Moszkvai kalandok egerekkel és emberekkel

Berg Judit beszámolója

2013. szeptember 10.Vera

cimkék: Berg Judit Rumini

oroszruminiEl tudod olvasni a cirill betűs Rumini címét? Most jelent meg oroszul Berg Judit könyve, és ez alkalomból az írónő a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár egyik díszvendége volt. Mi is kíváncsian várjuk az ottani olvasóközönség véleményét, az biztos, hogy a regény fordítója nagyon élvezte a munkát!

Berg Judit moszkvai beszámolójából nemcsak ez, hanem az is kiderül, miért és mi tetszett neki Moszkvában.

A moszkvaiaknak már a huszonhatodik, nekem csak az első alkalom volt, hogy részt vehettem a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár nevű rendezvényen, amelyen idén Magyarország volt a díszvendég.

pavilon














Jókora, impozáns magyar stand fogadta a belépőket rögtön a külföldi csarnok bejáratánál. Volt sok könyvespolc (tele könyvvel), gyereksarok, információs pult, pódium, konyha, ahol magyar ételeket kóstolhattak az érdeklődők. A programok között pedig a sok könyvbemutató és beszélgetés mellett szerepelt a Kaláka együttes, de volt néptánc bemutató, és a kreatív lelkületű látogatók egy Leonardo nevű program és 3D-s szemüveg segítségével térbeli lényeket is tervezhettek. (E sorok írójának egy tüskés szemöldökű ormányos trollt sikerült nagy nehezen összetákolnia.)

moszkvaA KompaszGid kiadó már több magyar könyvet is kiadott, például Janikovszky Éva és Békés Pál munkáit, idén pedig az egerek vették át az uralmat Kányádi Sándor Világlátott egérkéje és Rumini révén. A könyveket egy fantasztikus nő, Tatjana Voronkina fordította oroszra. Ritkán találkozom olyan életvidám, érdeklődő, nagy szívű, nagylelkű, figyelmes emberrel, mint Tatjana! Az első pillanatban tudtuk, hogy mi ketten nagyon fogjuk szeretni egymást. Kiderült, fordítás közben legalább annyira kedvét leli a nyelvi játékokban, mint én, így a Rumini szereplőinek neveit is nagyon frappánsan ültette át oroszra. Még Dundi Bandi rímes beszélő nevét is átmentette: oroszul Milán Puzán-nak hívják, a „puzán” ugyanis pocakot jelent. Bojtos Benedek Benedikt Pompon néven fut, Ruminiből pedig Rumi lett, mivel a rumini szó hangzása egy más orosz szóra emlékeztet.

A könyvbemutatók mellett néhány interjúra is sor került, valamint meghívtak egy élő tévéadásba, ahová kissé kalandosan, a Die Hard 5 elején látható autós üldözésre emlékeztető módon sikerült eljutnom. A szállodába rendelt taxi ugyanis késett, majd lemondta a fuvart, Natasának, a kiadó megbízottjának csak félórás késéssel sikerült új kocsit kerítenie. Akkor viszont kiderült, hogy a tévéstúdió elköltözött, és nem néhány saroknyira, hanem több mint tizenöt kilométernyire található. A sofőr mélyen átérezte a helyzet súlyát, és olyan stílusban és tempóban száguldott át az esti Moszkván, ahogy azt Bruce Willis tette a már említett (rettenetesen gyenge) film első huszonöt percében. Minket nem üldöztek se terroristák, se rendőrök, így csodával határos módon időben (és remegő térdekkel) értünk a tévéstúdióba, ahol egy villámsmink után máris adásba kerültem.

metroMoszkva lenyűgöző. Budapesthez semmilyen módon nem mérhető, teljesen más léptékű város. Egyedül a metrókocsik olyanok, mint itthon, néha kifejezetten úgy éreztem magam, mintha az Astoria és a Blaha között száguldanánk. A metró egyébként az egyedül használható tömegközlekedési eszköz a felszínen állandósult forgalmi dugók miatt. Pedig az utak többség kétszer négy- vagy öt sávos, a belvárosban is olyan érzése van az embernek, mintha a Hungária körúton járna. A vörös csillag a mai napig a leggyakoribb motívum, a metróállomások híresen gyönyörű, márvánnyal burkolt, kristálycsilláros, mozaikképekkel borított falát is sok helyen vörös csillagos stukkók díszítik. A 12 metróvonal keresztül-kasul behálózza a várost, a tájékozódás egyszerű és logikus, már amennyiben az ember tud oroszul (olvasni legalább), mert latin betűt még a jegykiadó automatákon sem látni. Ráadásul az állomások neve sincs kiírva a megállókban, így leginkább a hangosbemondó szavára kell koncentrálni az egyszeri utasnak. Nagyon büszke voltam magamra, hogy egyszer sem tévedtem el a rengeteg átszállás közben!

tablaSok szabadidőm nem maradt a szakmai programok mellett, de azért megcsodáltam a meseszép Vaszilij Blazsennij székesegyházat, a Vörös teret a Gum áruházzal, a Kreml-t, és elzarándokoltam három, számomra kultikus helyre: a Patriarsije Prudira, a Mester és Margarita nyitó helyszínére (l. a táblát a téren!), a Csehov-házba és Sztanyiszlavszkij emlékházba, ahol egyedüli látogató lévén három teremőr néni mesélt nekem oroszul a nagy színházi géniusz munkamódszeréről, családi életéről és rendezéseiről. Bevallom, nem mertem nekik bevallani, hogy jó, ha a negyedét értettem annak, amit mondtak. De nem is ez volt a lényeg, engem lenyűgözött a helyek hangulata, Csehov és Sztanyiszlavszkij dolgozószobájának illata, a bútorok, személyes tárgyak és fotók, a nénik pedig nagyon elégedettek voltak velem, mint hallgatósággal.

bjm



A Balassi Intézet és a Moszkvai Magyar Kulturális Központ munkatársai nagyon sokat dolgoztak, jó programokat szerveztek és igazán remek társaságot hoztak össze. A szakmai programokon kívül is nagy élmény volt Kányádi Sándor bácsival és a Kaláka együttes tagjaival beszélgetni, aztán együtt tölteni a szabad órákat és estéket a magyar delegáció többi tagjával is.