"Mozgást látok, ahogy zajlik a történés" - Interjúnk Kálmán Annával

cimkék: #interjú #illusztráció #Nik blog #Rumini

Kálmán Anna neve lassan egybeforr a Ruminikkel és Berg Judittal, 2006 óta illusztrálja a ma egyik legjobb magyar gyerekregény sorozatát. Ahogy ülök itt nála, nézem a lépcsőről lelógó szitakötő díszeket, tudom, hogy egy különös világba csöppentem.

Bátor és merész világ ez, de egyben nagyon finom is. Izgalmas életút, ami mögött mind jobban kibontakozik az alkotói én, a szövegekből kibontakozó forma, és a színes, minduntalan mozizó, látó világjárás is. Kálmán Annával, a Rumini illusztrátorával beszélgettünk...

- Először a Pagonyban találkoztam veled, mégpedig a boltban, mivel te is itt dolgoztál, később aztán az irodában. Hogy kerültél a pult, majd a szék mögül egy másik szék és íróasztal mögé?

Ez abszolút a Rumini volt. 2006 nyarán Judit elhozta a kéziratot a Pagonyhoz. Péterék (Banyó Péter, a Pagony egyik tulajdonosa) tudták, hogy rajzolok, megmutatták nekem is a szöveget, hogy készítsek próbarajzokat. Én akkor tudtam már, hogy illusztrálni akarok. A próbarajzok bejöttek annyira a Pagonynak, hogy megkaptam a munkát. Ezután persze az történt, hogy egy darabig csináltam párhuzamosan az egyetem-pagony-rumini hármast, és ez a végén már nagyon sok volt. 2006 végén volt a leadás, közben én már elkezdtem újabb megbízásokat keresni. A Norannál 2006 végén leszerződtem és úgy éreztem, hogy én akkor mostantól grafikus leszek, így felmondtam a Pagonyban. A Táltos kecske (A táltos kecske) meglett, de megrendelés nem jött több. Az is biztos, hogy nagyon gyakorlatlan voltam ezen a téren, hogy hogyan kell professzionálisan(abban) illusztrátorrá válni. Nemhogy kezdő voltam, hanem még egy kicsit a kezdő előtt valamivel...

- Ahogy nézegettem az életrajzodat (és egy-egy beszélgetés alkalmával kiderült számomra), nem vagy egy tipikus életutat bejáró ember. Utazástól a BME-ig, pszichológiától az illusztrálásig van itt mindenféle jó. Honnan jön ez a gondolati és egyben alkotói szabadság? A családodon keresztül szívtad magadba a művészi vonalat, vagy onnan jön a BME-s, ábrázoló geometriás komolyság?

Az anyukámmal és az egyik nagymamámmal rengeteg kézzel végezhető dolgot csináltunk, kötni anyukámtól tanultam meg, ami máig is nagyon fontos nekem. Ő is tehetségesen rajzolt, de nem foglalkozott vele egy idő után. Meg csinált nekünk jelmezeket farsangkor, amik közül a legjobb az volt, amikor fagiforos üvegeknek öltöztünk a bátyámmal. A nagymamám egész életében alsótagozatban tanított, amihez például mesejeleneteket festett az iskolában, meg otthon varrt párnára. A másik oldali nagyapám pedig cipész volt, tehát a mindennapi kreativitás nagyon erős volt a családban, mindkét oldalon. És persze egy csomót rajzoltam. Abban biztos voltam, hogy ezt szeretem csinálni, és általában másoknak is tetszik, ami lesz belőle. Kamaszkoromban rajzfilmrajzoló akartam lenni. A szakmákat nézve a közvetlen családom egyik fele humán értelmiségi vonal, a másik pedig egy abszolút racionális, objektív irányzat, és bennem valószínűleg mindkettő megvan. Ezért sem volt soha teljesen egyértelmű, hogy merre menjek. Nyilván nem független a szülői mintáktól az ember, viszont amiket választottam, azokat azért helyeztem előtérbe, mert érdekeltek.

- És akkor honnan jött ez a sok váltás, amire céloztam az előző kérdésemmel?

Például mert sok dolog érdekelt. Csak teljes gőzzel tudok valamit csinálni, emiatt voltak a váltások is, amikre rátaláltál az önéletrajzomban. Igen, érdekelt az építészet, mert egyrészt abszolút megfogott, hogy valamit kitalálsz, és az egyszer csak ott van. A másik része a dolognak azt hiszem, az volt, hogy úgy kell létrehoznod valamit, hogy az egyszerre kell, hogy teljesen világos szabályoknak megfeleljen, ugyanakkor abszolút szabad és személyes. Ezért is mentem oda. Nagyon vonzó volt, hogy iszonyatosan egzakt az egész, muszáj szembesülnöd vele, hogy vagy képes vagy létrehozni egy projektet, vagy nem. Nagyon világosnak és nagyon rokonszenvesnek láttam akkor az építészkari hozzállást. El is mentem felvételizni egy matematika-fizika előkészítő után, és felvettek. Ugyanakkor az is szépen és gyorsan kiderült, hogy egy év matematika-fizika a felvételire elég, nem tudja pótolni azt a kiépült és működő látásmódot és gondolkodást, amivel az ember a műszakit lenyomja. A képzés tempója mellett pedig egyszerűen idő nincs arra, hogy ezt a fajta hátrányt a leadási határidőket is tartva behozd. Nem bírtam ezt a terhelést egészen egyszerűen. Az egésznek elvette az élvezetét, hogy újra és újra ilyen falakba ütköztem, amitől egy idő után világosan éreztem, hogy nem itt van a helyem. Az abszolút kivételes helyzet, hogy válthattam. Olyan szinten voltam szabadjára engedve és egyszerre biztosan tartva, és ez megint kicsit visszautal a honnan jöttem kérdésedre, hogy ezt megtehettem. A műszaki még arra volt nagyon jó, hogy az is kiderült, a rajzzal valószínűleg nincs gond. Bekerültem a kiemelt a rajzcsoportba, az ezen az oldalon megjelenő terhelést bírtam, tehát úgy gondoltam, úgy éreztem, errefelé érdemes továbbmenni.
Ezután kezdtem el igazából rajzolni tanulni. Addig is rajzoltam egy festőnél, Porscht Frigyesnél, aki rengeteget mesélt művészettörténetről, festők, szobrászok, írók, politikusok életéről, de a felvételire épülő, célzott képzést modell utáni rajzzal meg tervezéssel Kopek Ritánál kezdtem. Aztán következett három sikertelen iparfelvételi.
Ez kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, belefektettem a rajzba, amit tudok, és mivel nem lett az eredménye az, hogy felvegyenek, újra váltsak. Tulajdonképpen az érdeklődési körök közül a pszichológia volt még az utolsó terület, ami foglalkoztatott. Oda meg elsőre felvettek, viszont az is hamar kiderült, hogy közben a rajz folyton előjön, tehát nem tudtam, aztán már nem is akartam ezt így eldönteni, hogy akkor többet ezzel nem foglalkozom. Ha a pszichológia irány túlsúlyba került, mindig elkezdett hiányozni a rajz, és ennek lett az eredménye szép lassan, hogy keresni kezdtem a lehetőségeket.

- Ezt hogyan tetted?

A Pagonyba is két irányból kerültem. Rajzos vonalon és irodai munkán keresztül is. Meg küldtem anyagot ide-oda-amoda…

- A pszichológiát eközben hová tetted magadban?

Egyrészt mint diploma szerepel, másrészt hogy mindenképpen nagyon jó segédeszköz abban, hogy helyrerakjam, mi és miért történik körülöttem. Úgy érzem, hogy megtaláltam azt a területet, ami igazán foglalkoztat a tudományágban, ez a szociálpszichológia, emiatt már volt értelme mindenképpen. Megtaláltam azokat a szerzőket, írásokat, képviselőit a dolognak, akiket újra elő tudok venni, és tudnék ezen az irányon továbbmenni. Nem feltétlenül tettem le véglegesen.

- Időben és térben hogy rajzolsz?

Az, hogy én nappal, munkaidőben, rendszeresen rajzoljak, mondjuk reggel nyolctól délután négyig, az a legutóbbi könyvnél sikerült először. Régen leginkább éjjel és hajnalban dolgoztam. Erre azért volt szükségem, mert annyira nehezen mutattam meg, hogy mit tudok csinálni, vagy mit nem, és mert éreztem, hogy fejlődésben van a dolog; ilyenkor nehéz kiadni, amit csinál az ember. Emellett most kapok annyi megerősítést, hogy már elhiszem, képes vagyok elérni azt, amit szeretnék. Régebben volt, hogy éjjel a fülemen volt Harry (Harry Potter hangoskönyv), megvan az összes film és hangoskönyv, és folyamatosan ezeket hallgattam a Gyűrűk urával felváltva. Ez is egy arravaló eszköz, hogy kizökkentsen, és hogy kiléphessek a körülöttem zajló dolgokból. A másik munkafilmem az Alien. Most is jó néha ez, a hangoskönyvek abszolút mennek, mert csendben vagy zene mellett nem tudok dolgozni. És arra is szükségem van, hogy egyedül legyek, bár alkotóközösséget még nem próbáltam...



