Nényei Pál újra visszavág!

Alternatív irodalomóra nem csak kamaszoknak

A kötet kitalált írója pontosan ott folytatja, ahol az első részben abbahagyta: felveszi tanárinak tűnő pozícióját, de nem az a célja, hogy dátumokat és tényeket magoljunk be, hanem beszélgetni szeretne velünk, az irodalomtörténetről. Ennek részeként jelenik meg előttünk az első kötetben megismert jótanuló alakja, mögötte pedig csendesen ott kullog a rossztanuló is, de előkerül a megszólított olvasó és pár sor erejéig még a kritikus is elmondja a véleményét. Az írónk mindenható módjára eljátszadozik a kötet kitalált szereplőivel, néhol megszólaltatja őket, máshol elküldi őket lexikont olvasni; így amit olvasunk, az egyszerre maga az írás folyamata is.

Első pillantásra azt hihetnénk, hogy újrakezdünk mindent, nyitó fejezetünk ugyanis szintén Az irodalom születése címet viseli, csakúgy, mint az első kötetben. Akkor most mi is itt a csavar? Míg az első kötetben a görög és római mitológia történeteit és legendás hőseit meséli el az író, a második kötet elején leír egy 180 fokos fordulatot, és visszaugrunk egy másik indulópontra. Úgy kezd el a hitről, a keresztény és zsidó világképről és azok kialakulásáról beszélni, hogy sose engedi el igazán az első kötetben tárgyalt mitológiait. A könyv margóján végig találunk oldalszámokat, így ha kedvünk támad, bármikor könnyűszerrel felcsaphatjuk az első kötetet.

kozepkor.jpgNényei Pál könyvét olyan olvasni, mintha egy alternatív irodalomórára ülnénk be, mert bár néhol szóba kerül egy-két életrajzi adat, de végig kapunk mai példákat, így lesz sok minden érthetőbb, egyszerűbb. A könyv írója nem várja el tőlünk, hogy mindent elhiggyünk, amit mond, hanem azt szeretné, ha megértenénk, sőt továbbgondolnánk. Így eshet meg az, hogy ugyanabba a könyvbe került a bibliai Izsák és Ábrahám története, mint Darth Vader a Star Warsból, vagy éppen Bobby Ewing a Dallasból. A felbukkanó mai és hétköznapi példák között pedig rettentő lazasággal vitat meg olyan kemény témákat az író, mint a hit, a szerelem, az irodalom kérdése vagy épp a zsidóság és a kereszténység világképe. Mellékesen, hébe-hóba, szóba kerülnek irodalmi fogalmak (metafora, gondolatritmus), filózofusok is (Kierkegaard, Wittgenstein) akikre érdemes emlékezni a könyv elolvasása után is. Nem egyszer nevettem fel olvasás közben, a laza stílus része a humor, a poénkodás, amit sok helyen kísér jópofa grafika is a könyvben. Érdekesen lett egybegyúrva ez az alternatív tankönyv, amiben az irodalomórai tananyag megfér a fontos emberi kérdések és hétköznapi gondolatok mellett.

Azon az úton, ami pedig egészen Dante pokoli kapujához vezet, ezernyi kérdést szegez nekünk az író, amik nem csupán a könyv témája tükrében fontosak. Viszont végig azt a kérdést járjuk körül, mi is az irodalom. De továbbmegyek, nem is az irodalomról, hanem rólunk szól, az olvasókról. Átjáró ez az irodalom ezerszínű és végtelen világába, az író pedig mintegy utat mutat nekünk ebbe a világba. Azért is bombáz minket újabb és újabb kérdésekkel, mert nem szeretné, ha elaludnánk az óráján, és próbál minket éberré tenni. Van, hogy válaszok nélkül is hagy minket, de sokszor csak azért, mert a válaszok megtalálása már a mi feladatunk. Hasonlóan nemcsak arról kell elmélkedni, hogy „mit gondolt a költő a versének 15. sorában”, hanem arról is, amit az olvasó évszázadokkal később képes kiolvasni ugyanannak a versnek a 15. sorából.

Attól lesz igazán izgalmas, érdekes és egyedi Nényei Pál könyve, hogy egy teljesen más stílusban, formában és céllal közelít az olvasójához az irodalom történetével. Azért tartom kiemelkedőnek ezt a sorozatot, mert az elolvasása egy lehetőség, hogy megváltoztassa azt a beidegződést, amelyet az elmúlt évtizedek irodalmi tananyaga sokakban hagyott.

Mielőtt egy időre én is könnyes búcsút vennék a kötet kitalált személyeitől, a jótanulótól, a rossztanulótól és az írótól, szeretném ajánlani ezt a könyvet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Akik épp csak elkezdenek ismerkedni az irodalommal a gimnázium elején, épp már az érettségire készülnek, vagy akiknél évek teltek el azóta, hogy irodalomórán ültek volna. De azt szeretném leginkább, ha ez a kötet azokat találná meg, akik nem szeretik, sőt egyenesen gyűlölik az irodalmat, mert azt hiszik, hogy semmi közük hozzá. Nekik mindenképp különleges lehet ennek a kötetnek az elolvasása, mert kinyithatja azt az ajtót egy új világ felé, amiről eddig nem hitték volna, hogy létezhet.

Boór Andrea írása