Rossz gyerekek karácsonyra

Timo Parvela: Ella és barátai, Pongrác Kiadó, ford.: Kovács Ottilia; Jacqueline Wilson: Tracy Beaker, a sztár, Animus, ford.: Moldova Júlia

cimkék: #jó könyv #ismertető #Hanna blog

Természetesen nincsenek rossz gyerekek. Csak olyanok, akik valahogyan, a körülmények és sajátos reakcióik miatt mindig belekeverednek. Ilyenek Ella és kis barátai meg a jó öreg Tracy Beaker is. Az Ella és barátaiban és a Tracy Beakerben egy dolog még feltétlenül közös: mind a kettő letehetetlen és nagyon vicces, de nem üresen poénos. Mindkettőn hangosan nevetgéltem, sőt, harsányan röhögtem, családom megrökönyödésére. E könyvek egy-egy nagy nevű kortárs gyerekíró művei: az előbbit a Mérleghintát és Körhintát is jegyző finn Timo Parvela írta, az utóbbit pedig az egyik legnépszerűbb angol ifjúsági szerző, Jacqueline Wilson. Olyan tökéletes dramaturgiával, sztorival peregnek az események, miközben a fő figurák és a nyelvi megvalósítás sem sikkad el, amit hazai vizeken ritkán tapasztalhatunk.

Az Ella és barátai egy finn kisvárosban játszódik, egy átlagos alsó tagozatos osztály élete pereg egy nem átlagos tűrőképességű pedagógussal megspékelve. Több kisebb mesét tartalmaz a kötet, mindegyikben történik valami galiba, amit véletlenül és teljesen jószándékúan idéznek elő a gyerekek, akik csak jót akarnak a tanító bácsinak, akit nagyon szeretnek. Igaz, hogy amikor például ki akarják nyomozni, hogy ki zsarolja, és rájönnek, hogy a bések tanító nénije, akkor végül SPOILER! egy bőröndnyi Donald-kacsás képregénnyel indul nászútra. Ahonnan amúgy is ideje korán vissza kell térnie, mert a helyettesítő tanár feladja. A közös osztálykiránduláson viszont végül együtt szenvednek és oldják meg a helyzeteket, a tanító bácsi szinte hasonult a diákjaihoz, legalábbis a külvilág szemében legalább olyan bolond. A kis Nicolas kalandjaihoz vagy a Kázmér és Huba történetekhez hasonlóan a gyerekek itt is naivan rosszalkodnak, mintegy belecseppennek az általuk előállított vad szituációkba, mert egyszerűen nem képesek alkalmazkodni a felnőtt világ szabályaihoz. Minden gyereknek van valami állandó jellemzője, például sírós, okoskodó, rámenős, elesős-szerencsétlen - de ettől nem válnak sztereotíppá, mert ezzel együtt az adott helyzetnek megfelelően viselkednek. A sztorik, poénok alapjai is a börleszk ezeréves zsánerelemeiből épülnek: mindig félreértett mondat, nem összefüggő dolgok mögé látott vad sztori, elcserélt csomagok, elvesztett pénztárca, fán fennakadt fontos dolog. Mégis, ezeket a jól bevált történeteket sikerül átírni az iskola valóságába, ebbe nagyon életszagú, nagyon közép-európai (tudom, hogy Finnország nem az, de mégis) hangulatba hitelesen belesimítani. A kötetet 8 éves kortól minden iskolásnak és exiskolásnak ajánlom, mert műfajának (iroldami börleszk?) kiváló darabja. Sajnos igen csúnya illusztrációval jelent meg (menyivel szebb az eredeti vagy a német!), de ez semmiképp ne riasszon el.

Nos, Tracy Beakert nem kell bemutatni, hiszen már két kötetben járt nálunk. A mostani pedig igazi karácsonyi olvasmány, persze nem abból a megható vagy tanulságos fajtából, amit jobbára megszoktunk. Tracy Beaker az iskolai színdarab főszereplője lesz, a Karácsonyi éneké, a gonosz Scrooge. A szerepet rászabták, a drámatanár pedig bízik benne, amitől persze Tracy is szárnyakat kap, és ő is kedves a tanárral, a maga módján. De a természetét nem tudja levedleni: ha konfliktus van, odacsap. Szerencsére mellette áll az intézet és Cam, leendőbeli nevelőszülője, aki bár nem festi magát és bénán néz ki, de mégis az egyetlen ember, aki csak önmagáért, csak őt szereti és el is viseli. Wilson Camben görbe tükröt tart maga elé, a populáris és csinos írósztárral szemben figurája népszerűtlen komoly szövegek szegény és fiús szerzője. Mindkettőjükben ott van azonban az a kíváncsiság, a világ megismerésének, megértésének vágya, ami az írás motivációja. Wilson valóban utánament az intézeti gyerekek életének, valóságos terepmunkát végez egy-egy könyve előtt, hogy valóban hitelesen ábrázolhassa mindennapjaikat. De aztán a figurák, a történetek természetesen fikciók, melyeket az irodalmi szöveg szabályai írnak: ettől lesz a könyv egyszerre feszített dramaturgiájú, hibátlan stílusú regény, és hiteles figurákat (ez leginkább a főszereplőkre igaz) mozgató történet. A Tracy Beaker, a sztár önmagában is érthető és élvezetes, meg van a helye a mi nyugis, családias karácsonyfánk alatt is, de ha tehetjük, olvassuk hozzá a két előző kötetet is - nem árt ismerni az előtörténetet, hogy jobban értsük a szereplőinket.

A könyv különös feszültségét az adja, hogy Tracy végig szorongva várja, hogy az anyukája eljöjjön megnézni a színdarabban, ezért tanul, ezért igyekszik, ő akar lenni a mozisztárnak álmodott anya előtt a sztár. Minden pénzét rá költi, minden erejével neki ír cirkalmas képeslapokat. És mi tudjuk - ahogy lelke mélyén Tracy is, sőt, legkétségbeesettebb pillanataiban bevallja magának - hogy nem fog jönni, mégis együtt izgulunk Tracyval, mert a tudás nem nyomja el a reményt, az kiirthatatlan a kócos és verekedős és ötletelős Tracyből. A színdarabban Tracy persze tényleg sztár lesz, igazi színész: megfeledkezik minden bánatáról, arról, hogy hiába remélt és tepert, a mamáját nem érdekli, de a sérelmet beledolgozza Scoorge figuárjába, és ebből igazi, hiteles előadás jön létre, amiben tényleg ő a legjobb, hiába vannak ott a többiek szülei. Végül közösen karácsonyozik Cammel, akinek ugyan nincs pénze semmi menőt csinálni, de kiderül, hogy a nem olyan menő dolgok is jók tudnak lenni, ahogy a nem olyan menő ajándékok (használt könyvek és nagy halom színes) is jó ajándékok, talán még jobbak is, mint egy márkás ruha. Mindebben nincs semmi tanító él, az elég távol áll Wilsontól, meg nehéz is volna egy Tracy Beaker-szerűen zabolátlan és öntörvényű és akaratos gyereken keresztül tanítani. Az viszont a történetből következik, hogy együtt bukdácsolni a jégen és együtt ülni a mekiben ugyanolyan jó. Persze az egész szöveg Tracy keresetlen, szuggesztív és impulzív stílusában pörög (amit kiválóan, erőltetett szlengek nélkül, gördülékenyen fordított magyarra Moldova Júlia), és Nick Sharatt filctoll rajzai egészítik ki, amelyek Wilson és Beaker védjegyévé váltak.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek