Norvégföldön víg az élet

Thorbjörn Egner: A három rabló - Scolar, 2012

cimkék: #jó könyv #ismertető #meseregény

Mindig is irigykedve néztem azokat az országokat, főként tőlünk nyugatra, ahol szép, kiegyensúlyozott mederben folyik az élet, semmi sem zavarja meg a mindennapok nyugalmát, és még mosolyogni is képesek az emberek, ha szembejön velük egy ismerős vagy ismeretlen. Döbbenet, hogy ilyen hely is van. Pedig Kardamóm városka, történetünk színtere pont ilyen. A három rabló története megmutatja, hogy lehetünk egy kicsit boldogabbak és könnyedebbek. Mulatságos mese gyerekeknek és szüleiknek.

Élt egyszer három rabló – Kaszper, Jeszper, Jónatán – és volt egy kedves, nyugodt lakókkal teli városka, Kardamóm. Innen indul a történet. Egy különleges, illatos, édes fűszerről kapta ez a mesebeli város a nevét. A lakosság pedig pont olyan, mint a kardamom: különleges, egyedi ízt ad a világnak. Az emberek megértőek, nem sietnek soha sehova, nem izgatják magukat feleslegesen. Megvan mindenkinek a helye: Tóbiás, a legbölcsebb lakos, a torony tetejéről kémleli az eget, és jósolja a közelgő időjárást, Basztián rendbiztos igyekszik mindenre megoldást találni, de kevésnek bizonyul ehhez a feladathoz, Zsófi kisasszony pedig mindenkinek megmondja a véleményét, és nem tűr ellentmondást. A három rabló azonban kilóg a sorból, mert bár ők is kedvesek, de olykor eljárnak ételt rabolni, oroszlánt tartanak házukban, és még mosakodni sem szeretnek. Hogy sikerül-e beilleszkedni a törvényen kívülieknek, hogy milyen módszerekkel kötnek el egy villamost a főtérről, hogy miként ünnepli Kardamóm városka a legidősebb születésnapost és még sok minden más kiderül a könyv folytatásos meséiből.

Egyetlen problémám a könyvvel, mellyel biztosan nem vagyok egyedül, az a daloknál keresendő. A szöveg tele van jókedvre derítő énekekkel, a városka minden lakója folytonosan dalra fakad, hogy történetét ne csak prózában adja elő. Kottát ugyan találunk a könyv végén, de ez kevés a magamfajta átlaganyának, aki se hangképzés, se szolfézs órára nem járt életében. A meséhez passzolt volna egy hozzácsomagolt CD vagy legalább a youtube-ra felénekelt dalok csokra. A három rabló nem először támadja meg a gyerekek nevetőizmait: G. Beke Margit 1965-ben már elkészítette az eredeti mű fordítását, melyből annak idején rádiójáték és tévéfilm is készült. A könyvet Büki Zsófia ültette át újra magyarra, hogy ismét örömet szerezzen az óvodásoknak. Az eredeti mese Norvégiában a nemzeti örökség részét képezi.

Ez a történet az 5-8 éves korosztálynak feltétlen ajánlott, dalos ajkú szülök különösen előnyben. Akik meg egyszerű kikapcsolódásra vágynak és szeretnének egy kis felhőtlen vidámsággal és könnyedséggel találkozni és tanulni belőle, azok is olvassák el!

Kapcsolódó cikkek