Ritmusra nyitogatunk

Julia Donaldson lapozóit teszteltük

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

A.-val most megint nehezebb napokat élünk, a nagyobb változások mindkettőnket megviselnek. Először őt, aztán meg engem, mert valakin ugye le kell vezetni a felgyülemlett feszültséget. Az utóbbi egy hétben a fizikai kontaktus csak a nekem kiosztott taslikra korlátozódott, bár ha szerencsém volt, azért reggel még el tudtam kapni egy ölelésre. Julia Donaldsonnak köszönhetem, hogy a minap önszántából az ölembe ült, és ott is maradt két mese erejéig. Csak azt sajnáltam, hogy a Tölgyerdő meséiből még csak két rész jelent meg...

Először kicsit tartottam tőle, hogy az ablakok nyitogatása, csukogatása el fogja terelni a figyelmet a meséről, de feleslegesen aggódtam. Sőt, olyannyira gyakorlott mesehallgatóval teszteltem a könyveket, hogy csak akkor nyitotta ki az ablakokat, ha már a történetben is az adott részhez értem.

Csak a felolvasáskor derült ki igazán, hogy mennyi lehetőség rejlik a Donaldson-könyvekben. Az éles tesztelés előtt is nyilvánvaló volt, hogy a verses formával túl nagyot már nem bukhatok. A rímek szótagra pontosan koppannak, mi meg közben ritmusra nyitogatjuk az ablakokat. A Mackó levelinél már együtt számolunk (leveleket, házakat, barátokat), a hallgatóság lelkesen válaszolgat a versbe költött kérdésekre, én pedig hálás vagyok a nyelvezetért. Az angol eredetit Papp Gábor Zsigmond ültette át magyarra, és nem is akárhogyan. Verset fordítani nem könnyű, a puritán szöveg angolul működőképes, magyarul már kevésbé. Papp Gábor Zsigmond kicsit tágított a kereteken, de épp csak annyira hogy a magyar fülnek jobban csengjenek a rímek, és a képeket még ne beszélje túl a szöveg.

Egy kis ízelítő a A róka zoknijából angolul:
“Poor old fox has lost his socks. He looks in a chest and finds a vest.”
és magyarul:
“A zokniját szegény róka, nem találja reggel óta. Benéz a nagy faládába, csak a trikóját találja.”

A ritmusból csak Axel Scheffler részletgazdag képei zökkentenek ki valamelyest. Az ablakok mögé azért rendesen be kell nézni, sose lehet tudni például hogy egy almárium mi mindent rejthet.

A róka zoknijában vadászunk az elveszett ruhadarabokra, a Mackó leveliben szülinapi bulira készülődünk, én pedig a mese végén még kopogok is “egyet, kettőt, hármat” Mackó ajtaján, mielőtt kinyitnánk az utolsó ablakot.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek