzlizni, majd találkoznak az erdőőrrel, akkor az üldözi őket, végül sehogy se záródik le a sztori – eleve a történet tárgya is nagyon távoli, amit megfejel a szokásos nyelvi nehézség (a végjegyzet helyett, bár vizuálisan nem annyira előnyös egy mesekönyvben, mégis talán jobb lett volna egy lábjegyzet). Az illusztráció sem kap sajnos olyan hangsúlyos szerepet. Mindezzel együtt a jól megírt versnek köszönhetően a szövegnek van “húzása”, és a két kisgyerek karakter itt is nagyon élő, és minde rosszaságával együtt megnyerő páros, de valószínűleg több magyarázatra van szükség, mint az előző darabnál.

A Misi mókus kalandjait nem kell bemutatnom – de azért a hozzám hasonló felnőtt olvasóknak, akik ezer éve nem olvasták a könyvet, megsúgom, hogy meglepően aktuális, olvasmányos, vicces – egy szóval nagyon jó kis gyerekregény. Egy dolgot sajnálok: hogy a kiadó nem “simította bele” a sorozatba, és nem illusztráltatta újra a kötetet. Félreértés ne essék: Kass János rajzai kiválóak: nagyon szeretem a szögletes alakjait, mozgalmas állatképeit. Önmagában nem elavultak – egy kortárs szöveg mellett például. De éppen a Misi mókus esetében ezek a cizellált, évtizedes ceruzarajzok azzal aurával veszik körül a könyvet – a régiségével, az elavultságéval – amitől a Pásztohy Panka által meg akarja szabadítani a kiadó Tersánszkyt, hogy a mai gyerekek lecsapjanak rá. Én várom, hogy egyszer ezt is megrajzolja nekünk Panka.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek