Patchwork családok gyerekszemmel

Majoros Nóra: 3*1 család, Prágai Tamás: Vadállatok a kabátzsebben

cimkék: #jó könyv #regény

A Móra Kiadó idén két elsőkötetes szerzővel (már ami a gyerekirodalmat illeti) jelentkezett a Könyvhétre. Mindkét kötet egyszerre szórakoztató, humoros, hétköznapi és mesés, gyerekszem és gyerekszáj. Kiváló olvasmány nyárra az önállóan olvasni kezdő 7-8 éveseknek, strandra, árnyékba, szobába, esőre. Nyáron úgyis végig olvasunk, nem kell az iskolára pazarolni a drága időt, nem igaz?

Majoros Nóra: 3szor 1 család, Móra, 2012. Ill. Rubik Anna

Majoros Nóra könyve a Móra kiadó Már tudok olvasni sorozatában jelent meg, mint oly sok elsőkötetes gyerekíróé. A sorozat már nem csupán első olvasó sorozat, hanem egyfajta keltető is, új szerzők bevezetője. Közülük egy Majoros nóra, aki jó érzékkel nyúl egy aktuális kortárs témához: a patchwork családokéhoz. Amelyek a kívülállóknak (például a könyvben a tanító néninek) nagyon furcsának tűnnek, egyfajta betegségnek, amely biztosan sérüléseket takar (és szihomókusért kiált). Belülről azonban a rendkívüli állapotok teljesen normálisnak látszanak, az ide-oda ingázó gyerekek pedig megtalálják a maguk kis világát a sok otthonban, ahol élnek. Mindegyik más: az apáé szegényességében és hektikusságában is otthonos, és persze nagyon szórakoztató, ahol sokszor a gyerekeken múlik, hogy betartják-e a szabályokat, az anyáé rendezett és biztonságot ad, a nagyobb féltestvéreké egyszerre rideg és irigylésre méltó. Mindenkihez más érzelmi kapcsolat fűzi a főszereplő kislányt, Brunit avagy Pankát. A felnőttek jótékonyan a háttérbe szorulnak, érzelmi viharaik csak annyiban vannak jelen, amennyiben érintik a kisgyerek világát, és a gyerekszempont, a gyerekelbeszélő gombolyítja az egyszerű kis történetet, utazást három világ között. Nem egy fejlődésregény, inkább szórakoztató elbeszélés – éppen nagyon jó a célcsoportnak, akár patchworkben, akár hagyományosban utazgatnak ők maguk. Rubik Anna rajzain pedig élnek a szülők, legyenek rózsaszínek és csillogók, vagányak és fiatalok. És élnek a gyerekek, akik leginkább zsibongó nagy csapatot alkotnak, támaszt és társat egymásnak. Elhisszük neki, hogy működik így is.

Prágai Tamás: Vadállatok a kabátzsebben, Móra, 2012. Ill. Kőszeghy Csilla

Itt is két csonka családunk van: Csombor és Pepita, ahol az anya elment az indiánok közé lakni, és Pötyi és Inci, ahol a szülők szintén nem értették meg egymást, ahogy ők mondják, amikor nem akarnak az érzelmeikről beszélni. Két kicsit bizonytalan, magányos és magánakvaló szülő fantáziabirodalomban élő óvodás gyereke játszik az óvoda udvarán és otthon, és kelti életre a mesét az összement és Afrikából menekülő állatokét. Ők is, az emberek is a helyüket keresik, ahol otthon lehetnek, zavartalanul. Az apa a fejből mesékben van együtt a munka és napi gondok mellett kisfiával, akinek mindent jelentenek ezek a mesék Afrikából. A mese témája nem kicsit didaktikus, de talán a megcélzott kisiskolás korcsoportot nem is zavarja a szimpla antiglobalizációs tartalom. Aztán egyszercsak félbe szakad a tanmese, illetve csak afféle kényszerként türemkedik be az egyre valóságosabb, és ettől egyre jobb történetbe, Afrika úgy marad, kávébabostól és átvert bennszülöttekkel együtt (akiknek most nagyon rossz). Talán akkor elkezdeni sem kellett volna, vagy nem így... Mindenesetre az érintetlen pilisi tanyán lel majd otthont egy huszárvágással a két egyedül élni kívánó városi szülő – sok sikert nekik. Amikor a gyerekek beszélnek, játszanak, mentik az állatok, akkor lendül be, akkor érkezik haza a történet, bennük van otthon önfeledten az író, meg a didaxistól mentes hétköznapokban, a bolt előtti összefutásban, az állatok torzsalkodásában, a kis Volkswagen megpakolásában, a Tengelic Áruház leírásában. És ennek az egész kedves pereputtynak Kőszeghy Csilla ad színes, lüktető, vidám, fiatalos hátteret – ő mindkét miliőt nagyon tudja.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek