Mit tanulnak akik tanítanak?

Gyermekirodalom-tanítás az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán

cimkék: #szülőknek #Vera blog #tanároknak

Nyakunkon az óvoda-, iskola választás, lázasan keressük a legjobb helyet szemünk fényének, aki most lép ki az Életbe. Fontos jó helyen tudni őket, ahol testileg-lelkileg-szellemileg csak a legjobbat kaphatják. Szerencsére annak idején hazánk az első volt, aki Brunszkvik Teréz révén élen járt a kisdedóvók létrehozásában, és a nőnevelés elindításában. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyi maradt meg mára ebből a lendületből, milyen képzést kapnak ma a főiskoláról kikerülő leendő óvódapedagógusok és tanítók.

Pagonyosként meg különösen a hazai, kortárs gyerekirodalom jelenléte izgatott minket, vajon az oviban a gyerekek mutogatják a Lámpalány meséit az óvónéninek, vagy fordítva? És vajon honnan ismerik Ruminit a tanító nénik?



Mindezekhez persze alapfeltétel lenne egy alapos felsőfokú képzés. E témában faggattuk az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának két tanársegédjét, dr. Merényi Hajnalkát és Bereczkiné Z. Annát. Mindketten gyerekirodalmat és beszédművelést is tanítanak. És nagyon lelkesek.

- Ovis korban az az egyik legfontosabb dolog, hogy a gyerek megtanuljon szépen, helyesen beszélni, megfelelően bővüljön a szókincse, és újfajta kifejezésformákkal ismerkedjen meg. Otthon persze sokat éneklünk, meg mondókázunk, hordjuk őket ilyen-olyan foglalkozásokra, aztán 3 évesen belecsöppenek egy 25 fős közösségbe, és valljuk be, egyre inkább mások befolyásolják őket. Mennyire felkészültek a a velük foglakozó óvodapedagógusok a magyar gyermekirodalomból? Hogyan zajlik ennek a képzése ma?

Az óvodapedagógus hallgatók a gyermekirodalom- és módszertan tantárgyat három féléven át tanulják. Ezt természetesen megelőzi az anyanyelvi nevelés módszertana. A stúdium magában foglalja az irodalmi nevelés alapdokumentumainak tüzetes áttanulmányozását, a gyermekirodalom történetének tárgyalását, a magyar- és külföldi gyermekirodalom esztétikai szempontból igényes műveinek megismerését. A hallgatóktól elvárt követelmény a megalapozott műelemző készség fejlesztése, melynek birtokában alkalmassá válnak az óvodáskorú gyermekek felé közvetített irodalmi művek kiválasztására és élményszerű tolmácsolására. A módszertani órákon és az óvodában eltöltött gyakorlatok mese-vers foglalkozásain jártasságot szereznek az irodalmi neveléssel összefüggő pszichológiai és pedagógiai kérdésekben.

- Hogyan alakul ez a gyakorlatban?

A 6 féléves képzésben a gyermekirodalmi blokk a következőképpen alakul: a 2. félévétől kötelező mindenki számára a Gyermekirodalom és módszertana I., 1 óra előadás és 1 óra szeminárium formájában. A tanítási program célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek a gyermekirodalom történetével, a magyar kisepikai folklórműfajokkal, a népszokások költészetével, a stilisztikai alapfogalmakkal, a verstani ismeretekkel, a mesekutatás irányzataival, az egyetemes mesekincs motívumrendszerével. Az elméleti ismertek mellett elsajátítják az óvodai mese-vers foglalkozások módszertanát is, hogyan meséljünk mesét.

- Mikor és milyen szerzőkkel ismerkednek meg a hallgatók?

Van egy 3. félévtől ajánlott tantárgy (szintén 1 óra előadás+1 óra szeminárium), itt van lehetőségük megismerni a a gyermekirodalom jeles képviselőit, az úgymond klasszikusokat. Gondolunk itt a kiemelkedő népmesegyűjtőkre, írókra pl. Benedek Elek, Arany László, Kriza János, Berze Nagy János, Ámi Lajos, Nagy Olga, Illyés Gyula, Grimm testvérek, Perrault, La Fontaine. Az irodalmi művek drámapedagógiai vonatkozásait, óvodai tolmácsolásuk módszertani kérdéseit is érintik.

- És a modernebb vonulat mikor lép be?

Erre a 4. félévben van lehetőségük, kötelező tantárgy formájában, ahol a hallgatók megismerkednek az óvodás korosztálynak szóló irodalmi mesék, meseregények, elbeszélések alkotóival, pl. Mészöly Miklós, Pilinszky János, Lázár Ervin, Andresen, Collodi, Milne, Lewis Carroll. Konkrét műveken keresztül tárgyalják a népköltészet és a gyermekvers kapcsolatának kérdéskörét. Itt olvasnak-elemeznek Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Kányádi Sándor verseket. A tanegységek során tárgyalásra kerülnek olyan témák, mint a humor és a groteszk jelenléte a gyermekirodalomban, a női mesealakok vagy a gonosz megjelenésének szimbolikus jelentése a tündérmesékben és pszichológiai tárgyú megközelítése a világirodalom mesekincsében.

- Aki esetleg irodalomból írja a szakdolgozatát, milyen témát választ?

A szakdolgozati témák közül a hallgatók kedvelik a drámapedagógiai vonatkozásokat, a gyógyító meséket Boldizsár Ildikó meseterápiás eljárásaival, a nonszensz gyermekirodalom kiemelkedő alkotásait, a kortárs szerzőket, pl. Berg Judit meséit, vagy Lackfi János és Varró Dániel verseit. Megnyugtató tény, hogy a Beszédművelés tantárgy keretében is lehetőség van kortárs irodalmi művek megismerésére. A hallgatók szívesen választanak anyagot a kötelező szemelvények felmondásához a Friss tinta című antológiából. Kiselőadásokban beszámolnak az igényes gyermeklapok rovatainak irodalmi anyagáról és ismeretközlő cikkeiről.

-HOGYAN ALAKUL MINDEZ A TANÍTÓKÉPZÉSBEN?

A tanítószakos hallgatók a négyéves tanítóképzés 3. évében tanulnak csak gyermekirodalmat.

- Ez elég kevésnek tűnik...

Az általános képzésben a tantárgyra jutó óraszám valóban alacsony: két félévben heti 1 óra van rá, az első félévben szemináriumi formában, a második félévben előadásként. A magyar műveltségterületi képzésben az óraszám heti 2, mindkét félévben 1 előadás és 1 szeminárium. Mindkét képzésben vizsgával zárul a tárgy, amikor is a két félév anyagából egyaránt számot adnak a hallgatók. Mivel mi oktatók is kevésnek találjuk a heti 1 órát, mindent megteszünk azért, hogy növelni tudjuk a tantárgy óraszámát, erre reális esély van a hamarosan esedékes tantárgyi revíziók révén.

- Mi a helyzet Európa más országaiban, ott hogy folyik ez?

Nincs friss külföldi tapasztalatunk, de ezt a hiányosságunkat hamarosan pótolni fogjuk.

- Milyen konkrét képzésre van ilyen szűkös keretek között lehetőség?

A képzés során foglalkozunk a gyermekirodalom alapvető műfajaival, a legfontosabb klasszikus és modern alkotókkal mind a világirodalomban, mind a magyar irodalomban, hogy ezzel megteremtsük azt az alapvető tájékozottságot, amely lehetővé teszi a hallgatók számára az önálló ítéletalkotást a későbbi választások esetén.

-És a kortárs irodalom?

A kortárs gyerekirodalom-oktatás nem jelenik meg kellő súllyal a képzésben, elsősorban a korlátozott időkeret miatt. Ennek ellensúlyozására a szemináriumokon a hallgatók kötelezően néhány perces olvasmányajánlásokat tartanak a társaiknak, hozhatnak könyvet saját ötlet alapján, de segítséget is adunk egy bőséges lista formájában. A kortárs írók meg-megjelennek ezekben az ajánlásokban - és az órákon is -, de ahhoz, hogy nagyobb súlyuk legyen, mindenképpen szükség volna az óraszám emelésére, érthető okokból nem lehet ugyanis kihagyni a műfaji alapokat és a klasszikusokat.

- Az Idegen nyelvi tanszék szakdolgozati témái között szerepel pl. R. Dahl Karcsi és a csokoládégyár c. műve is, vagy Tolkien Babója. Mi a helyzet magyar fronton? Írtak-e már szakdolgozatot a Pecsenyehattyúkból?

A szakdolgozati témákban a következő szerzők jelennek meg visszatérően: Golding, Tolkien, a Grimm fivérek, A. A. Milne, A. de Saint-Exupéry, Szabó Magda, Lázár Ervin. Másra még nem volt példa.

- Mennyire nyitottak a leendő tanítók?

A hallgatók helyenként idegenkednek a mai szerzők szövegeitől, furcsának tartják a diáknyelv bizonyos szavainak megjelenését a szövegekben, néhol degradációként élik meg a jelenséget. Jobban „tolerálják” a tréfás, humoros nyelvi jelenségeket a kortárs művekben. Szükségük van tanári segítségre, magyarázatra, orientációra a befogadáshoz.

- Milyen további lehetőséget láttok ebben a témában?

Ötletünk rengeteg van! Fontosnak tartjuk a kortárs szerzőkkel kialakított szorosabb kapcsolat kialakítását, legyen az meghívásos rendhagyó irodalmi óra. A budapesti könyvtárakkal karöltve, tartalmas együttműködés kialakítására van lehetőség, ahogy gyermekkönyvek kiadóival, az illusztrátorokkal, a HUNRA-val (Magyar Olvasástársaság) is. Rendkívül hasznosnak tartottuk az Arany Vackor keretei között megvalósult kerekasztal-beszélgetést a PIM-ben a kortárs gyermekirodalom jelenlegi helyzetéről, s a vitát folytattuk a szemináriumokon is. Jónak tartanánk pályázatok kiírását a pedagógiai főiskolai karok felé kortárs gyermekirodalmi témákban. Gyümölcsöző lehetne nyári irodalmi táborok szervezése a pedagógusjelöltek számára.

A labda tehát fel van dobva, mert ahogy a beszélgetésből is látszik, a felsőfokú oktatásigyekszik a lépést tartani a kortárs gyerekirodalommal, a lehetőség minden hallgatónak adott, kérdés persze, hogy ki mennyire él vele. Nem tértünk ki az óvodák-iskolák szűkős anyagi helyzetére sem, hiszen miért várjuk el, hogy ismerjék a legújabb könyveket, ha gyakran a színesceruzát, meg a papírt is a szülő szállítja? Egyértelmű, hogy a gyerekirodalom összes résztvevőjének sokat kell még dolgoznia, meg kell találni azokat a közös pontokat, ahol mindenki tanulni tud a másiktól, de az mindenesetre látszik, hogy az alap meg van, ha ehhez még egy lelkes, érdeklődő, nyitott főiskolai hallgató is társul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy gyerekünk majd ugyanúgy fújja a Lackfi verseket, mint a hagyományos Donászy Magdákat.

Aki bármilyen tapasztalattal bír, ne tétovázzon, ossza meg velünk, itt, lent.

Kapcsolódó cikkek