Ovisok polcára

cimkék: #szemle #jó könyv #Hanna blog

Egy három és egy hat éves gyerek szövegértési képességét össze sem lehet hasonlítani: míg az óvoda elején a rövid, mindennapokat feldolgozó vagy mondókaszerű  történetek a népszerűek, addig hatévesen a gyerekek már komplett meseregényeket is meghallgatnak folytatásokban. Ezért nehéz is az óvodásoknak ajánlani: olyan sorozatokat választottam ki, melyek életkor szerint középen helyezkednek el, és felfelé és lefelé is adapdálhatók az aktuális  közönségre, vagy kiválaszthatjuk, hogy nekünk melyik tetszik. Fontos ismerni a hallgatóságot, mert nem csak a kor szerint, de a szövegértési tapasztalatok szerint is feltűnő különbség lehet gyerek és gyerek között akár már három évesen is. Aki otthon kevés mesét hallgat, az az óvodában sem fog tudni hosszabb vagy áttételesebb, esetleg lassabb meséket meghallgatni. Mindenesetre az óvoda egy olyan terep, ahol az óvónő hatására mást és más körülmények között is hallhat: jó, ha marad valami az otthoni mesélés személyességéből, de nem baj, ha jobban érvényesül a választásban a mesélő ízlése és esetleg fontosabb lesz az előadás módja.

Egy mai óvodába készülő gyerek polcán valószínűleg ott vannak a bevett kedvencek, Bogyó és Babóca, Boribon, Kippkopp, Anna és Peti, Mazsola és Tádé és pár verseskötet a Bóbitától az Antanténuszig. Most inkább szintén olvasásra érdemes, de talán nem ennyire kézenfekvő sorozatokat ajánlok.

Az első a Pettson és Findusz. A Findusz-sorozatot egészen kis korban el lehet kezdeni nézegetni, mert böngészőszerűen részletes, többszinten értelmezhető képekből áll és a nagyobbaknak is jó szórakozás a képi poénok és kis tükör-történetek végigbogarászása. A történetek váza általában annyira egyszerű, hogy egy három éves is értheti, a figurák is hitelesek és megnyerőek. A szövegben lévő ismétlések, stílusfordulatok, (ön)ironikus kiszólások egészen felnőttkorig élvezhetővé teszik a meséket. Nordqvist a humort klasszikus, komolya történetekkel vegyíti, ahol alapvető konfliktusok oldódnak meg és fejlődik tovább általuk Findusz kis figurája. Nem csak a Findusz sorozat, de Mú mama és a Kisöcsi, valamint a nagy képeskönyv, a Hol lakik a testvérem is hasonlóan érdekes.

Mosonyi Alíz rövid, egy-két oldalas történeteket ír - ez alapján a legkisebbeknek is ajánlhatnánk. Azonban minden történet valami meglepő, groteszk, esetleg műfajparodikus elem köré szerveződik, ami azt jelenti, hogy a befogadónak nagyon sokat kell dolgoznia egy-egy történettel - oylan gyerekeknek való, akik szeretik magukban továbbfűzni, magyarázni az elsőre érthetetlennek vagy aká értelmetlennek tűnő szövegsziporkát. Mindezzel együtt a tapasztalat azt mutatja, hogy a Mesék Budapestről rövidebb történetei három éveseknek már bízvást olvashatóak, ahogy a Szekrénymesékből is lehet válogatni és újraolvasni. Nem kell nekünk, felolvasóknak magyarázni - majd elmagyarázza nekünk a gyerek, hogy mit hogyan ért, egyszer csak idővel. Ezeknél kevésbé töredékesebb az újabb Boltosmesék, illetve a legújabb történetfüzér, az öreg hölgyet és autóját életrekeltő Autósmesék az Autósmesékben. Az összetartozás és hűség történetei ezek, az öregkor mélyebb tudásáé. Nagyobbaknak, az óvodáskor vége felé pedig olvassuk nyugodtan az Orrolót, ezt a modern meseregényt, amiben éppúgy az esetlegesség és az abszurd viszi előre a nagyon is hagyományos identitás- és közösségkereső történetet, mint a kisebb mesékben.

A Mosonyi-történetek sajátosan görbülő  tükörcserepekben mutatják meg a gyerekeknek a világot, Máté  Angi Volt egyszer egye pedig azzal válik ki a könyvek közül, hogy a szokásos történetek és szereplők helyett tárgyak kelnek életre bennük, és ezek a tárgyak nem kalandozások során változtatják meg sorsukat, hanem a várakozásban, a véletlen találkozásban, álmaikban teljesednek ki. Talán a számos saját kitalálású szó és a szokatlan szereplők először nehezebbé teszik az olvasást, de a rövid, két oldalas történetek megadják magukat, hiszen a kisgyerekek is ilyen élőnek látják a világot és könnyen átlépik az érthetetlenebb szavakat, mint ahogy máskor is. 
A népmesék olyan gyerekeknek valók, akik nem rettegnek túlságosan az népmese erős eseményeitől, mert be tudják helyettesíteni a rémeket saját rémeikkel, és boldogan, magabiztosan legyőzik őket. Nagyon sokféle Grimm és népmese kiadás létezik, olyat válasszunk, amely aránylag kevéssé van átírva mai magyarra, nem magyarázzák benne az idegen szavakat. Sajnos sok rossz válogatás is született, de Benedek Elek vagy Arany László, esetleg Závada Pál munkái megbízhatóak. Ne riadjunk meg a régies vagy népies szavaktól, az ismeretlen tárgyi világtól, mert a gyerekek ezt inkább izgalmasnak találják, és az egészet úgyis nem a szó szerint akarják érteni. A hagyományos, népszerű mesék albuma az Egyszervolt antológia, amely egyrészt nagyon szép) minden mesét más kortárs illusztrátor rajzolt), másrészt a gyerekek szavazatai alapján a legnépszerűbb meséket tartalmazza, mint például a Csipkerózsika vagy Holle anyó. A könyv második felében szereplő modern mesék hullámzóbb színvonalúak. A leghíresebb mesék közül párat a Pagony klasszikusokkal  is megismerhetünk, szintén minden mesét más illusztrátor tolmácsolásában. Mosonyi Alíz írta úja őket, szóval garantáltan minőségi szöveget kapunk, amely nem gügyög, de ironikus, mulatságos betétekkel, felsorolásokkal újraértelmezi a régi meséket, többrétúvé teszi a figurákat.

A Janikovszky-Réber páros könyvei közül a Már óvodás vagyok kézenfekvőnek tűnik és nagyon jó szövegeket tartalmaz, de sok 3-4 évesnek még hosszú és bonyolult egy 7-8 oldalas, sokszereplős történet. De az orvosos vagy az óvodába érkezős fejezet kedves, humoros nyelvezete és az érdekes helyzet felkeltheti a figyelmüket. A több képet és kevés szöveget tartalmazó kötetek csak látszólag alkalmasabbak az olvasásra, mert sokszor a humorukat még nem értik a legkisebbek, de a legkisebbeknek a Te is tudod, részletekben a Bertalan és Barnabás, nagyobbaknak, 5-6 éves kortól a Ha én felnőtt lennék vagy a Felej szépen, ha kérdeznek mind szórakoztató olvasmány - és persze nekünk is.

Zágoni Balázs Barnija igazi és mesebeli kisfiú. Mindennapi történetei és kisebb kalandjai a macskával, a boltba menéssel és az aszfaltozással részei a többi gyerek életének, mégis különlegesek, egyediek. Barni könyve és a Barni és a lányok éppen ezért azonosulásra és álmélkodásra hívja fel a hallgatókat. Tiszta, egyszerű nyelve hibátlan és komolyan veszi, érti a gyereket.

A Tesz-vesz sorozatot már mi is szerettük kis korunkban, és nem lett rosszabb azóta sem, sőt, számos kötettel bővült. Épp ezért kell vigyázni: a Sürgés-forgás kis meséi a mesterségekről, építkezésekről már a legkisebbeket is érdelik, a rajzokat, a figurákat és a tömör, sokszor humorosan túlzó történeteket nagyon élvezik. A Kerekes, Kalapos és Szélfútta kalandok egy-egy szereplőt emelnek ki és mesélik el egy eseményekkel teli napját. Ahogy a teljes sorozat esetében, Réz András itt is igen szabadon értelmezi a fordítást - egyszer szerintem érdemes megnézni az angol szöveget, csak hogy tudjuk, mihez képest áll az a magyarban, ami. Persze a karácsonyi kötet új fordítója még szabadabban fogta fel a dolgot, amikor még a bevett neveket sem tartotta meg. A sokmesés kötetek, mint az Egyszer volt és Tesz-vesz a világ híres eseményeken és helyszíneken vezeti végig a gyerekeket, és míg a képeken megismerhetjók például Párizst, addig izgalmas, nyomozós-üldözős történeteket mesélhetünk.

Liza és Micsoda kalandjai nemrég láttak napvilkágot magyarul. Olivier Tallec rajzai nekünk talán meglepően modernek a maguk monokróm, kócos világával, de ez a francia Boribon: Liza kap egy kiskutyát, Micsodát, ás aztán vele megy ide-oda. Liza nyelve ugyancsak fel van vágva, durcás és akaratos, de melegszívű gyerek, aki szeretné irányítani a világot, de általában sikerül kompromisszumot kötnie vele. Didaxisnak, jópofiságnak nyoma sincs. Amikor például strandra megy Micsodával, éppen olyan helyzetbe kerül, mint a nagy testvér, aki a kicsit akarja cérnaszálon rángatni, még végül a kicsinek sikerül kiszúrnia vele, és bele kell törődnie az együttműködésbe, de azért semmi sem rózsaszín, legközelebb Micsoda majd visszakapja. Ha már egymilliószor elmeséltük az összes Boribont, ez üdítően fog hatni ránk.

Végül még egészen kicsi kortól ajánlom a Művészi Mesekönyveket, melyek többnyire a kicsik egy-egy fontos lelki problémáját írják mesébe, kortárs külföldi alkotók illusztrálásában. A nagyobbaknak pedig Szegedi Katalin nagyjából összes művét tudom ajánlani: mind a népmesei elemekből és századfordulós hangulatból összeollózott Mindentvarró tűt, mind pedig a népmesés-műmesés köteteket Az aranyhajú lánytól az Ózig.






Kapcsolódó cikkek