Óvodától egyetemig

Janikovszky Éva könyvei

cimkék: #szemle #jó könyv #Hanna blog

A Janikovszky-Réber szerzőpáros könyvei majd mindannyiunk gyerekkorának fontos részei. Egyszerűen kilógtak a többi könyv közül: a rajzok pár színes vonallal felskiccelt absztrakt, parodikus pálcika figurák, a szövegben pedig a didaxist rendre felülírja a rajzoktól megtámogatott irónia, mely azt súgja, hogy azért a hatalmat és a kőbe vésett szabályokat nem kell olyan komolyan venni. (Győri Hanna írása)

Szinte minden darabnak megvan a maga bája. A kérdező és mindenre rácsodálkozó Kisfiú problémáit leíró sorozat, a Ha én felnőtt volnék, a Már megint, Velem mindig történik valami és a Te is tudod mese, ismeretterjesztő-nevelő könyv és felszabadult humor, melyben a Kisfiúnak és a Felnőtteknek is görbe tükröt tart a mesélő. Közben pedig időutazás is: a Te is tudod 1962-ben íródott (!) a benne leírt foglalkozások és élethelyzetek egy része nem létezik ma már (távolsági hívás a postáról, forgalmi rendőr fülkében, a családdal együttélő, mindenkire főző nagymama is egyre ritkább). A kíváncsiság és a naiv rácsodálkozás, lelkesedés viszont örök. Ahogy kedvencemben, a Ha én felnőtt volnékban megjelenő kettős perspektíva: a gyerek nem érti, hogy a felnőttek miért nem csinálják azt, amit nem szabad (hiszen azok teljesen értelmetlen tilalmak számára), a felnőtt pedig nem érti, hogy a gyerek miért nem örül, hogy nincs semmi dolga. A Kisfiú elképzeli magát felnőttként a gyerek-vágyaiban, így mutatja meg, hogy milyen unalmas is a felnőtt világ, arra késztet, hogy elgondolkodjunk automatikusan elfogadott, evidens viselkedésformákon.

A korai tiniregényei nem igen emelkednek ki a csíkos-pöttyös könyvek megszokott elbeszélői sémáiból, így az tényleg annak a szűk rétegnek (gondolok a 11-13 éves lányokra) érdekes, akik elálmodoznak a régivágású pasizás romantikáján. Akkor már sokkal inkább a fenti képeskönyvek kérdez-felelek technikájára épülő Kire ütött ez a gyerek. A felnőtt könyvek közül is a méltán népszerű Örülj, hogy fiú/lány a legaranyosabb, mert ez is a sztereotípiákat piszkálja meg, miközben megnevetett.

Jut egy csokornyi olyan mesekönv is, amely kisgyerekeknek íródott, de hosszabb, nem csupán képeskönyv: Már óvodás/iskolás vagyok, Málnaszörp és szalmaszál, Bertalan és Barnabás. Mindegyik nagyon kedves (nekem), szimpatikus és jó karakterekkel, akik épp annyira tipizáltak, hogy megnevetessenek, de hús-vér figurák maradjanak. A gyerekeknek meseszerű, nekünk nosztalgikus, néhol döbbenetes a történetek számos korfestő részlete (a panelba zsúfolt polgári háztartás, a kiutalt lakás a matracon alvó fiatalokkal, a fűtő, a tejes).

A Már óvodás vagyok-ot kifejezetten ajánlom az óvodát kezdő gyerekeknek. Bár az én kislányom is főleg képeskönyvket szeret hallgatni, rövidebb szöveggel, ez volt az a könyv, amit két és fél éves kora óta, saját kezdeményezésre olvastatott velem, noha egy-egy mese 8-10 oldal. A benne felmerülő óvodai konfliktusok, az óvónő megoldásai és a gyerekek szokásai a kisgyerekek mindennapi tapasztalataival teljesen egybevágnak, igazi kis párhuzamos univerzumot teremtenek, amiben a kis hallgató feldolgozhatja az élményeit (vagy felkészülhet rájuk). Bár már nagyon sokszor felolvastam, mindig szívesen kezdem újra, mert Pöszke, Dani és Zsoltika az én barátaim is, együtt izgulunk velük oltás előtt és a pincébe menet. A történetek zárása pedig rendre tartalmaz valami kis fricskát, ami a felnőttek számára is élvezetessé és értelmessé teszi őket.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek