Pagony könyvek a színpadon

Egy időben az adaptációk csak a bábszínházakra hárultak, ami többnyire a legkisebbeknek nyújtottak alternatívát. Aztán szép csendben megjelentek az idősebbeknek szóló, problémákat feldolgozó előadások is, illetve végre már nem csak a bábok nyelvén lehet a gyerekekhez szólni, hanem friss szemmel tudnak a szövegekhez nyúlni.

Miután a Pagony élen jár a jobbnál jobb gyermek és ifjúsági irodalom kiadásában, illetve a műfaj legjobbjai érhetőek el a boltjainkban, fokozottan érintettek vagyunk. Éppen ezért érdekes kitekinteni a magyar színházi életbe, hogy milyen művek ihlették meg mostanában a színházcsinálókat.

Az ötletet egy friss színházi élmény adta. A Kolibri Színházban jártunk a gyerekeimmel, hogy az elmúlt év egyik legszeretnivalóbb könyvének színpadi adaptációját nézzük meg. Az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak című könyve mind eredetiségben, mind életigenlésben, humorban és stílusban a kedvenceim közé tartozik. Írója Kolozsi Angéla színházi alkotó ember, olvasás közben mégsem jutott eszembe, hogy ez a történet színpadra való lenne. Novák Jánosnak azonban annál inkább.

A könyv megjelenése után nemsokkal már le is csaptak a dramatizálás jogára, és egy szuper előadást hoztak létre belőle. A lepukkant kinézetű, borostás, renitens őrangyal és védence, a cserfes Emília remek nótákat kapott. Az angyalok kórusának betétdalait pedig napokkal később is dudorásztuk. A puttó tanoncoktól pedig dőltünk a nevetéstől. Megnézve az előadást a könyvet újra kiemelt helyre tettem a polcon, nehogy megfeledkezzünk róla, mert nagyon jó!

Ha csak a pagonyos kiadású könyveket nézzük, a Kolibriben repertoáron van

Jill Tomlinson meséje, a Bagoly, aki félt a sötétben, ami teljesen frissen, kliséktől mentesen nyúlt a könyvhöz, és a

Tilos az Á kiadásában pedig Szabó Borbála látványos sikerrel megjelent könyve, a Nincsenapám, seanyám. Ez utóbbi a Kolibri ifjúsági előadás kínálatát erősíti. A színház az elmúlt évtizedben úttörője volt a kamaszoknak szóló, sokszor komoly társadalmi problémákat feszegető produkciók bemutatásában. Nagyon fontos szerepük van egy érzékeny generáció színházi elérésében, a tabuk megdöntésében, így a kamaszoknak szóló darabjaikat a Nincsenapám, seanyámon túl is csak ajánlani tudom. Progresszív, izgalmas színházat csinálnak, amiért rajonganak a fiatalok.

ABudapest Bábszínház is sokat nyitott a különböző korosztályok felé. Jó pár éve, óvódások százai találkoznak például Boribon és Annipanni történetével. Marék Veronika klasszikusát legendásan jól sikerült színpadra adaptálni, de repertoáron szerepel Gimesi Dóra Csomótündére is.

A Pesti Magyar Színház Rumini előadása és a Pagony intenzív kölcsönhatásban van egymással. Aki ismeri a könyvet, és Rumini rajongóvá vált, biztos, hogy nem hagyja ki, hogy színpadon is megnézze a hős egér és barátai történetét. Aki viszont színházban találkozott Berg Judit történetével, az biztos, hogy szívesen nyúl a könyv után is. És ebben ez a szép!

És akkor még ott vana Stúdió K különleges atmoszférájú színháza, ahol Zalán Tibor Rettentő görög vitézét vitte színpadra Fodor Tamás. Sőt, hogy egészen pontos legyek, itt fordítva alakult a szerelem, mert amikor a Pagony főszerkesztője, Kovács Eszti megnézte a darabot, annyira tetszett neki, hogy biztos lett abban, ennek könyv formájában is elérhetővé kell válnia.

Ne feledkezzünk meg azÖrkény Színházról sem! Az Örkény és a Pagony kapcsolata megint egy előadással kezdődött. A Sötétben látó tündér előbb szerepelt színpadon mint könyv lapjain. Bagossy László mesebeszéde, amit Pogány Judit számára írt és rendezett, már több mint 10 éve szerepel az Örkény repertoárján. A sok, igazi sötéttel játszó, és a képzeletet megmozgató előadásból egy csodaszép, színes könyv született, Takács Mari illusztrációival.

A másik óriás kedvenc a Csoda és Kósza színpadi adaptációja. El nem tudtam képzelni, hogy lehet visszaadni ennek a két őrületes lónak a történetét hitelesen, de aztán minden várakozásomat felülmúlta az Örkény csapata. Mácsai Pál rendezésében tulajdonképp egy színpadra rakott hangjátékot élvezhet végig a közönség jelmezek és díszlet nélkül. A zseniális szereplőgárda nem csak a szereplők hangját adja, de a tücsök ciripelésétől a felborult vödör hangjáig minden zajt, neszt ők prezentálnak. Ezeket a színészeket figyelve pedig senkiben nem marad hiányérzet. Sőt!

És hogy a vidéki előadásokról se feledkezzünk meg: a Debreceni Csokonai Színházban a nagy sikerű Időfutár került színpadra.

A könyvek olvasásán túl tehát érdemes kimozdulni, és megnézni, egy jó gyermekszínházi előadást is! A fentieket különös módon csak ajánlani tudom!Bagossy Laura