Ősi eposz mai köntösben

Kelemen Ágnes: Gilgames és Enkidu

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Az ókori Kelet egyik legismertebb mitológiai eposza elevenedik meg Kelemen Ágnes értő tolmácsolásában. Gilgames és Enkidu vetélkedésből született barátságának, és elválásának megindítóan szép történetét - a sumér eposzhoz hasonlóan - tizenkét táblán követheti végig az olvasó.

A kontinenseken átívelő, különböző kultúrákban felbukkanó eredetmesék és hátborzongató hasonlóságokat mutató mítoszok a mai napig csigázzák nemcsak a kutatók, de a mesékre fogékony olvasók kíváncsiságát is. Elképzelhető lenne, hogy a sumér eposz félisteni Gilgamese, és a bibliai - egyes források szerint Bábelt építtető - Nimród, az özönvíz Noéjának leszármazottja egyazon személy, és nemcsak a képzelet szüleménye, hanem egykor valóban létezett? Számos magyarság kutató ennél még tovább megy. Úgy vélik, hogy Nimród a magyar krónikák Ménrótja, Hunor és Magor atyja, akiktől a magyarok származnak. Noé figurája egyébiránt a sumér eposzban is felbukkan, Ut-napistim néven. Enkidu halála után Gilgames Ut-napistimhez járul, hogy élet és halál dolgában tőle kérjen tanácsot. Az eposzban Ut-napistim az emberből lett isten, akit a vízözön után az istenek hajlékukba emeltek. De ne szaladjunk ennyire előre!

Történetünk kezdetén a nagy városépítő Gilgames álmot lát. Hatalmát egy égből aláhullott isteni teremtmény fenyegeti. A vadember valóban megszületik, sorsa, hogy a gőgös Gilgamest megtörje, majd testvérként mellé szegődve társa legyen a legendás szörny, Humbaba elleni hadjáratban, és az égi bika legyőzésében. Az ellenségeskedésből lett barátságnak Enkidu halála vet véget. Gilgames nem nyugszik, barátja iránti olthatatlan szeretetétől, elvesztésének fájdalmától vezérelve, és saját halálától való félelemben száll le az Alvilágba, hogy felkutassa az örök élet titkát. Élő ember azonban csak akkor teheti be a lábát az Alvilágba, ha kiállja a próbákat. Gilgames hol teljesíti, hol elbukja a rá kiszabott próbatételeket. Az örök életet végül nem sikerül elnyernie, de lehetőséget kap, hogy még egyszer, utoljára beszéljen Enkidu lelkével. Enkidu megindítóan mesél Gilgamesnek az Alvilágról, arról, hogy mi vár az emberre a halál után.

Kelemen Ágnes szerző és illusztrátor, a Gilgames-eposz értő ismerője. A finoman rímelő, míves sorok átellenében az Irijam és Jonibéhoz hasonlatos, talán annál egy fokkal szelídebb, világosabb, de hangulatában hasonló, kellemesen andalító képi világ jelenik meg. A figurák szemtől-szembeni és félprofilos ábrázolásának egybegyúrása, a képek dinamikája Sulykovszky Sarolta munkáit juttatja eszembe. Ártatlan, gyermeki látásmód, és kedvesen kerekded, esetlen figurák ellensúlyozzák a komorabb, súlyosabb betéteket. Az egyensúly mégis fennmarad, az apró részletek (az úszó, üveges tekintetű halszálkák, Enkidu ruháján az apró férgek), vagy a finoman megválasztott hangsúlyok és színek kompozíciója szavatolja, hogy ne vesszen ki teljesen a mondanivaló éle. Külön élvezet a kulturális áthallások vizuális lenyomatainak kibogarászása. Ut-napistim ábrázolása Noét, a pusztában bolyongó Enkidu mögött a Zikkurát pedig Bábel tornyát idézi.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek