MASSIVE - AZAZ SÚLYOS

"Tévét nézek, az ételre gondolok, amit Lisával ettem, és bűntudatom van, amiért nem hánytam ki."

cimkék: #esszé #jó könyv #Nik blog

A magyar cím önmagáért beszél, a téma a súly, és "súlyos" is az egész történet, amit a regény felölel. Kellőképpen mai problematikát feszeget Julia Bell regénye, amelynek főszereplője Carmen, az anyja frusztrációi által anorexiába üldözött tini. De erre még sokan legyintenének, lerángott csont... Ebben a regényben sokkal több van ennél, kidolgozott pszichológiai vonal, nagyon jó karakterek és erős szövegek...

Carmennek először is halvány sejtelme sincs, ki az igazi apja, nevelőapjával alakít ki egy átlagos apa-gyerek kapcsolathoz leginkább hasonlító, aránylag működő, közös világot, anyja viszont tinédzser módra abszolút csak magával van elfoglalva. Szinte hátborzongató és bosszantó az anya minden megnyilvánulása, miközben érezzük, hogy szánalmas a küzdelme, hiszen minden baj önértékelési problémáinak és a dolgok eltussolásának következménye. Betegesen anorexiás, minden pillanatát a külsőségek töltik ki, és egyértelműen hagnot ad annak, hogy mennyire könnyű lenne, ha lánya "nem létezne", nem zavarná köreit.
Egyik pillanatról a másikra jelenti be, hogy akkor "most" fogják magukat, összepakolnak és visszaköltöznek anyja szülővárosába Birminghambe, természetesen nevelőapu nélkül. És Carmen tudja, hogy ezzel vége a titkos csokievésnek, a boldog közös playstation-özésnek. Anyja pedig folyamatos nyomás alatt tartja, hogy ha így folytatja dagadt lesz és nem kell majd senkinek.

Kor és kór

A kamaszkor persze együtt jár az önértékelési problémákkal, és ezzel párhuzamosan megjelenik az alkohol, drogok, cigi és szex utáni érdeklődés, Carmen is végigmegy ezeken a lépcsőkön, csak végig kíséri az ijesztő súlykontroll, aminek következtében, - mivel egészséges szervezet és időnként, mint minden normális ember, éhes, ő is enne, de mivel ez bűnként aposztrofálódik a "családban", így- folyamatosan hánytatja magát. Eközben anyja ismét - mint kiderül a regényből nem először - kórosra fogy. Mentálisan és fizikailag teljesen tönkre megy, eközben lányát is tönkre teszi.

Nagyon finoman kidolgozott része ez a regénynek. Carmen a fogyással párhuzamosan "barátokra" lel, és közben kínoz egy gyengébbet a többiekkel, hiszen előző "én"-jére emlékezteti, meg persze a Legyek ura effektus, a gyerekek gonoszak és kínozzák egymást toposza is érvényesül. Fejest akar/próbál ugrani ugyanabba a felszínes világba, amelyet anyja sugároz, és teljesen természetes módon ha gyűlöli is, egyszerre vonzza ez. Finoman rajzolódik ki a felnőttes vagyok versus gyerek vagyok vonás a lány karakterén, a keresés időszaka még csak most kezdődött el számára, evidens, hogy jó pár buktatóval jár. Még akkor is, ha anyu nem anorexiás, sem könnyű átvészelni ezt az időszakot...

Tuti karakterek

Rengeteg zseniális szereplővel találkozunk a regényben. Carmen nagynénje, a rocker csajból lett műkörmös, aki bizony szeret enni, szeret élni és a lehetőségekhez és viszonyokhoz mérten elég normális gondolkozású. Ő az egyik mentsvár. A nagyszülők szintén "súlyosak", nagyi folyamatosan süt és eszik (lám, miből lesz az anorexia, generációkon átívelő) és a tévét bámulja, mint deklarált 60 fölött mit csináljon az ember? hisz sötét az éjszaka... Nagyfater pedig általában elbilleg a kocsmába és vissza. Beszélni nem nagyon szokott (már).
Az anya rettentő kritikus, saját tehetetlensége és erőtlensége, frusztráltsága miatt állandó kritikával illet minden embert maga körül, a múltat pedig elmossa, kellemes szürke hályogot von köré. De szülővárosában még mindig ott él első szerelme, az egykor még menő rokker, és nem csoda, hogy Carmenért a férfi rajong és hihetetlen gondoskodással veszi körül, ahhoz képest, hogy "csak" régi szerelmének a lánya. Vajon miért is? Ez a csavar már a kitartó olvasókra vár... Azokra, akik nem ilyednek meg a Jacqueline Wilsonos, Abroszfejes, Tizenhármas típusú történetektől. És ne higgyük egy percig sem, hogy ezek angol/amerikai/nyugati sztorik, bőven akad nálunk is ilyen történet, és éppen elég frusztráció...

Kapcsolódó cikkek