MoraX, könyvek kamaszoknak

cimkék: #jó könyv #ismertető #Juli blog

Nem régiben jelent meg a Móránál egy új tiniregény sorozat: a MóraX. Különböző nemzetiségű, különböző stílusú szerzők művei tinikről tiniknek. Senkit ne riasszon el a nem túl guszta borító, mert a műfajon belül ezek kifejezetten igényes darabok.

Agnés Desarthe: Kit érdekel a szerelem?!

Akik ismerik a pöttyös és csíkos könyvek stílusát és tematikáját, nem fognak nagyon meglepődni. Hogyan találkozik a csúnyácska éltanuló Julia az első szerelemmel, hogyan küzd meg a gátlásaival, hogyan fogadja el végül, hogy ő, és csak ő kell az iskola álom-pasijának. A történet ennek ellenére mégis egyedi, mert nem a szokványos „megtetszik-összejövünk- veszekedünk-rájövünk” utat járja végig, hanem méltatja annyira az ilyenkor lezajló belső harcot, hogy nem röstell végig ezzel foglalkozni. Persze nem arról van szó, hogy egy halál unalmas, depressziós mélázást kellene végigolvasni arról, hogy „Ki is vagyok én valójában?”. Van néhány kifejezetten vicces rész, néhány elrajzolt karakter, összességében szórakoztató, és pontosan azt adja, amit elvárunk tőle.

Hanna Marjut Marttila: Filmszakadás – Bemutató ma, csütörtökön

A Filmszakadás már kicsit bonyolultabb könyv. Nem akar semmilyen meglévő hagyományba beilleszkedni se a történet, se a stílus alapján. Külön utakat jár. Torstainak a finn srácnak nem csak az általános kamaszproblémákkal kell megküzdenie, de ráadásul a szülei munkanélküli alkoholisták, a tizenöt éves nővére pedig másodszor is terhes. Torstainak kell összefognia a családot, beosztani a pénzt, szóval úgy kordában tartani az eseményeket, hogy ne csússzanak tovább a lejtőn. De, ha ez még nem volna elég feladat egy tizennégy évesnek, akkor ott van az identitáskeresés, az ambíciók és a szerelem problémája. Szóval azért annyira nem egyszerű a helyzet. Mégis a szerző azt a meglepő utat választja, hogy nem kezdi el sajnáltatni a főszereplőt. Sőt, a könyv elején kifejezetten antipatikus Torstai az olvasónak: tudálékos, beképzelt, rideg. Lassan, a regény kibomlása során kezdjük el megismerni és megszeretni őt, pont olyan tempóban, ahogyan ő kezdi megismerni és elfogadni magát és a helyzetét. Az elbeszélői stílus is összhangban van a cselekménnyel: Torstai egyetlen szenvedélye a mozi, és a saját történetét is, mint egy filmet meséli el: beállításokkal, kameramozgásokkal, dialógusokkal, filmszakadással… Jó a befejezés is, kicsit önironikus, nem nyálas, nem népnevelő. Ehelyett mind dramaturgiailag, mind erkölcsileg nyitott. Probléma mindig van, a lényeg, hogy beszéljünk róla.

Kapcsolódó cikkek