"Minden másképp van" – gyerekségek, felnőttségek

Karinthy Frigyes - Réber László: Én és Énke, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011

cimkék: #jó könyv #ismertető #Réber László

Nehogy azt gondolja bárki is, hogy a világ olyan, mint ahogy a fejünkben megjelenik. De még csak nem is olyan, mint a buszon mellettünk elmélyülten rágózó tizenévesé, vagy a nénié, aki fejét csóválva hümmög egy politikai napilap felett. A világ annyiféle, hogy csakis nyitottan és erőteljes iróniával érdemes szemlélni. Karinthy Én és Énkéjével pedig nevetve mélyülhetünk el a körülvevő és a bennünk élő világban.

 

A kötet címadója Én és Énke egy ravaszul összehangolt páros, mely minden gyerekben, kamaszban, sőt gyermeklelkű felnőttekben is megtalálható. Énke bosszant, felesel, toporzékol, szándékosan elvesz, dühöng és tesz olyanokat, melyeket Én szégyenkezve fogad. Énke megtesz bármit, amit Én határozottan elutasít – nincsenek jóban, mégis szoros egységet alkotnak. Sokszor magam sem értem, miért kiabálok, veszekszem és hajigálok. De most már minden világos, ez is csak Énke lehetett. Olyan biztonságot adó, hogy van Énkénk, aki elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Az Én és Énke azonban csak a bevezetés.

Karinthy tökéletes mestere a groteszknek, a világkiforgató humoreszkeknek, és ebben a kötetben minden naivságunk, tudálékosságunk, érzékenységünknek, érzéketlenségünk, gyerekségeink és felnőttségeink pellengérre vannak állítva. Ezt érdemeljük, így láthatjuk tisztán önmagunkat. A Tudomány című írás két tudós párbeszéde arról, ahogy egymásnak fejtegetik az elmebaj mibenlétét, ismétlik egymást, és természetesen semmi nem derül ki, csupán, hogy ők bizony tudósok. A Közmondás című humoreszkben találkozhatunk rengeteg teljesen hasztalan és épp ezért kifigurázott nagyszerű szólás-mondásunkkal, melyek rég beleégtek a mindennapjainkba: „Kutyából nem lesz szalonna. Legfeljebb disznózsír.” vagy „A türelem rózsát terem. Mást nem.”

A három nagyfejezetre tagolt kötetben az első, az Én és Énke írásai vonzottak leginkább. Váltakozva mutatja be, hogyan küzd egymással a felnőtt és gyerek, mennyire más szemszögből éljük meg a hétköznapokat. Csodálkozom azon, hogy tudta Karinthy ennyire tisztán, érzékenyen, tele szeretettel és humorral megközelíteni a két, szögesen ellentétetes álláspontot, hogyan tudott mégis szimbiózist teremteni apa és fia, szülő és gyerek közt? Talán Ő tényleg rendelkezett a gyerekség és a felnőttség minden pozitív és negatív hozadékával, nem szégyellt semmit, bátran vállalta, hogy mindez hozzá tartozik. Két írás nőtt igazán a szívemhez. A Játékokat veszekben az apa roppant büszke másfél éves kisfiára, és rohamtempóban mindent megvásárol, amire az elfeledett, ugyanakkor mélyen benne élő kisgyermek vágyik: Richter kőépítő és pörgőcsiga….jaj, hát ez a haszontalan gyerek nem is játszik, ügyetlen és a szájába is vesz mindent. Majd apuka megmutatja! És újraéled a gyermekkor. Minden apuka átesik ezen az időszakon. Réber László illusztrációi ebben a fejezetben is kiemelik a szöveg nagyszerűségét: az apuka a földön fekve bűvöli a pörgőcsigát. A rajzok egyszerű fekete-fehérek, és ugyanazt az iróniát sugározzák, mint Karinthy sorai. Tökéketes páros.

A másik nagy kedvenc a Gasparecz című humoreszk, ami rögtön keserédes emlékeket hozott elő. Adva van Gasparecz úr, aki a házban lakik, és a gyereket állandóan vele rémisztgetik, akárhányszor valami csintalanságot követ el, nagy robajjal leugrik egy székről, vagy csak zavarja az elfoglalt szülőket: „Gasparecz rögtön szólni fog!” vagy „Gasparecz haragszik!” A gyereket kényszerképzetek gyötrik, vajon tényleg olyan rémisztő és szörnyeteg a szomszéd. Szinte pontosan ugyanez az érzés gyötört kisgyermekkoromban, amikor a hisztijeimet, dühösségemet, apró kis „énkéimet” a szüleim az alattunk lakó Guszti bácsival próbálták ellensúlyozni: „Mindjárt átjön a Guszti bácsi!” Guszti bácsival ritkán találkoztam a lépcsőházban, ma már nem is tudnám felidézni az arcát. Arra az érzésre viszont pontosan emlékszem, amikor attól rettegtem, hogy egy napon tényleg átjön hozzánk.

A kötet minden egyes apró kis szösszenete mélyen a lélekbe vág, felidéz, emlékeztet apró dolgokra, amelyek visszaterelhetnek a nekünk kiszabott útra. A világ körülöttünk soha nem az, aminek látszik. A humor és irónia párosa átsegít a hétköznapok döccenőin, hogy nyitott szemmel járhassunk, és ne csak befelé figyeljünk. Mindenkinek ajánlom.

Kapcsolódó cikkek