Nagyon sok kérdés

Válasz és kérdés

cimkék: #jó könyv #Hanna blog #bátor könyvek

Ezt a könyvet reggel kell elkezdeni. Mert úgyse lehet letenni. Illetve muszáj néha felállni, járkálni egy kicsit, kimenni és megnézni, hogy van-e még a világ. Kicsit kilépni a fikció teréből és megerősödve visszatérni.

Persze közben zakatol belül a szöveg. És ez a fontos, hogy belül zakatol, nem csak, vagy nem elsősorban kívül. Éjszaka, napokig, mindenhol körülöttünk maradnak a kérdések, újra meg újra végiggondoljuk a főszereplők, Todd és Viola döntéseit, cselekedeteit.

A Chaos Walking trilógia Amerikában nagyjából minden díjat elvitt ifjúsági kategoriában, amit el lehetett, és szerencsére nálunk is vállalkozott rá a Vivandra kiadó, hogy eljutassa a magyar közönséghez a sorozatot.

Az előző kötet, a Kés a zajban belemerít minket az ÚjVilág zajába: a RégVilág lakhatatlanná vált (vélhetően a környezetszennyezés és a túlnépesedés miatt), és telepesek indultak el új bolygókra, hogy ott egy idealisztikus alapokra helyezett ÚjVilágot hozzanak létre. Az ideák a szokásosak, mintha csak Amerikát indulnánk pár száz éve felfedezni: puritanizmus, azaz földművelés, vallás és faluközösség. Csak egy dologgal nem számol az idea: a környezettel, az emberrel és az idegennel. A környezet egy vírus formájában támadja meg a telepeseket, vagyis a férfiakat: aki elkapja a vírust, annak minden gondolatát hallják a többiek. Mindenkit folyamatos, hatalmas zaj vesz körül, amiben ott zakatolnak a gondolatok, amiben le lehet rejtőzni, ha nem látszol, de nem lehet látszani úgy, hogy megmaradjon a személyiség integritása. Könnyű lenne ezt valami webkettes referencialitásra ráhúzni, de a könyv nem ilyen sekélyes. Ha mindent hallunk, az egzisztenciális kérdés: a személyiség kialakulása és megóvása a tét. Az emberi közelség és a bizalom lehetetlensége és az agresszió elharapódzása pedig egy a következmények közül. Amit súlyosbít a másik, a csendesek, a nők kirekesztése, adott esetben megsemmisítése. Akit nem hallok, az veszélyes, mert nem tanultam meg érezni a másikat. Az idea működésképtelensége és belső, kirekesztő logikája párosulva a zajjal, ami a gyanakvó idealista kezében eszköz, evidensen torkollik zsarnokságba. Azé a hatalom, aki uralni képes a zajt, aki a zajával megfélemlíti a másikat.

A Kés a zajban, az első kötet a személyiség megtalálásának tétjét (ezt a minden extrém körülmény ellenére nagyon is kamaszos tétet) dolgozza bele egy rohanva menekülős, erőszakban tobzódó szövegbe. Todd tördezett, szorongó nyelve keresi a csöndet. A csönd a másik, akiben megpihenhet. Akiben megláthatja önmagát. A férfiak erőszakos zajának az ellentéte. Ez a csönd Viola, az űrhajókatasztrófából életben maradt telepes, aki semmit nem tud, csak amit zárt űrhajóján 14 év alatt tankönyvekből és szimulációkból megtanult a földről, a vízről, a levegőről. És aminek semmi köze ehhez a valósághoz. Miután végigrohantak egy állig felfegyverzett, kegyetlen hadsereggel a hátuk mögött a világukon, megérkeznek a fővárosba, Todd karjában a félholt Viola, akit Davy Prentiss lőtt le, és belefutnak Prentiss Mesterpolgár, a hadsereg vezérének karjába, aki megelőzte őket.

A második kötet egy kínzásjelenettel kezdődik. Toddtól akarják megtudni Viola nevét. Szerkezetében két szálon fut, Viola és Todd, majd a Válasz és a Kérdés (ez két politikai mozgalom) szálán. A két nézőpont, a két világ, a kétfajta gondolkodás és nyelv váltakozása adja a dinamikát. Itt ugyanis nem rohanunk (annyit). A szereplők beszélnek, beszélnek, beszélnek ezen a kifacsart Varázshegyen. Az egyikük, Todd, elveszti a nyelvét. Viola keresi a sajátját. Az autoritások, a Kérdést vezető David Prentiss és a Válasz vezetője, Coyle nővér, pedig az ő Settembrinijük és Naphtájuk. És elemi erővel zuhanunk bele a zsarnokság, a hatalom, az erkölcs dilemmáiba.

Mert a könyvnek ez a tétje, és zseniális a megvalósítás: átlátszó, éles képet kapunk arról, ahogy a jó – vagy csak emberi? - lassan, csikorogva, lépéséről lépésre korrumpálódik, nem fordul vissza a kínzókamra másik oldalára vezető úton. Hogy végül fényes, acélos egyenruhában lovagoljon be a Kérdés Központba, és szótlanul kínozza meg nők ezreit (hiszen akinek nem hallja a zsarnok a gondolatát, az mind ellenség lehet). Gazdag rájátszásokkal a második világháborúra és a terrorizmusra, amelyeket nem árulok el, bár ez éppenséggel az a könyv – olyan jó könyv – aminél semmit nem von le az izgalmakból, ha ismerjük a cselekményt. Az izgalmak ugyanis szellemi természetűek: a szöveg bevon és döntésre kényszerít. Mindenfajta magamutogatás és puffogtatás nélkül, helyükön hangoznak el olyan mondatok, hogy parancsra tettem. Hogy ha én nem, más megcsinálja, és én legalább nem bántom jobban őket a kelleténél. A szpakkler szolgák elkülönítése, dolgoztatása és éheztetése, a betegek lelövése és a lázadás a koncentrációs táborok parafrázisa – amely tökéletesen belesimul a regény szövetébe, mert logikus eszmei és narratív következménye a fabulának. Pontos rajzát kapjuk annak, ahogy elhal az érzés, elbizonytalanodik az amúgy is bizonytalan lábakon álló erkölcs a manipulatív erőszak (igen, fortélyos félelem) mondatai és a nem egyértelmű erkölcsi értékű tettek között.

Mindeközben Todd fejében vagyunk. Az ő nyelve, hangja hallatszik, vele beszélünk a párbeszédekben, vele szorul össze a gyomrunk a kényszerhelyzetekben. De mégis, mi olvassuk őt: és a hatalmas azonosulással együtt is van egy pici előnyünk, egy kicsit kijjebb vagyunk, nem a mi sorsunk. Épp ez a távolság segít abban, hogy még sokszor átgondoljuk a dilemmáit, hogy másképp akarjunk dönteni helyette. Hogy kicsit jobban kiismerjük a zsarnok manipulatív nyelvét. Mindezt irtózatosan, izzasztóan kemény jelenetek során.

Miközben a jó korrumpálódik, Viola wannabe gyilkosa, a zsarnok fia, Davy Prentiss, aki nem jutott el arra a fokra, hogy függetlenítse a személyiségét, és ezért totálisan ki van szolgáltatva apja szeszélyének, és saját személyiség híján morális mércéje sincsen, lassan Todd mellett megtanul érezni. Megszereti Toddot – mert ez az egyetlen út számára. Nem választ, és mégis számtalan helyzetben választ. Ő nem mindenkiért szenved, csak egy emberhez lesz egyre jobb. A másik izgalmas életút, ami azonban folytathatatlan.

A könyv fontos kérdése, hogy lehet-e jó a terrorizmus? Lehet-e jó célért feláldozni olyan emberéleteket, amelyek nem vesznek részt a mozgalmakban – de szó van az ő életükről is, hiszen a zsarnokság előbb-utóbb elér mindenkit. A jók sem jók teljesen, és a motivációik pedig végképp nem egyértelműek – nem lehet odaállni egyik oldalra sem teljes meggyőződéssel, főképp, ha a bensőnkben is zavarodottság uralkodik. A döntéseink mi vagyunk, hangzik el a könyvben. A káoszon nem csak kívül, hanem belül is át kell menni (Chaos Walking Trilogy).

Korhatáros könyv, 14-16 év felett viszont felnőtteknek is ajánljuk!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek