Olvasó bölcsisek? - Bumburiról olvasói szemmel

cimkék: #esszé #jó könyv #Hanna blog

A múlt hetem felét egy bölcsődében töltöttem. Sok-sok egyéb mellett az is feltűnt valahol a tudatom perifériáján, hogy mennyire szegényes a csoport könyvállománya. Az igazán jó könyvek, az a pár darab, egy magas polcon vannak, védetten, lent egy dobozban és egy kis polc felén pedig alaposan lestrapált, kivétel nélkül a legolcsóbb, Radvány Zsuzsa illusztrálta lapozók, disney-s, Micimackós könyvszerűségek, amelyekben a képek torzak, a szövegek pedig legalábbis furcsák.

A gyerekek ennek ellenére boldogan hozzák a könyvet, ha hozzák (nem hozzák - Léna volt az egyetlen, aki lecsapott rájuk, és őt követték aztán többen), a gondozónő pedig ölbe veszi őket, és mutogatnak, hogy ez mi és az mi - noha többnyire jóval nehezebb a furcsán gömbölyödő és bandzsító figurákat felismerni, mint akár egy absztrakt kortárs illusztrátor esetében. A csoportban csupa két év körüli gyerek van - egy jó részük már fogékony a mesére, de képeket nézegetni mind szeret. Ez egy olyan tevékenység, ami úgy személyes, hogy sokan is lehet csinálni (akár a tánc, az éneklés), csak így éppen nehézkes. Léna nagyon szeret lapozgatni mostanában, félórákat elnézegeti a könyveit. Kedvence a kis vakond, ebből van szerencsére kettő a csoportban, de még egy első kiadásos vagy leharcolt Boribon sincs - a gondozónőkkel beszélgetve az derült ki, hogy nem tájékozatlanságról van szó, mert nekik is van gyerekük, ismerik ezeket és az újabb meséket, mesélik is otthon, de ahogy más, alapvetőbb dolgokra sem, erre sincs pénz. El is kezdtem magamban végiggondolni, hogy mik a legjobb könyvek ennek a korosztálynak, miket olvasunk mi otthon, hogy esetleg bevigyek párat, hiszen ettől az én gyerekem is otthonosabban érezheti magát ott és a többiek is örülnek neki: természetesen a vakond, bár ott gondos válogatásra van szükség, mert némelyiknek, főleg a kis négyzetalakú lapozóknak, teljesen konfúz a szövege. Aztán kihagyhatatlanok a Böngészők és A telhetetlen hernyócska. Az Altató. Ha már nem csak keménylaposat merünk elővenni (ami azért egy bölcsiben rizikósabb), akkor ott van a Boribon, az örök sláger, (a Bogyó és Babóca még talán túl hosszú lenne), melléjük felsorakoztak a Maszat-könyvek. Ezek a darabok már a kicsik saját életéről szólnak, épp csak annyira elvontan, hogy valaki mással esnek meg a nagyon hasonló dolgok. A ráismerés és azonosulás örömét élik meg, miközben a rajzokon, különösen a Maszat esetében, további apró részleteket fedezhetnek fel.

Ezek közé a kevés szöveggel, sok képpel operáló képeskönyvek közé érkezett meg a héten Kőszeghy Csilla első könyve, a Bumburi. Az illusztrátor-szerző műve egyszerre böngésző és mese, minimál utazó-kalandregény, a végén a (jóleső) feszültséget feloldó hazatalálással és öleléssel. Bumburi egy bumfordi kiskutya, akit gazdája, Lili, szó nélkül otthon hagyna vidéki házukban, amikor reggel indul az iskolába. De ő ezt nem hagyja annyiban, utána ered, azonban a nagyvárosban csak ide-oda tévelyeg, az eleinte izgalmas kalandok egyre kaotikusabbak és felkavaróbbak, míg végül egy buszmegállóban pityereg - szerencsére éppen abban, ahol Lili száll fel a buszra. Így aztán együtt utaznak haza. A történet leképezi a fájdalmat, amit a kisgyerek érez, mikor dolgozni indulnak a szülei, és beteljesíti a vágyat, hogy kövesse őket, a kalandok és izgalmak utáni vágyat, de megmutatja a veszélyeket is. A legfontosabb, hogy az önállóságot ölelés, az izgalmat biztonság követi. Mindeközben a rajzos oldalakon, az utazóregénységnek köszönhetően, mindig más helyszínre csöppenünk, így végigböngészhetünk sok-sok, a gyerekek számára érdekes helyet, úgy mint tanyasi állatok, város, állatkert, bolt, vidámpark, kikötő. Így a könyv azoknak a gyerekeknek is érdekes, akik inkább a történeteket szeretik, és azoknak is, akik inkább csak a képeket nézegetik és keresik az ismerős tárgyakat. Ráadásul gazdagodtunk egy új, szerethető mesehőssel, mert persze Bumburival még fog történni egy és más...

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek