Mikulások és karácsonyok más népeknél

2010. november 23.nikisze

cimkék: Nik blog Hanna blog Juli blog Eszter blog

mikiMost nem a szokásos könyvszemlével készültünk, hanem körülnéztünk mások háza táján, ki hogyan ünnepli a Mikulást és a karácsonyt a nagyvilágban. Juli Olaszországról, Hanna Németországról, Eszter Angliáról, Niki Franciaországról oszt meg egy-két finom receptet vagy különös szokást veletek. Várjuk kommentjeiteket, hogy ti mikkel találkoztatok, különleges sztorikat, furcsa szokásokat vagy egészen egyszerűen csak a tapasztalataitokat! 

befEgy kis déli íz: Az olaszoknál elég nagy kavarodás van Mikulás ügyben. Persze ismerik a kedves, fehér szakállú, piros ruhás bácsi figuráját, de már az elnevezésében is van egy kis gond. Általános Babbo Natale (vagyis Karácsonyapó). Ő viszont - nevéből is látszik - karácsonykor szokott jönni. (Gesú Bambino - alias Jézuska - is hoz karácsonykor néhány térségben, néhány családnak valamit, de a Babbo Natale elterjedtebb.)

Bár van olyan régió, ahova december 6-án hoz a Mikulás ajándékot, de őt San Nicolanak hívják, nem Babbo Natalenak, jóllehet ugyanúgy néznek ki. De sok helyen nem december 6-án (hanem mondjuk augusztusban) hozza, vagy nem a Mikulás (hanem mondjuk Szent Ambrus). Sőt vannak olyan térségek, ahol december 6-ához már semmilyen legenda nem kötődik, mégis a család és a barátok adnak egymásnak apró ajándékokat. Mindezt a kavarodást egy országon belül!

Úgyhogy én azt mondanám, hogy egyszerűbb, ha elszakadunk a Télapó figurájától, és úgy vesszük a kérdést: Mi az olasz gyerekeknek az, ami a magyaroknak a Mikulás? És erre már sokkal könnyebb válaszolni: A Befana! A Befana egy csúnya, de jó boszorkány, aki ajándékot hoz a kandallóra akasztott zoknikba, csak éppen nem december 6-án, hanem Vízkeresztkor, január 6-án. De ő felel meg a magyar Mikulásnak, mert őt minden olasz gyerek ismeri, mindenki egyszerre kap tőle nagyjából hasonló ajándékokat. A legenda szerint mikor Jézus megszületett, a Három Király indult köszönteni őt, és hívták Befanát is, aki akkor még nem csodálatos jóboszorkány volt, hanem csak egy kis öregasszony. Nem akart velük menni köszönteni, de aztán ezt a döntését nagyon megbánta, és azóta járja a világot, hogy jóvátegye a mulasztását, és minden gyereknek ajándékot ad, mert sose lehet tudni, melyik az álruhás Kisjézus. (Juli)

Mi történik Németországban ezalatt? Az első írott német forrás, mely a Mikulást (Nikolaus) említi, 1555-ből való. Thomas Kirchmeyer teológus így írja le az ünnepet: „Mikulás napja előtt az anyák ajándékot és virgácsot tesznek ki gyermekeiknek. A gyerekek örvendeznek az ajándéknak, és cserébe kis számadófát helyeznek el, amelybe felvésték jó tetteiket, meg egy kis takarmányt a szánhúzóknak.” A Mikulás gyümölcsöt, aszalt gyümölcsöt és egy gyümölcskenyérhez hasonló, aszalt körtés és szilvás, édes, fűszeres kenyeret (Kletzenbrot) hozott, amelynek a tésztája régen nem tartalmazott cukrot (mint hogy sokkal kevesebb cukor állt rendelkezésre, csak az aszalt gyümölcs édesítette. Ez egyébként az egyik legrégebbi karácsonyi sütemény a németeknél (főként a dél-németeknél, északon kevésbé állt rendelkezésre házilag szárított gyümölcs).

Régebben csak a Mikulás hozott ajándékot a gyerekeknek. Mivel a reformáció során Luther megtiltotta, hogy a szenteknek és legendáknak hódoljanak, ezért az ajándékozás átkerült karácsonyra, és a Kis Jézus (Christkindl) hozta az ajándékot. Persze nem sokáig tartott az evangélikus szigor, hamarosan karácsonykor és Mikuláskor is volt ajándék.

A Mikulás nem csak ajándékot hoz a gyerekek csizmájába, melyet előző este nem az ablakba, hanem az ajtó elé készítenek ki, hanem személyesen is megjelenhet. Ilyenkor van nála egy nagy Arany Könyv (Goldenes Buch), és általában egy krampusz (Knecht Ruprecht) kíséri. Az Arany Könyvbe fel vannak írva a gyerekek jó- és rossz tettei, fogadalmai, melyeket a Mikulás felolvas. Persze manapság gyerekbarátabbra veszik a figurát: egyfajta gyerekzsúr közepette jelenik meg a Mikulás, és egyesével kihívja a gyerekeket, megbeszéli velük, hogy milyen jó dolgokat és fogadalmakat tettek előző évben, és mit fogadnak meg a jövőre nézvést, majd ajándékot kapnak. Az ajándékokat a szülők adják oda a Mikulásnak, hogy mindenki azt kapja, amire vágyott. Az Arany Könyvbe pedig a gyerekek levelei kerülhetnek be szintén a szülők révén, a kívánságaikkal és fogadalmaikkal, amiket a Mikulásnak írtak, és a Mikulás abból olvas fel. Régebben az édesség mellé sokszor hasznos holmi is járt, például ruha, ma ez áttolódott inkább karácsonyra.

Tipikus német ajándék a személyre szóló mézeskalács (Plätzchen): ha például tönkre ment a gyerek biciklije, és újat szeretne, akkor egy bicikli alakú, ha a mobilja a kedvenc pajtása, akkor mobiltelefon alakú süti készül.

stollenA német adventi időszaknak számos tipikus német süteménye van, amelyek persze igen hasonlóak a mienkhez, mert a két kultúra ugye évszázadokig szorosan összefonódva élt. Az én kedvencem a meglehetősen tömény Stollen, ami édes, fűszeres kenyérféle. Lehet szárított gyümölcsöket is keverni bele, a gyümölcskenyérhez hasonlóan, de annál sűrűbb a tésztája és elég sok vaj van benne. A legfinomabb szerintem az a verzió, amelyben mandula és marcipán van a tésztába keverve – persze ragad tőle az ember szája. A Stollen alakja ovális, ami eredetileg a pólyába bugyolált kis Jézust jelképezte. Annyira fontos ez az édesség, hogy Drezdában külön Stollen fesztivált tartanak minden évben, már 550 éve (igaz, 1919 és 1994 között szünetelt). Ilyenkor egy több tonnás süteményt készítenek a város pékjei, melyet végigkísérnek a városon, és ott felvágják és jótékonysági célra adott adomány ellenében szétosztják a tömegben. Mindezt egy erre a célra készített késsel, a Nagy Drezdai Stollenvágó Késsel, mely másfél méter hosszú és pontos másolata az 1730-as barokk késnek.

A másik sütemény az általában mézeskalácsnak titulált Plätzchen, ami valójában aprósütemények sokasága, a hókiflitől a linzeren, Lebkuchenen (vastagabb, levegősebb mézeskalács), Bethmännchenen (marcipános gombóc mandulával díszitve, frankfurti specialitás) keresztül a mézes, gyömbéres sütikig, mint amilyen talán a legfinomabb, a Spekulatius (a pontos megfelelője a hazai mesekeksz). A fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg és a kardamom szerepel mindben különböző arányokban. Jó háztartásokban legalább három-
négyféle van a karácsonyi tálon, és egy-egy Mikulásra is készül, főképp, ha igazi Mikulásos vendégeskedés van. (Hanna)

angolMikulás a briteknél: a briteknél Father Christmas (magyarul Karácsony Apó) tölti be a Mikulás szerepét. Manapság elterjedt a Santa Claus név is (a holland Sinterklaas amerikanizált változata). Kezdetben még semmi köze sem volt az általunk ismert ajándékozó, kéményekben bújkáló Mikuláshoz. Tulajdonképpen egy jelkép volt, ő testesítette meg karácsony boldog szellemiségét. Eredete Nagy-Britanniában a 17. századra nyúlik vissza. Mosolygós, szakállas, jól táplált férfiként ábrázolták, hosszú, zöld, prémes szegélyű köntösben. Karácsony Apó az utcákat járta, bekopogtatott minden ajtón, vitte karácsony szellemét házról házra, és együtt ünnepelt a családokkal. A viktoriánus időkben cserélte le zöld köpenyét a ma is ismert piros ruhára, és ajándékozza meg ma már ő is karácsony éjjel a brit gyerekeket. Szánon érkezik, melyet repülő rénszarvasok húznak, a sort a világító orrú Rudolf vezeti.

A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek Karácsony Apónak, melyben a kívánságaikat írják meg. A leveleket nem postán kézbesítik, hanem a kandallóba dobják. A hagyomány szerint a levelek a kéményen keresztül távoznak, Karácsony Apó pedig a füstből olvassa ki a tartalmukat.

És hogy miért aggatnak a brit gyerekek zoknikat a kandallóra? A hiedelem szerint Karácsony Apó egyszer aranyérméket dobott egy kéménybe, melyek elvesztek volna, ha nem pottyannak bele egy, a kandallóra akasztott, száradó zokniba. A gyerekek azóta aggatják fel karácsony este a zoknijukat, hogy Karácsony Apó abba tehesse az ajándékokat.

Egyes vélekedések szerint a hagyomány egészen a skandináv mitológiához nyúlik vissza. Állítólag a kereszténységre áttért germán népek sok elemet megőriztek a pogány hagyományokból, melyek azóta is tovább élnek számtalan formában, és keveredtek többek közt a Mikulás-mítosszal is. Sokan az Edda-versekből ismert Odin isten alakját látják a mai Mikulás alakjában. Odin Sleipnir névre hallgató nyolclábú csodaménje segítségével közlekedett az égben. Sleipnir hihetetlen gyorsasággal tudott elképesztő távolságokat megtenni, akárcsak a Mikulás repülő rénszarvasai. A gyerekek csizmáikat szalmával, répával, cukorral tömték meg, és a kémény közelébe helyezték, hogy Sleipnirnek legyen mit ennie. Odin aztán ezeket a gyerekeket kedvességükért megjutalmazta, csizmáikba mindenféle ajándékokat tett. (Eszter)

A franciáknál sem december 6-án érkezik a Mikulás, hanem szintén a karácsonnyal kötődik össze a piros kabátos érkezése. Pere Noel névre hallgat, azaz Karácsony Apó, immáron nem első esetben. Eleve a franciák sokszor nem állítottak karácsonyfát sem, egyedül Elzászban tartották ezt a szokást, más területeken fagyöngyágakkal díszítették fel a lakást. Ma már ez kezd azért enyhülni, változni, a hagyományok és határok összemosódásával. Ami ezt "helyettesíti", az a jászol (créche). Általában a gyerekek készítik közösen, ez a hagyomány a francia forradalom alatt terjedt el, először Provence-ban, majd átvette egész Franciaország is. Az agyagfigurák (les santons) a provence-i tradíció szerint apáról fiúra szállnak, egyébként a santoun szó kis szentet jelent. A Mikulás karácsony estéjén érkezik, és becsempészi az ajándékokat, csak úgy, mint számos európai országban.

sazel2Észak-Franciaországban, a holland és belga hatás örömére azonban a Mikulás december 6-én ajándékokat csempész a csizmákba... A gyerekek kirakják cipőjüket az ajtó elé vagy a kandalló, kémény mellé, majd este hallgatóznak, és amikor az ajtón vagy az ablakon hangosabb kopogást hallanak, akkor már lehet rohanni. Hiszen megérkeztek az ajándékok, de persze csak a jó gyerekeknek. A többieket Fekete Péter (Swarte Pieten) elviszi a zsákjában szépen. És ezen már tényleg látszik, hogy az észak-francia vidéken mennyire beszivárgott a holland és belga hagyomány. (Egyébként Péter leginkább egy mór szolgára emlékeztet, eredeti ábrázolásokon ázsiai ruhákban, sötét bőrrel láthatjuk, Jan Schenkman Saint Nicholas and his Servant című könyvében kapunk nagyon klassz kis leírást 1845-ből)
És mennyire félhettek a gyerekek a zsákos embertől... Fekete Péternek egyébként nem kis hagyománya van, tulajdonképpen a nálunk ismeretes krampuszok analóg figurája.

A franciák alapsütije ilyenkor a karácsonyi fatörzs, ami egy igen krémes, nagyon masszív édesség, piskóta alappal és vajas krémmel készül. A piskótára rákenik egyszer a krémet, majd ősszetekerik, és egy kisebb darab, csigaformára tekert, szintén megkent piskóta kerül a tetejére dísznek. Itt még koránt sincs vége a történetnek, újabb teljes kenés következik, hogy az alappiskóta és a rátett kisebb alakú piskóta összeálljon, ne csúszkáljon és még krémesebb legyen. Végül dísznek egy karamellizált, barnás csíkkal illik még díszíteni, körbevonni kis vonalakban a sütit. Kalóriabomba!!! Emellett az ünnepi asztal alapja persze a gesztenyés liba, libamáj, osztriga, kagyló, szarvasgomba, vadak, halak és egyéb finomságok. Az ünnepi vacsora az éjféli mise után következik.


És ami egész Franciaországra jellemző már igen régóta, bár most már nálunk is így van, de igaziból egy kicsit ez is amolyan franciás trouvaille: a nagy fénybe borulás decemberben. A városok főterére fenyők  kerülnek, és fényárban úszik a Champs Élyséeés és a többi csodás sugárút, bolt és utca, ahogy kell... (Nik)