Pukka útra kel

Simon Réka Zsuzsanna: Pukka és az évszakok, Koinónia, 2011.

Simon Réka Zsuzsanna nevét az erdélyi olvasók már jól ismerik a Napsugár és Szivárvány folyóiratokból. Részt vesz a Könyvmutatványos blogban is, amely a színvonalas gyerekirodalmi blogok, bloggerek találkozóhelye, és ahol a szépirodalmi rovat, a Mesemustra szerkesztője is. A nemrég megjelent Nini néni és a többiek című antológiában mi is olvashattuk meséit, melyekből párat most kötetben is a kezünkbe vehetünk. A Koinónia könyvét állandó illusztrátor párosa, Kovács Katalin rajzai díszítik. A kötetről Hajdú Zsanettnek, a Pagony munkatársának ajánlóját olvashatjátok.

Ki ne akarná próbára tenni magát Pukkával és Hapci Francival, a tüsszentős kissárkánnyal, ha utunk során barázdabillegetők, tengelicek és gyurgyalagok dalolnak; lilatündérekkel találkozunk; szederindák, és gubbasztó galagonyabokrok rengetegén kell átvágnunk; a jutalom pedig egy jó kis csusszanós csigatánc?

A mesefolyam rövid, frappáns történetek lánca, amit nem csak Pukka kedves kis személye, hanem a finoman megszőtt meseszöveg is összetart: a fel-felbukkanó ismerős szereplők, mint Bigacsiga, a magányos csigabiga, Vadmakk, a vadkan, Padlizsán Balambér, a konyhai manó, vagy Sámuel, a süngyerek és a helyszínek, a finom humor és a játékosság, a légiesen muzsikáló nyelvezet.

Minden manó különös, fontos megbizatást kapott a manók fejedelmétől, Manóca cártól, és ha valaki nem végzi a dolgát, ha netán valami kibillentené a világ kerekét a jól megszokott menetéből, a harmónia megbomlik, amit az erdő lakói, a nap és a szelek egymást segítve a világ legtermészetesebb módján állítanak helyre. Néha elég egy keserűlapura megírt rövid kis levél, néha egy gyufaszálhegedű, hogy ismét minden egyszerre mozogjon és lélegezzen. Mégis komoly kérdéseket vet fel minden egyes kis történet otthonkeresésről, barátságról, haragról, irigységről, elfogadásról, rosszkedvről (ami nagyon utálja a kedves emlékeket) és ínycsiklandó, füllentésűző margarétaszirmokról.

A 26 kis mese a klasszikus és népmesék bölcsességét továbbörökítve tanít meg minket a szereplőkkel nevetni, szomorkodni, az első szótól az utolsóig együtt élni.

Kapcsolódó cikkek