- Hogyan alkotsz, festesz, rajzolsz? Nyilván felkérés függő is... Számítógéppel dolgozol vagy szabadkézi rajzokkal?

Grafitceruzával általában, a színes ceruzát is szeretem, szóval szabadkéz igazából. Miután beszkenneltem, itt-ott javítok rajtuk, de digitális technikákat nem használok egyelőre, viszont abszolút nyitott vagyok mindenre. Amit nagyon szeretek még, az a pasztellkérta és az akvarell.

- Ha már itt tartunk, feltenném a number one kérdést, miért nem színes Rumini?

Ennek nagyon egyszerű oka van, egyrészt egy tengeri kalandregényhez ez illik jobban, másrészt a Pagony igénye volt. És sajnos ekkora adag illusztráció színesben azt jelentené, hogy a könyv mondjuk hatezer forintba kerülne. Pedig nagyon szívesen csinálnék egyszer színes Ruminit!

- Judittal milyen együtt dolgozni? Rögtön működött a munkakapcsolat avagy szép lassan alakult olyanná, amilyen? Azt hiszem, így kívülről nézve, nevezhetjük eléggé harmonikusnak.

Én abszolút úgy éreztem, hogy műkődik, már a kezdettől fogva. Judittól Rumini előtt a Hisztimesék jelent meg, a Ruminivel körülbelül egy időben kezdődött a Panka és Csiribí, tehát az elején volt ő is viszonylag a "pályának", mindketten baromi lelkesek voltunk. Szerintem Judit tudta, hogy én abszolút kezdő vagyok, azt nem tudom, hogy számított-e arra, hogy a profizmus annyiban biztosan hiányzik, hogy mennyi időre van szükségem egy munkához, határidőre való befejezéshez, meg hogy mennyire vagyok képes ezeket bemérni. De kezdettől megértettük egymást, rögtön igyekeztem azt rajzolni, amit láttam. Emlékszem, hogy az első borítónál átjött Judit, ültünk együtt, megbeszéltük, hogy milyen legyen, mik az elvárások, nagyjából együtt találtuk ki. Judit baráti, toleráns és egyben nagyon határozott. Jól tudjuk az előkerülő problémákat megoldani együtt, el tudjuk mondani a másiknak, hogy mi az, amivel foglalkozni kéne, tehát jól együtt tudunk dolgozni. Én a határidőket képtelen voltam betartani, és tudom, hogy az őrületbe kergettem a Pagonyt néha, ennek ellenére Judit szerencsére sosem kezdett el kételkedni abban, hogy befejezem, hanem folyamatosan támogatott, ami óriási megerősítés nekem. És sosem próbálta beállítani a helyzetet másképpen, őszintén és reálisan kezeli a dolgokat. Ugyanúgy elmondja, ha nagyon tetszik neki valami, és azt is, ha más meg annyira nem.

- És a Rumini, mint szöveg, hogyan mozgat meg téged?

Nagyon szeretem, hogy sok szálon fut a történet, a szereplők, helyek nevei zseniálisak, és számomra idővel valahogy a könyvek, tehát a sorozatiság alapján jobban átélhető lett ez az egész világ. Az első könyv alapján ezt feltétlenül nem éreztem, de ott lehet, hogy azért, mert a rajzok miatti kétségeimmel voltam elfoglalva. Általában egyszer olvasom el a könyveket, közben igyekszem jelölni, hová milyen kép jut eszembe, nem a szövegre figyelek elsősorban, hanem hogy milyen képet képzelek el. Úgy olvasom, hogy közben elindul a történet a fejemben, mintha film lenne. Mozgást látok, ahogy zajlanak a jelenetek, és nem a szöveget elsősorban. A második és harmadik részben erősebben tudtam figyelni persze már a történetre, mert jobban mentek a rajzok. Ami kezdettől látszott, hogy iszonyú jó a humora, és a szereplők nagyon élőek. Ami a szövegnek az erénye szintén, hogy lendületes, és nagyon könnyű elképzelnem a képeket, jeleneteket.

- És Ruminivel, vele jóban vagy? Szóval ki vagy kik a kedvenceid a könyvből?

Egyértelműen Rumini és Balikó, de Fecót is nagyon megszerettem most a napló alatt, és a fénylények, Rogyógyogyó és Pilács. Pilács főleg. A batka királyt is nagyon szerettem az első részből.

- Magadtól mit szeretsz, az általad illusztrált könyveknek hol a helye?

A Táltos kecskét nagyon jólesett csinálni, elég kötött volt a forma az iniciálék miatt, viszont ez egyben támasz is volt. Könnyebben is ment a meghatározott feladat általi alkotás. És színes volt, amit külön nagyon élveztem! Emellett azért is csináltam szívesen, mert a könyvön keresztül megvolt az a lehetőségem, hogy szabadon használhassam a népi motívumok színeit, formáit, és megpróbáljam őket úgy képekbe helyezni, hogy egyszerre tartom meg az eredeti arányokat, viszont egyértelműen új látványt hozok létre. Nem azt akartam elsősorban kihozni, hogy ez magyar, hanem hogy gyönyörű. Szerettem volna a motívumokat a mostanra kialakult sztereotípia rendszerről leválasztani, ami persze abszolút idealisztikus célkitűzés volt, de remélem, valamennyire azért sikerült. Természetesen a Rumini a főmű, ami ráadásul folyamatasan fejlődik. 2006-ban nem tudtam biztosan, hogy ez folytatódni fog, arról fogalmam sem volt, hogy meddig tart, arra pedig végképp nem számítottam, hogy a következő 5 évemet ennyire meghatározza.

- Melyik illusztrátor áll hozzád közelebb, mondhatsz itt magyart és külföldit is...

Illusztrátorok a magyarok közül, akiknek a munkáit nagyon szeretem, Agócs Írisz, Takács Mari és Molnár Jacqueline. A külföldiek közül Nicoletta Ceccoli, őt például pont akkor fedeztem fel, amikor a Táltos kecskét illusztráltam, és szükségem volt arra, hogy lássam, hogy lehet megoldani egész oldalas, színes képeket. Elkezdtem keresgélni illusztrátorok után, és így véletlenül rátaláltam. A rajongásom abszolút stabil, voltam kiállításán Manchesterben, megvettem a könyveit, amikből azóta is igyekszem tanulni. Quentin Gréban munkáit még a kispagonyos időkben fedeztem fel, magyarul a Borostyán, a kis boszorkány című könyvét láttam. Ugyanígy, amikor keresgéltem, akkor találtam rá egy pár fiatal amerikai festőre is, például Esao Andrews-ra. Írók közül pedig Juditéin kívül nagyon szeretem Mosonyi Alíz írásait, és akire Ceccolin keresztül a legutóbb bukkantam rá, a Hornes and wrinkles (ifjúsági regény, nagyon szuper) íróját, Joseph Helgersont. És szeretem a Harry Potter könyveket és a Gyűrűk urát. Ha már itt tartunk, mondok egy rajzilmet is, a Ren és Stimpyt, nekik mindenképpen hálával tartozom.

- És mik a terveid, van-e új felkérésed és vannak-e álmaid, hogy mit vagy kivel illusztrálnál szívesen, vagy esetleg pszichológus lennél valami szuper magánklinikán?

Most karácsonykor két könyvem is megjelenik, elvileg az egyik a Rumini negyedik része, de ez még szupertitkos, a másik pedig a Norannál Vitkolczi Ildikó új könyve. A történet teljesen mai, egy kislányról és egy sárkányról, ez persze nem a totál mai része. De a nyelvezete és a sztorija is kortárs, egyszerűen groteszkebb a szituáció és az atmoszféra. Nagy vágyam egyébként egyszer Mosonyi Alízzal együtt dolgozni, nagyon szívesen illusztrálnám a szövegeit, meséjét. És még nem ismert írókkal is szívesen dolgoznék együtt, egy terv már alakul is, most egy cicáról.

És Anna előveszi a sárkány terveit, a kövéret és a szikárt, mert hiszen ez még csak terv, de már látom, ahogy erősödik, mozog és élővé válik a kép...

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek