Pettson és Findusz

cimkék: #esszé #jó könyv #Pettson-Findusz

A Pettson és Findusz sorozatról a sorozat egyik szerkesztőjének, Besze Barbarának az írását olvashatjátok.

Nils Holgersson, Harisnyás Pippi, Háztetey Károly, Juharfalvi Emil, a múminok, az Enquist-féle Mina vagy Mú mama… Svédország sok híres mesehőssel büszkélkedhet, és az öreg Pettson és kandúrja, Findusz is ebbe a listába sorolhatók; történeteiket számos nyelven, és szerencsére magyarul is már régóta olvashatjuk.

Szerzőjük, Sven Nordqvist, ma hazájában és külföldön is ünnepelt és különböző díjakkal, köztük a rangos svéd August-díjjal elismert író és illusztrátor. Sorozatának hősei, a kissé szórakozott falusi öreg, Pettson és cserfes-bohókás macskája, Findusz ma már sok magyar olvasónál is családtagnak számítanak. Aki megismeri őket, kíváncsi lesz további történeteikre, kalandjaikra. Szerzőjük titka, hogy figurái természetes lendülettel, élénk és világos párbeszédekkel élnek; „felélik” a könyv lapjait. Ehhez a lendülethez, élénkséghez, életszeretethez szervesen hozzátartoznak a végtől végig, azaz lapszéltől lapszélig érő, aprólékos, kuszaságában is szervezett és rendezett, nagyon is átgondolt koncepciójú illusztrációk, amelyeket az eredetileg építésznek tanult szerző különféle humoros részletekkel gazdagít.

De hát kicsoda is ez a Pettson, és milyen a macskája, Findusz? Az öreg Pettson szeret barkácsolni; mániája, hogy minduntalan kitalál valamit, amin feltétlenül bütykölni lehet. Ha el kell kergetni a rókát a kertből, akkor mindenképpen egy műtyúkkal meg egy köteg petárdával no meg egy lepedőszellemmel teszi (Tűzijáték a rókának). A palacsintatorta készítése többlépcsős feladat, és ahhoz, hogy végre a létrát is meg tudja szerezni hozzá, hangos gramofonmuzsikával kell elkergetni a bikát (aki ismeri A kandúr szülinapi tortáját, annak nem mesélem el, hogy miért kell létra a palacsintatésztához; aki meg nem ismeri, az jobban teszi, ha elolvassa, így szerezve magának és családjának is vidám perceket). Findusz egy bohókás, gyors észjárású, nyíltszívű és bátor macska, akinek csak a tyúkokkal gyűlik meg olykor-olykor a baja (Csetepaté a kiskertben, Ki az úr a háznál?). Ragaszkodnak egymáshoz, gazda és macskája, és sokszor együtt követnek el a falusiak szemében furának tűnő dolgokat (Tűzijáték a rókának, Pettson sátorozik). Pettsonról köztudott, hogy a falu kissé bolond öregje, de ha segítségre van szüksége, akkor a közösségből azonnal mindenki ott terem (Pettson karácsonya). Findusz minden csínyre kész, de szeretetéhes és jólelkű kandúr, aki egy alkalommal Pettson komor hangulatát is képes jóra fordítani, pedig eléggé meg kell dolgoznia érte (Pettson horgászni megy).

Pettson és Findusz élete a falusi ház körül forog. Az egyes kötetek életükből vett epizódok, azaz bármelyikkel el lehet kezdeni a sorozatot. Van azonban egy „retrospektív” darabja a szériának, az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt, amelyből megtudjuk, hogy miért adományozott Andersson néni macskát Pettsonnak, és Pettson hogyan barátkozott meg a svéd mirelit zöldborsóról elnevezett cicával. Findusz, a macska, beszél, méghozzá nem is keveset, de ez nem volt mindig így. A történet ismert: adott egy magányos, időnként mogorva, de inkább szomorú ember, akinek az élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor valaki a házához kerül. Nos, Pettson esetében Findusz lesz az, aki felforgatja az öreg életét, a házát, és akitől minden színesebb, élénkebb, élettel telibb lesz. Az illusztrációk tökéletesen leképezik ezt a fordulatot: amíg a macska nem jelenik meg Pettson életében, a rajzok is sápadtabbak, egyszerűbbek, sőt humortalanok (ami azért nem gyakori Nordqvistnál). Pettson nem mosolyog, csak ül egykedvűen (mint egy másik, különleges kötetben, a Pettson horgászni megyben), és tapinthatóan boldogtalan. Amikor Findusz színre lép, Pettsonnak fülig ér a szája, megjelennek a háznál a muklák, a csak felnőttek számára láthatatlan manók, fordítva folyik a víz a csapból. A macska megjelenése Pettson számára egy új élet kezdetét jelenti, éppúgy, ahogyan számunkra is, ha új jövevény érkezik a családba.

