Mr. Abszurd Magyarországra utazik

Roger Hargreaves: Mr. Men és Little Miss könyvek, Agave

cimkék: #jó könyv

Roger Hargreaves színes, csupafej figurái, a Little Miss-ek és Mr. Men-ek már 40 éve járják a világot. Egy évtizede megjelent már pár kötetük magyarul, de el is felejtődtek rögtön. Számos nyelvre lefordították a kontúros miszterek kalandjait a mandarintól a galegóig, több millió kötetet adtak el belőlük, hatalmas merchandising ipar veszi körül őket. A világ egyik legismertebb márkája Mr. Men és Little Miss.

40 éve Adam Hargreaves azt kérdezte az apjától, hogy hogyan néz ki egy Tickle (csiki), mire ő lerajzolta a hosszúkezű, vigyorgós fejet, Mr. Tickle-t. Ez volt a kezdet, és még abban az évben megjelent 6 darab kicsi, fehér, négyzetalakú kötet: Mr. Csiki persze, aztán Mr. Boldog, Mr. Bumm, Mr. Nagyorrú, Mr. Mohó és Mr. Hapci. Egy kötet 20 penny volt. Azóta az ifjabb Hargreaves maga írja tovább apja figuráinak történetét, részben a hagyaték alapján.

Én először egy angol bolhapiac ponyváján láttam meg Mr. Happyt, azaz Boldog urat, és akár a sok milliónyi gyerek, én is rögtön megszerettem a figurát. A minimalista grafika vonzza a szemet, és plasztikusan követhetővé teszi a történeteket. Mindenhol éles kontúrok, egyszerű színek, egyértelmű kiegészítők, amelyek egy-egy tulajdonságot emelnek ki (és túloznak el).

A sorozat minden része ugyanis egy tulajdonságot megtestesítő Mister vagy Little Miss körül forog, akik Misterlandban élnek, és gyakran sétálnak át egymás meséjébe. A főszereplőnek mindig a nevében is bennelévő fontos tulajdonsággal kell kezdenie valamit: vagy ő nem tud együttélni ezzel a tulajdonsággal, vagy másokat zaklat vele. A lényeg, hogy el kell fogadni vagy meg kell változni, de el kell érni egy harmonikus állapotot. Bumm úr és Fecsegő kisasszonyka találnak olyan munkát, amelyben kamatoztathatják tehetségüket, ami más esetekben csak idegesítő – azaz mindenkinek megvan a maga helye ebben a világban. Napsugár kisasszonyka és Boldog úr felvidítják Szomorú urat és Jajország királyát azzal, hogy megtanítják mosolyogni. Magas úr pedig rájön, hogy a hosszú láb nem feltétlenül átok, csak meg kell tanulni használni. Parancs kisasszonykának viszont arra kell rájönnie, hogy senkinek sem jó, neki magának sem, ha folyton megmondják, mit csináljon – el kell fogadnia, hogy mások másképp képzelik el az életüket.

Az út a tanulsághoz pedig abszurd humorral van kikövezve: nyelvi és vizuális túlzással, ismétlésekkel, amik a történetek ritmusát és a fokozás poénosságát adják, rövid mondatok halmozásával, sok-sok lakonikus kijelentéssel és felkiáltójelekkel, amik jól megmondják, hogy mi lett a vége a történetnek. A szöveg tehát határon billeg: a didaktikus történet és a túlzásra építő humor tartják mozgásban. Ez nem feltétlenül jön be mindenkinek – főleg, ha az ember nem megy bele a játékba, és nem akarja kétértelműen hangsúlyozni a mondatokat. Én nagyon jókat mulatok általában a frappáns kijelentéseken – és a gyerekeknek is tetszett az a pár kötet, amit eddig angolul olvastunk.

És akkor még egy mondat a fordításról: mivel ismerem pár kötetnek az angol eredetijét, és szóban fordítottam eddig, ezért állíthatom, hogy az egyszerűnek tűnő, frappáns szöveg lefordítása igen nehéz feladat. Ráadásul ez az abszurd humor hozzá van tapadva, bele van bújva az angol nyelvbe. Ami angolul tömör és poénos, az magyarul lehet csak szimplán bugyuta. F. Nagy Piroska szerintem túlnyomórészt jól oldotta meg ezeket a kihívásokat. Jónak érzem azt is, hogy a címlapon megtartották a Mr. és Miss előtagokat, mert ez a brand része. És bár a Mr. és Miss előtagokat nem szoktuk fordítani, én is lefordítottam volna itt úrra és kisasszonyra, mert ilyen mennyiségű szövegben, ami ráadásul kicsiknek szól, ezzel a figurák sokkal ismerősebbé, közelebbivé válnak. De ami a lényeg: a frappáns, humoros, rövid mondatos, ismétlésekre építő retorikát és az ebből fakadó hangulatot, Misterland hangulatát nagyon jól sikerült magyarítani.

És hogy kiknek? Esküvőre, szülinapra, névnapra, mindenkorra azoknak, akikre egy picit igaz egy-egy tulajdonság (minden évben jönnek az újabbak), és gyerekeknek mindenkorra, mert az önelfogadás nekik különösen fontos. Kicsi, könnyű: buszra, vonatra, kézbe, zsebbe.

Kapcsolódó cikkek