Pipogya - citizen bear

Bátky András: Pipogya, a budapesti medve

cimkék: #jó könyv #ismertető #Hanna blog

Pipogyával még másfél éve ismerkedtem meg, de már akkor is a járdaszegélyen üldögélt és koravén rezignáltsággal nézte a szürke Budapest utcáit verő esőt és a sanyarúságot, amelyen mégis olyan vigasztalóan otthonosan el lehet tűnődni.

Medve Alfonz afféle kiskamasz: keresi önmagát és feladatát a világban, nem akar láthatatlan lenni, azt akarja, hogy úgy fogadják el, amilyen, medvének. Nem tudja, hogy visszavágyjon az izgalmas vadonba, vagy magáévá tegye a városi teret, ami minden porcikáját átitatja. Fölényesen leinti heveskedő, hősködő barátait, de közben összeszorul a gyomra, ha a jövőjére gondol.

Szerencséje van, mert a feladat szembe jön: egyszer csak látni kezdik őt a gyerekek, nem mindegyik, csak páran. Innentől egy nyomozás és egy szépen alakulgató ember-állat barátság részesei leszünk: Pipogya és társai, a bölcsész Oroszlán Géza és a vakmerő csínyeket kiötlő Tigris Oszkár pár vagány embergyerek segítségével kiderítik, honnan ered a varázslat, legyőzik a varászszerrel visszaélő gonoszt és végül minden visszatér a régi kerékvágásba, csak két dolog változik. Egy kívül: ezentúl mindig tudják, mi a feladatuk a világban, afféle félhivatásos világmemgentők és -elrendezők lesznek; egy pedig belül, mint minden rendes fejlődési regényben: átélik, hogy képesek döntéseket hozni, hogy azok a döntések következményekkel járnak, amikért ők felelnek, és amiket nekik kell kibogozni. Ha nem is nőnek fel teljesen, de tudják, hogy merre visz kifele az út a szülői gondoskodásból.

Mindhárom figurát humorosan, időnként karikírozva rajzolja fel a szerző, és a legtöbb olvasó megtalálja azt, akivel könnyen azonosulhat vagy akin mulathat. Oroszlán Géza gyáva persze és mohó, mint elődje, Bruckner Szigfrid, és mint afféle tanulós bölcsész, persze unalmas és szeretnivaló. Tigris folyton ugrál és lehetetlen ötletekkel áll elő, akárcsak a Százholdas Pagonyban lakó rokona. Pipogya pedig hozza egy álrezignált értelmiségi srác alapnyelvét: mindenre legyint, mindenkiben talál valamit, ami nevetséges vagy túlzó, a világért nem mutatná, ha valami lelkesíti, sokszor kicsit kioktató, terelgeti a barátait - felette áll a világnak, mindent átlát, de ha éles helyzet van, szívvel-lélekkel részt vesz és küzd. A lányolvasóknak pedig ott van Anna, aki Pipogya gyerek-párja és jó barátja lesz a történet során. Neki is két társa van, a húga és a barátja: a háromfős gyerekcsapat másik két tagjáról nem sokat tudunk meg, csak statisztálnak a kislány mellett, aki kigondol, dönt, szervez, ellenáll és parancsol.

A cselekmény pedig nyomozáshoz illően robog előre, miközben érintjük Budapest emblematikus tereit a belső kerületes lepukktól és gang-lépcsőház-házmester hangulattól az Alagút felett ücsörgésen át a várliftig és a Lánchíd oroszlánjaiig. Nem csak a sztori, a nyelv is visz magával, minden bekezdésben van egy kis szellemes be- vagy kiszólás, utalás a közös tudásunkra, régi mulatságos állatcsínyek emléke, Oszkár vagy Géza kabaréfigurájának oda nem illő megszólalása, egy-egy hétköznapi szituáció, melyben a medveszülők vagy az emberek viselkedését Pipogya magában ironikusan kommentálja, vagy a helyzetek súlyát és értelmezését kétértelművé tévő utózönge. Biztos siker az efféle kritizáló humorra (és izgalmas cselekményre) fogékony kisiskolásoknál. Mindenki, állat- és embergyerekek, folyékonyan beszél az ő nyelvükön-szlengjükön, de a szövegben szerencsére nincs semmi idegesítő félresiklás, ritka az erőltetett nyelvi vagánykodás, látszik, hogy az író is beszéli a figurái nyelvét. Ritka, hogy egyszerre tudjon egy szöveg élvezetet okozni a felolvasónak, a hallgató-olvasónak, közben pedig eleget tegyen az irodalmi igénnyel összerakott szöveg követelményeinek is.

A barátság és az érettség a tét itt, egy idő után már az akció elemeitől függetlenül, pusztán az együttlét és egymás segítése által. Nem fogok spoilerezni, de persze meséhez illően van egy jó tündér, aki legalább olyan szplínes, mint Pipogya, ha nem jobban, tulajdonképpen ő egy nagy hatalmú Pipogya-alterego, aki mindent képes megoldani és előre látni, és van egy rettentően gonosz ember, akinek gonoszsága a középszerűségből és a hatalomvágyból fakad, azaz ő a kiváló és nem törekvő Pipogya ellentéte. A végén Pipogya és barátai ott ülnek egy világ-megmentő feladatlistával, tehát lehetnek újabb kalandok, amikben még többet látszódhatnak a láthatatlanok.

Kapcsolódó cikkek