Pettson és Findusz, illetve a szülő-gyermek kapcsolat között könnyen vonható párhuzam. Ez legerőteljesebben és legszebben a sorozatból kilógó, hosszabb lélegzetű meseregény, a Lesz nemulass, Findusz! című könyvben érhető tetten. Szerényen csak kötelezővé tenném minden szülő számára, mert sokat lehet tanulni belőle a szülőségről és a gyermeki gondolkodásmódról (és hozzá még szórakoztató is). A történetben Pettson ígéretet tesz Findusznak, hogy hozzá is ellátogat a Mikulás karácsonykor. Findusz izgatottan várja; az adventi időszak alatt folyton nógatja Pettsont a Mikulás miatt, és az öreg most tényleg nagy gondban van, mert az ígéretét szeretné betartani, de sokáig töri a fejét, hogyan váltsa valóra tervét. Nem mesélem el a történetet, lesz megoldás persze, de számomra az egyik legdöbbenetesebb olvasói tapasztalat az volt, hogy a szerző milyen érzékletesen és cizelláltan adagolja, ahogyan az öreg ezermester belemerül terve megvalósításába. Nordqvist meg meri mutatni, hogy olykor még Pettson is képes elhanyagolni szeretett macskáját, és ebből aztán kemény konfliktusaik lesznek…, amelyek természetesen feloldódnak a történet végére, de addigra mindannyian tanultunk belőlük. Sven Nordqvist nagyon jó ismerője az emberi léleknek, és ebben a történetében, de a sorozat (és minden más könyve) többi részében is a szeretet, az egymás iránti nyitottság, megértésre törekvés az, ami végül diadalt arat. Nem fanfárok zengő hangján persze, hanem olyan finom, északi, csöndes hangon. De a lényeg végeredményben ugyanaz.

Még pár szó az illusztrációkról: róluk terjedelmes szakdolgozat is kitelne, olyannyira komplex a Nordqvist-világ. Minden kötet minden oldalán újra és újra felfedezhetünk egy-egy izgalmas, mókás, oda nem illő, vagy a fizika törvényeinek nem egészen engedelmeskedő részletet. Az olvasni még nem tudó gyerek is élvezettel lapozza a könyvet, mert mindig van benne valami felfedeznivaló. (Érdekes, hogy nekem a szintén svéd Picasso kalandjai című film volt ilyen, amit akárhányszor újranéztem, mindig találtam benne valami szokatlant.) Nordqvist mestere az aprólékos, gondos illusztráció, a klasszikus mestermunka készítésének.

A sorozat legelső darabja svédül 1984-ben jelent meg (ez volt a Pannkakstårtan, ami magyarul A kandúr szülinapi tortája címet kapta), amelyet hét további cím követett, plusz a meseregény. A sorozatot kiegészíti még rengeteg (többnyire eredeti német kiadások alapján készült) kiadvány. (Németországban állítólag nagyobb a Nordqvist-kultusz vagy talán inkább a merchandizing-piac, mint Pettsonék saját hazájában.) Pettson és Findusz könyvbéli alakja az idők folyamán átvándorolt bábszínházba is, de megjelentek rajzfilmen, színpadi mesejátékokban, kirakóban, s a legkülönfélébb feldolgozásokban. Magyarországon is kapható a történeteikből adaptált és újabb epizódokkal kiegészített animációs film többrészes dévédéje. (Az animációs filmek és a német eredetű foglalkoztatók többnyire Nordqvist figurái alapján, de azok stilizált alakjaival készültek, ezeket a szerző kevésbé is vallja magáénak. De persze mi örülünk, ha láthatjuk kedvenceinket a vásznon vagy képernyőn is). A szerző nem tervezi a sorozat folytatását, így kénytelenek vagyunk mi magunk, az olvasók tovább éltetni a hőseit. Éljen tehát soká Pettson és Findusz, és legyenek minél többen a rajongói, mert mindannyian megérdemeljük, hogy szép, humoros és olykor megható történeteket élvezhessünk.

A sorozat a General Press Kiadó gondozásában jelent meg, Csépányi Zsuzsanna fordításában.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek