Retrót a kézbe!

Kövecses Panni: Erik és Csipesz nyomoz

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Egy habkönnyű nyári krimi kicsiknek és nagyoknak, kezdő és gyakorlott olvasóknak, krimibolondoknak, megrögzött nosztalgiázóknak, retróőrülteknek és dizájnfanatikusoknak, az eklektika jegyében. Kövecses Panni és a Lajka Books első könyve.

Minél többet forgatom, annál jobban beleszeretek. Nem is tudom, mikor volt a kezemben mostanában ennyire kompakt kötet. Elsőre még meglepődöm, hogy puhafedeles. Valahogy szokatlan, egyáltalán nem így képzeltem el. Aztán logikusan belegondolok, hogy mennyibe kerülne kemény fedéllel, és inkább elvetem az ötletet. A sokadszori újralapozásnál pedig kénytelen vagyok belátni, hogy ez mégis így jó, mert kemény kötésben biztos hogy nem simulna így a kezembe. Az pedig nagy kár lenne, mert ez a könyv arra termett, hogy újra és újra átpörgessük. A külalak tökéletes. Minden nagyon ki van találva, a kézre álló mérettől kezdve a tenyérbarátra lekerekített széleken át az utolsó apró részletig, ami nálam a hátlap egyik körmintájába csinosan illeszkedő vonalkód, egy másikba pedig diszkréten belesimulva a Lajka-logó.

A belbecs nem kevésbé figyelemre méltó. Igényes tipográfia, részletgazdag illusztrációk, minden páratlan oldalra jut egy egész oldalas kép, az összhatás Jim Florát juttatja eszembe. Pár színnel dolgozik Kövecses Panni is. A hatvanas évekhez hűen a barna, a narancs, a mustársárga, a fekete és a fehér, no meg a kék dominál. És amiről még Flora jut eszembe, az a néhány fekete-fehér oldal, amik elvétve bukkannak fel, ettől pedig még karakteresebb lesz a kötet. Kíváncsi lennék, hogy dizájnszempontok, vagy hasonló megfontolások játszottak közre, mint a The day the cow sneezed című mesekönyvnél.

A sztori kedvesen indul, akárcsak az Amelie csodálatos életében. Apró helyzetjelentések a pontos időről, a levegő és a víz hőmérsékletéről, vagy ahogy sokat sejtetően zárul a bevezetés: “Ezen a ponton még senki sem sejti, hogy a vidám kisvárosi idillt hamarosan több esemény is meg fogja zavarni”. Jól eltaláltak a karakterek és frappánsak a bemutatásaik is. Szinte már várom, hogy felcsendüljön Helyey László hangja, ahogy leírja Paolot, a “kétes kinézetű, mogorva” festőt, vagy a “nem túl okos, de annál elszántabb” felügyelőt, Edgárt. A háttérben valami kellemes dallam szólna, és néha kiszűrődne Edgár klimpírozása az írógépen, vagy a ceruzahegyezés hangja.

Első ránézésre a nyolcvanas években játszódik a történet, valahol a Balaton partján. Aztán kiderül, hogy a tengerparton, de a nevek keverednek. Van itt magyar éppúgy, mint olasz. A dizájnban a hatvanas évek tárgykultúrája és enteriőrjei köszönnek vissza, a szereplők viszont a kilencvenes évek kultsorozatait nézik. Edit néni a brazil szappanoperát, A homok titkait és a Dallast, anyu minden bizonnyal Columbot néz, de az első randifilmjük apával természetesen a Házibuli volt.

Ennek az idilli hangulatnak vet véget egy lopássorozat, ami teljesen felbolygatja a kis közösség életét. Akik pedig a tolvaj nyomába erednek, azok a kötet címadói, Erik és kutyája, Csipesz. A poént nem fogom lelőni, megnyugtatásul csak annyit, hogy a szüzsé a kedves, csínytevős Pityke őrmester-részekkel állítható párba. Tehát aggodalomra igazán semmi ok, a végén minden jól fog elsülni.

A kötet tobzódik a jobbnál jobb vizuális ötletekben. A fejkendős Anyu kiköpött olyan, mint a néni a régi Ultra mosogatóporos dobozokon. Apu megszállott fotózását mi sem jelezhetné jobban, mint a Lajka gép exponáló gombjáról szikraesőként felpattanó csillagocskák, és a lapszéleken futó filmszalagok. Vagy ott van a félbevágott villamos, hogy megleshessük a sógornőjéhez igyekvő Edit nénit, a gondolatbuborék segítségével pedig bekukkanthassunk még a fejébe is. Üdítő betétekként működnek a térképek, vagy az olyan filmes megoldások, mint amilyen az osztott ablak vagy a reflektorfény.

A dizájn szerelmeseinek pedig igazi aranybánya ez a kis könyvecske. Ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli kultikus tárgyakra és bútordarabokra lelhetünk a lapokon. Nagypapa egy Charles Eames hintaszékben szunyókál, a borbélynál pedig egy Arne Jacobsen tojásfotelba süpped bele. Anton és Jóska bácsi pilleszékeken sakkoznak, Erikék pedig a skandináv vonalat részesítik előnyben, legalábbis ami az étkezőt illeti.

Gyönyörű, gondosan kivitelezett könyv az Erik és Csipesz nyomoz, de azért egy apró hiba mégis becsúszott. Edgáron szemüveg van a 71. oldalon, pedig a történet szerint addigra már ellopták. De reméljük, hogy az első kiadás majd épp ettől lesz kuriózium, és még sok fogja követni a jövőben.

Ízelítő a könyvből.

Kapcsolódó cikkek