Rumini Ferrit-szigeten

előadás a Magyar Színházban

2011. december 6.Vera

cimkék: Berg Judit Rumini színház

ferritHétvégén Méhes László rendezésében bemutatták Berg Judit színdarabját, a főszerepben: Rumini! Ezeket a kalandokat egyik regényből sem ismerheted, hiszen egy teljesen új mű született és kelt életre a színpadon. Decemberre már sajnos nem nagyon van jegy, én is már csak januárra tudtam venni, de nagyon kíváncsi vagyok!

Berg Juditot faggattuk a próbákról, a bemutatóról, kedvenc jeleneteiről.

A darabból készül már a könyv is, Kálmán Anna színes rajzaival, keressétek majd az ünnepi könyvhéten!

- Az elmúlt időszakban szinte a színházban laktál, hiszen aktívan részt vettél a darab próbáin. Mennyire változott a gondolkodásmódod, mi okozta a legnagyobb nehézséget? A bemutató után megkönnyebbülést éreztél, vagy tovább zakatoltak a fejedben az ötletek?

- A darab megírása közben rengeteget tanultam Divinyi Réka dramaturgtól, a próbák során pedig Méhes László rendező nyitotta rá a szemem, hogy is működik a színház valójában. Olyan volt nekem a hathetes próbafolyamat, mint egy intenzív drámaíró kurzus. Szinte próbáról próbára kértek tőlem változtatásokat, hol beleírni kellett, hol húzni, átszerkeszteni, vagy egyszerűen csak beépíteni egy frappáns ötletet. Rengeteget dolgoztam, és nagyon élveztem a munka minden percét. A bemutató nagy izgalom és egyben nagy megkönnyebbülés is volt – azt hiszem remekül összeállt a darab. Jelenleg még nem eresztettem le – inkább elvonási tüneteim vannak, hiányzik a társaság, a készenléti állapot, az együttlét, a próbák. De nagy erőkkel próbálok visszaszokni a „civil” életbe.

- Mi a könnyebb, regényt, mesét írni, vagy színpadra állítani Rumini kalandjait?

- A regényírás és meseírás már bejáratott terület számomra, viszonylag biztosan mozgok a műfaji kereteken belül, még ha bőven van minden téren mit tanulnom. A színdarabírás egészen új feladat volt nekem, rengeteg bizonytalanság, kétely van bennem még mindig. Egy Rumini-regény megírása kb. egy év, tehát sokkal „nagyobb falat”, mint a színdarab, mégis úgy érzem, életem egyik legnehezebb munkáján vagyok túl.

- Milyen érzések kavarodtak benned a bemutató előtt, hogyan érezted magad alatta, és hogyan fogadta a közönség, illetve a saját gyerekeid?

- Nagyon féltem a bemutató előtt, hogy rendben lesz-e minden. A színészek remek alakításában biztos voltam, inkább amiatt aggódtam, hogy működjenek a trükkök, időben szólaljon meg a zene, ne romoljon el a füstgép… Aztán minden remekül ment, és én percről percre jobban élveztem az előadást. A gyerekeim sok próbát végigültek már, kívülről tudják az egész darabot, mégis tátott szájjal figyelték a csodát. És a nagy taps a végén, amit én is a színpadról hallgattam, felért a legnagyobb elismeréssel!

- A színészek mennyire tudtak azonosulni a szereppel? Minden megvalósult, amit elképzeltél, illetve így képzelted el a végeredményt?

molyra- A színészek többsége nagy szeretettel és kedvvel készült a szerepre, ez, azt hiszem, a végeredményen is látszik. Számomra az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy Kubik Annával dolgozhattam együtt. Anna akkora lelkesedéssel, odafigyeléssel készült Molyra, a gonosz pillangó úrnő szerepére, ami számomra abszolút példaértékű. Sokat beszélgettünk a szerepéről, az egyes mondatok mögött meghúzódó lehetséges háttérgondolatokról, Molyra gyarlóságáról, eltitkolt vágyairól. Anna mindezeket a mögöttes tartalmakat belesűrítette Molyra gonosz, kacér és erőszakos megnyilvánulásaiba, így a figurában mégis van valami esendő, emberi, megkockáztatom: szeretnivaló az aljassága mellett. De ugyanilyen részletességgel tervezte Anna, milyen frizura, fülbevaló illene legjobban Molyrának, ötleteket adott a jelmeztervezőnek, és az egyik legjobb Molyra-poént is ő találta ki. Molyra ugyanis tervezett esküvője előtt elindul, hogy avokádófürdőt vegyen. Anna ötlete volt, hogy írjak bele egy reklámszöveget a kozmetikumreklámok mintájára. A felnőtt nézők remekül szórakoznak rajta!

- Melyik a te kedvenc jeleneted?

ruminibaliko- Én nagyon sok jelenetet szeretek. Egyik kedvencem, amikor Rizsa és bandája megpróbálja elvenni Ruminitől a láthatatlanná tevő kalapot. Ezt részben Pál András és Pavletits Béla zseniális Rizsa-Nudli párosa miatt kedvelem (a próbák alatt is rengeteget nevettünk), másrészt ebben a jelenetben látható az egyik leglátványosabb verekedés, amit hihetetlen jó zenei aláfestés kísér (Pejtsik Péter munkája). De nagyon szeretem Rumini és Balikó közös jeleneteit is, Horváth Illés és Szatmári Attila nagyon eltalálták a két hajósinas figuráját.

- Min kellett a legtöbbet töprengened?

- Technikai és egyéb okokból sok jelenetet ki kellett húznunk, így a megmaradt jelenetek összefésülése, átszerkesztése nehéz feladat volt. Van egy olyan jelenet is, amikor Rumini rájön, hogy csak akkor tudja megmenteni pillangóvá változtatott társait, ha maga is pillangóvá válik és felrepül. Tudja, hogy ez akár az életébe is kerülhet, még sincs más választása. Ez a darabban az egyik kulcsjelenet. A repüléshez hevedert kell viselnie a színésznek. Méhes László rendező azonban azt mondta nekem, hogy hevederben nem lehet játszani, tehát meg kell oldanom, hogy a repülés előtt a főszereplő kimenjen a színpadról és felvehesse a hevedert. „Hogy vigyem ki a főszereplőt a színről egy egész percre a kulcsjelenet kellős közepén, amikor érzelmileg a tetőponthoz értünk?” – kérdeztem én kétségbeesve. „Találd ki, én majd megrendezem” – vont vállat Laci. A megoldás végül olyan kézenfekvő és egyszerű lett, hogy senki sem gondolná, mekkora fejtörést jelentett ennek a jelenetnek a kigondolása. (Laci pedig – ígéretéhez híven - remekül megrendezte.)

- Nem egy hagyományos, kisgyerekeknek szóló jelmezes előadás született, ez a te ötleted volt, vagy a színházé?

- A darab abszolút látványos, gyönyörű díszletekkel és jelmezekkel, tehát ilyen szempontból tökéletesen illik a gyerekdarabok világába. Egyedül az lehet furcsa első pillanatban, hogy Ruminiéket nem maszkíroztuk egereknek. Egyszerű matrózoknak öltöztettük őket. De ez is nagyon indokolt döntés volt – Méhes Lacival egyetértettünk benne – és a végeredmény igazolta is az elképzelésünket. A színháznak annyira erős a látványvilága, hogy a színpadon megjelenő nagy fülű, hosszú farkú egerek látványa sokkal erősebb rágcsáló-hatást keltett volna, mint amennyire Ruminiék egerek. Ők ugyanis alapvetően emberi tulajdonságokkal bírnak, Rumini olyan fiú, akivel minden 6-12 éves gyerek könnyedén tud azonosulni. Egy embernagyságú egérfigura nem keltett volna Rumini-hatást. Horváth Illés a színészi alakításával azonban tökéletesen eléri, hogy mindenki az igazi Ruminit lássa benne.

- Ha öt mondatban kellene ajánlanod az én 10 éves fiamnak a darabot, akkor mi lenne az?

- A Rumini Ferrit-szigeten egy eddig ismeretlen Rumini-kaland sok izgalommal, cselszövéssel, életveszéllyel, verekedéssel és humorral. A legszebb kritika, amit a premier után a színdarabról kaptam ez volt: „Olyan érzés volt nézni az előadást, mintha Rumini-könyvet olvastam volna.” Ennél jobb ajánlást nem tudok kitalálni.

petra

Vége a bemutatónak, mindenki a színpadon, középen a szerző, Berg Judit


A Magyar Színház műsorát itt találod, és olvasd el a próbák alatt írt blogot, nézegess képeket!