Egy esős vasárnap délután (de főleg délelőtt)

Dániel András netnaplója 1.

Hallottatok már Matildról és Margarétáról? Nem? Akkor gyorsan nézzétek meg őket az olvasósarokban, de itt van egyikük a képen is, ez a vöröshajú boszorkány Matild. Tudnak varázsolni is, igen, de nem is ez a lényeg, nem kell lengetniük a varázspálcát, körülöttük úgyis minden kavarog. Beszélő kerti állatok brekegnek és vakognak és cincognak bele mindennapjaikba, az Akármi és Bármi utca sarkán álló házban. Hogy mit csinálnak még? Felkelnek, takarítanak, sütnek, beszélgetnek, legyeket tanítanak versre, Felhőnek nyújtanak otthont, keresik az elveszett szerdát, egyszóval semmi különöset és mindent, ami érdekes. Jók a szavaik is, a szöszök és pöszök és pörcök.

Dániel András szerencsére nemcsak a boszorkányok mindennapjait látja és láttatja szórakoztatóan ironikus lupén keresztül. Olvassátok el, hogyan került Matilda a nyomdába, és hogyan került oda az író.


tovább...

Balaton, gyerekkacaj, darázscsípés, kertmozi, lecsó

avagy mit szeret Maros Kriszta, az illusztrátor

Ezzel az öt szóval jellemzi Maros Kriszta illusztrátor, hogy mit jelent neki a nyár. A hintarabló című nemrég megjelent Pagony könyv rajzolója sokat olvas ikreinek, és még több könyvet vesz kamasz lányának, így tökéletesen képben van az újdonságokkal kapcsolatban, tehát tartsatok vele, olvassátok el, milyen olvasmányokat ajánl ő a hosszú, forró nyárra.


tovább...

Közös nyávogás Toszkaníni Oszkárral

Tasnádi István netnaplója, 2012. május 13.

Tegnapelőtt a gyerekek hazahoztak egy göthös, vörös kóbor macskát. Féléves kandúr, hisztérikusan dorombolva manifesztálja, hogy neki most milyen jó, el sem akarja hinni, hogy ekkora mázlija volt, és belekerült a tutiba. Már vártam, hogy felbukkanjon. Mindig így lesz macskánk: április-május táján egyszer csak besétált az ügyeletes szerencsefi. Mici, Frici, Maszat, Findusz. Mondjuk az is igaz, mire igazán egymáshoz szoktunk volna, mindegyiket megmérgezte valaki a környékről. Véralvadásgátló patkányméreg.  A gyerekek persze úgy tudják, hogy Findusz cica elment Afrikába, ott terem csak az igazi húsgombóc.


tovább...

Gumipókozni jó!

Tasnádi István netnaplója 2.

Na, ott hagytam el, hogy elindultam Kaposvárra. Péntekhez képest meglepően hamar kivergődtem a városból, úgyhogy meg tudtam állni egy kicsit a Balatonnál. A boglári strandon épp egy srác fárasztott valami anyabálnát. Legalábbis anyabálnának tűnt, amíg kb. félórai fárasztás után ki nem szákolta az 1 kiló 38 dekás tükörpontyot (mert egyből lemérte). Jó, mondjuk én is a fárasztást élveztem a legjobban, amíg horgásztam. Szóval harminc éve.
tovább...

Csippentsél vissza!

Tasnádi István netnaplója 1.

A Könyvfesztiválon nem érdemes felolvasást tartani. Ezt tulajdonképpen tudtuk, mégis megpróbáltuk. Hát úgy is jártunk. Ide-oda vonuló tömeg, a paravánon túl ovis játszóház, a másik oldalon varázslónak öltözött mókás animátor… Kemény volt. Na de majd a „rendes” könyvbemutatón május 17.-én! Felkértem Pokorny Liát, hogy olvasson fel a Kőmajmokból, szerencsére aznap pont nem játszik, úgyhogy örömmel vállalja. Amióta sztár lett, soha nem érem el a mobilján, de most véletlenül összefutunk a Főzelékfalóban. Lohol haza, mert Misinek megint középfülgyulladása van. Megígérem neki, hogy végre elhozom a hivatalos leveleit, amik még mindig hozzám jönnek, pedig már több mint tíz éve nem élünk együtt.
tovább...

Én láttam, hogy a Maszat felült egy lóra!

Maszat tanya-nap

És lesz fekete, meg barna, meg fehér ló! Meg rózsaszín is, ugye? - lelkesedett már előző este Léna a szombati lovas-maszatos programért. Amikor kicsit nevettünk rajta, akkor persze rögtön hozzátette, hogy viccelt. Aztán megérkeztünk borzasztó korán (nehogy eltévedjünk! térkép, GPS) a tanyára. Szerencsére jól ki volt táblázva, így csak egy keskeny, korlát nélküli hídon, és egy hatalmas birkanyájon és pásztorán kellett átjutnunk. Még sehol senki nem volt, lógott az eső lába, és a nedves, erdőkkel határolt, hatalmas lankákon ott nyargaltak a barna, a fekete, a fehér lovak. Megértettem Lénát. Gyönyörűek voltak.
tovább...

Ahogy az idő tágul

Agócs Írisz netnaplója 3.

Ha nem illusztrátor lennék, akkor azt hiszem, minden időmet feltalálóként tölteném, hogy kifejlesszem az időtágító gépezetet, és megmentsem az időhiányban szenvedő, határidők közé szorult illusztrátorokat.
Az is lehet, hogy csak erősen kell vágyakozni és magától tágul az idő. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy a hét vége fele egyre több minden fért bele. Talán jobb is, hogy nincs beleszólásom, hogy melyik szakaszokba csempésződjön be néhány plusz óra. Nehezen tudnám eldönteni, hogy inkább a munkaidőmet vagy a szabadidőmet nyújtanám el, mert mindkettőnek volnának nagyon praktikus okai.
tovább...

A nagynénik már majdnem nénik

Agócs Írisz naplója 2.

Na, ez a hét is jól kezdődik! - idézhetném a klasszikus sorokat, ha nem is tökéletes pontossággal.

Ez a hét úgy kezdődött jól, hogy egyik pillanatról a másikra, éjszaka fél egy körül nemnagynéniből hirtelen nagynénivé lettem.

Sosem volt ilyen, és nem is lesz több. Hihetetlen jó érzés.

El kellett telnie jó pár órának, amikor észrevettem magamon, hogy igen rövid idő alatt átváltoztam a pénztárcából váratlanul cuki babákról képeket előkapkodó, azokat mindenki orra alá odatologató, témától függetlenül az újszülött nagyszerűségét méltató nénikévé, akiket korábban néma megdöbbenéssel, értetlenül figyeltem. Miért csinálja ezt?


tovább...

Ahol a legtöbb csillag van az égen

Agócs Írisz netnaplója 1.

Nehéz ezt a hetemet leírnom most, mert ez a hét nem az a szokásos hét, ami csakúgy jön mint a hetek általában, egyik a másik után.

Ez a hét január közepén kezdődött el, amikor egyik érdekes helyről egy másik érdekes helyre költöztünk.

Az érdekes helyekben az a jó, hogy nem érdemes őket egymáshoz hasonlítgatni. Amikor egy érdekes helyen vagy, szinte el is felejted, hogy létezik más hely egyáltalán, hisz attól érdekes, hogy minden leköti a figyelmed és nem érsz rá hasonlítgatni.


tovább...