Provance-i hangulat egy tányér levesben

Interjú Beatrix Delarue-val, a Vilma levese irójával

2011. november 29.Hanna

cimkék: interjú

bHorváth Mónika, a Vilma levesének illusztrátora beszélgetett Beatrix Delarue-val, a könyv francia szerzőjével. A kötetet egy francia pályázatra készítették közösen, majd Mónikán keresztül került a Pagonyhoz, ahol a franciás hangulat és a költői történet rögtön megtetszett a szerkesztőnek, hogy aztán Janka, akit a boltból ismer minden gyerek, egyik kedvence legyen. Így lett először magyar könyv a francia Vilmából, hogy franciás szabadságot csempésszen a magyar könyvek közé. Aki végigolvassa, egy kiváló recepttel lesz gazdagabb!

-Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Hol élsz? Vannak gyerekeid? Mivel foglalkozol?

- Afrikában születtem, ott töltöttem a gyerekkoromat és a kamaszkoromat. Most Burgundiában élek a családommal, Dijontól nem messze, és sokat járunk Provence-ba Dél-Franciaországban, mert imádom a tengert. Bölcsész és művészeti végzettségem van, Dijonban tanítok egy általános iskolában. Emellett egy magazinba írok, amely 4-12 éves gyerekeknek szól, és több, írással kapcsolatos projektem is folyamatban van. Három gyermek édesanyja vagyok, két kisfiam van és egy kislányom, ők az én boldogságom.

-Mióta írsz meséket?

- Gyerekkorom óta írok, nagyon szerettem a verseket és különböző történetekkel írtam tele a füzeteim, amelyeket díszítettem is. Néhány szöveget meg is tartottam ebből az időszakból. Ahogy a gyerekeim nőnek, és ahogy időm engedi, írok minden nap.

v-Hogyan született meg Vilma alakja? (A kislány francia neve Guillemette, a fordítás során vált Vilmává.)

- Guillemette karaktere egy nyaralás alatt fogant meg Provence-ban. A természetről szerettem volna írni, és arról, milyen jó dolog a gyerekekkel közösen főzni vagy együtt megvarrni egy szép ruhát.

- Vilma egy álmodozó, cserfes kislány. Te is ilyen kislány voltál? Esetleg a gyerekeidről mintáztad őt?

- Azt hiszem, ilyen voltam, ábrándozó és nagyon élénk, természetközeli, minden érdekelt, ami körülöttem létezik. Akkoriban Afrikában volt egy hatalmas kertünk, ami hihetetlenül sok játék forrása volt, ezer dolgot találtam benne, és sokat kertészkedtem is. Nem voltam mindig szófogadó, és biztosan sokszor nem ettem meg a levest! Azt hiszem, még mindig az a kislány vagyok, még mindig nem nőttem fel igazán. Az első történetben, a Vilma levesében magamra ismerek, a másodikban, a Vilma ruhájában pedig nagyon inspirált a lányom, aki mindig gyönyörű volt a kis ruháiban, de ő mégis hercegnőruhákat szeretett volna felvenni.

- Vannak új történeteid?

- Két új mesém is van: Vilma furcsa virága és Vilma kastélya címmel, ezekben is a képzelet játszik nagy szerepet, a természet, a virágok, az élőlények… a gyerekeket foglalkoztató kérdések az őket körülvevő világról.

- Mik a kedvenc meséid, könyveid, filmjeid?

- Ó, nagyon sok ilyen van, de a kedvencem az Aliz Csodaországban Lewis Carroll tollából, és Andersen Hókirálynője. Olvastam és azóta újraolvastam Jules Verne, Alexandre Dumas, Stevenson, Charles Dickens, Roald Dahl, Tolkien, JK Rowling történeteit. Általában mindig jobban szeretem a könyveket a filmeknél, de nagyon szeretem az utazásról szóló filmeket, érdekel a mitológia, Szindbád, Jason, Ulysses, Chihiro Szellemországban…

- Amikor elkezdtünk a Vilma levesén dolgozni, elküldted nekem a leves receptjét, ahogy te készíted. Megoszthatjuk a magyar olvasókkal?

- Hát persze, nekem is ez a kedvenc levesem! A legfontosabb összetevője a bazsalikom.

(Kedves olvasók, tegyétek el tehát ezt a receptet nyárra, érdemes.)

sPesztós leves

Hozzávalók a pesztóhoz:

2 csokor bazsalikom levele

egy marék reszelt parmezán

egy marék apróra vágott fenyőmag, dió vagy hántolt napraforgómag

2 evőkanál paradicsompüré

3 gerezd fokhagyma, zúzott

5 evőkanál extra szűz olívaolaj

Só és frissen őrölt fekete bors

Mozsárban vagy turmixgépben pépesítsük a hozzávalókat, adagoljunk hozzá 5 evőkanál olívaolajat. Keverjük simára, sózzuk-borozzuk ízlés szerint. Hűtőszekrényben jól lezárva akár két hétig is eláll.

A leveshez:

¾ csésze fehér szárazbab, vagy 1 csésze konzerv bab,

¼ csésze extra szűz olívaolaj

fél kg érett paradicsom, hámozott, kimagozott, apróra vágott

2 és ½ liter csirke-vagy zöldség alaplé

2 sárgarépa, megtisztítva, vékonyra szeletelve

2 közepes póréhagyma karikára vágva

egy marék zöldbab, másfél cm-es darabokra vágva

2 kis cukkini, kis kockákra vágva

½ csésze cérnametélt, darabokra törve

1 csésze apróra vágott zellerlevél

kevés sárfány

Elkészítés:

Mossuk meg és csepegtessük le a babot. Egy közepes méretű serpenyőben forró vízben főzzük 5 percig.

Vegyük le a tűzről, fedjük le, várjuk meg, amíg lehűl, hogy a bab egy kissé magába szívja a folyadékot. Ezután forraljuk fel újra, majd pároljuk 1 órán át, vagy amíg meg nem puhul. (Ha a bab konzerv, előtte alaposan öblítsük le kétszer hideg vízzel, majd csepegtessük le.)

Egy nagy levesesfazékban melegítsük fel az ¼ csésze olívaolajat közepes lángon. Adjuk hozzá a paradicsomot és főzzük 3 percig, vagy amíg levet nem ereszt.

Adjuk hozzá a sárgarépát és póréhagymát és pároljuk 10 percig. Tegyük bele a kétféle babot és pároljuk 3 percig. Adjuk hozzá a cukkinit, a zellerlevelet, a cérnametéltet, a sáfrányt és főzzük, amíg a tészta megfő. Végül keverjünk bele 2 evőkanál pesztót.

Tálaláskor még egy-egy evőkanál pesztóval ízesítsük a levest. Jó étvágyat!

(A képen egy pesztóleves látható, nem pontosan a szövegben leírt, de mint minden nemzet mindentbele levesének, ennek is több változata van. - a szerk.)