Sikertörténet: a tépkedős-ragasztós

cimkék: #szülőknek #Vera blog #tanároknak

"Már megint eltépted azt a drága fejlesztő füzetet, kisfiam, és miért firkálsz a terítőre?" - ugye mi is mondtunk már ilyesmit, mert bizony van egy időszak, amikor imádnak firkálni, tépkedni.

És az is bosszantó, ha nem szabályos az a vonal, és nem kerekedik az alma. Szerencsére fejlesztő-foglakoztató füzetből ma már hatalmas a választék, de ki hallott már olyanról, amit direkt kell széttépni?


Pár hónapja jelent meg két igazán nem szokványos, színes, interaktív, és figyelem, differenciált óvodaifejlesztésre is alkalmas kiadvány, ahol mindent lehet: firkálni, tépkedni, ragasztani és közben fejlődik a gyerek oly sokszor emlegetett finommotorikája, vagyis az írástanuláshoz megfelelő szintű kézmozgása. És a végén mégiscsak kerekedik az az alma.

A kötetek létrehozójával, Tótk-Kása Ottíliával beszélgettünk.

- Gyakorló pszichológusként terápiákat tartasz felnőttek és gyerekek számára, kiadóvezető vagy egy kiadóban...

- Külföldön születtem, és éltem 33 évig, Belgrádban fejeztem be a pszichológiát. Először csak szórakozásképpen készítgettem fondorlatos feladatokat, társasjátékokat gyermekeimnek, hogy a tudás elsajátítása számukra játék és szórakozáslegyen. Nemsokára bővült az érdeklődők csapata az óvodás-iskolás társak személyében, majd egy humanisztikus iskola alsó osztályaiban szerepeltem heti gyakorisággal, ahol érdekes tanulási módszereket, relaxálást, konfliktusmegoldó gyakorlatokat és játékokat mutattam be, amit a pedagógusok nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Nemsokára ez az aktivitás más iskolákra is kiterjedt. Csokorba gyűjtöttem a nem hagyományos iskolákat, hogy képviselői és pedagógusai egymás munkájával jobban megismerkedjenek, létrejött az azóta sajnos már megszűnt Egy-más-ért Egyesület Veszprémben.10 éve élek családommal Budapesten, de az óvodákat és iskolákat azóta is szívesen látogatom, hiszen a legtöbb tapasztalatot a gyerekektől szerzem be.

- Hogyan keveredtél a gyerekirodalom felé?

- Amikor gyermekeim még kicsik voltak, megkövetelték, hogy a meséket mindig ugyanúgy meséljem, mert különben kijavítgattak, ha eltért a szöveg az előző estitől. Ezért néhány mesét versben írtam meg, gondolván, hogy ezzel magamnak is könnyítek, mert a rímek megkövetelték a változatlanságot. Nemsokára már gyermekeim óvodai csoportjában is visszaköszöntek ezek a verses mesék, ők lettek a legjobb terjesztőim. Felbátorodva az érdeklődésen, és továbbra is az iskolai tanulási módszereket könnyítve találtam ki újabb "csalafintaságokat". Ezzel szórakozom mai napig. Megszületett a Manócska (havi megjelenésű füzet 4 éves kortól a Novum kiadásában), a Csalafinta, és más kiadványok, főleg óvodások részére.

- És most itt a népszerű Tépkedős, firkálós sorozat, Elek Lívia illusztrációval. Milyen visszajelzéseket kapsz róla?

- Az óvodákban tartott előadások kiegészítőjeként született meg a Tépkedős-ragasztós és a Firkálós-rajzolós könyv, mert az elmélet leghatásosabb prezentálása a gyakorlati bemutatás, így az ovisokkal ott helyben elkészítettük a ragasztós, tépkedős, firkálós "műveket", lejátszottuk a hétsoroló, számsoroló játékokat, átnevettük az Uborka és a kakas figyelemtartó mesét a Piroska és a farkas mintájára, és még rengeteg a lehetőség...

- Lesz-e folytatás?

- Tavaszra szeretném befejezni a Hajtogatós-simítgatós és a Vágós-nyirbálós könyvet, a fejemben pedig már megvan a Kézzel rajzolunk munkacímet viselő kötet vázlata, ahol kezünket, ujjainkat, öklünket használjuk majd különböző dolgok megrajzolásához - fa, bokor, madár stb. Természetesen, addig ötletelek, még erre igény és érdeklődés lesz kis barátaim körében.

- Pályád során rengeteg gyerekkel találkozol, mérhető-e valamilyen változás a mai gyerekek fejlődésében?

- Nem szeretek a "rohanó világra" hivatkozni, mert a rohanást mi magunk tesszük. Sajnos közben gyakran elmarad a beszélgetés, foglalkozás, nevetés gyermekeinkkel. Elsiklunk fogalmak, tények, események mellett, amik sokszor feldolgozatlanul, kiéletlenül megmaradnak a kicsikben, és mire kapcsolunk, már "tűzoltó" munkát kell végezni. Közben leragadtunk az óvodai és főleg az iskolai nevelésben a régi, már idejét múlt dolgok mellett, amit újítani kellene, sok mindent el kellene hagyni, kiiktatni az oktatási-nevelési tervekből, és új, friss módszerekkel helyettesíteni. Sok fantasztikus, kreatív pedagógus dolgozik ezekben az intézményekben, és gyakran elegendő egy kis ötlet, löket, amivel segíthetjük munkájukat. Aki erre nyitott, azoknak szólnak könyveim."

P.S.: családunkban sok a méter alatti gyerek, akik még mind ovisok, számukra volt karácsonykor remek ajándék a két kötet, és sok pozítív visszajelzést kaptam, hogy végre rákapott a gyerek az önálló rajzolásra, hogy jajdejó, nem szembesül a fehérpapír rémével, szóval megfogta őket az önálló alkotás öröme-sikere. Még a 8 éves fiam is jól elszórakozgatott vele, vicces pl. tükörtojást tépkedni, ragasztani a zöldborsó főzelékre. Nem beszélve rólam, mert az ember rádöbben arra, hogy a legegyszerűbb tevékenység is mennyire szórakoztató tud lenni! És nem utolsósorban újrahasznosított papírból készül. Szóval ne tépelődjünk, hanem tépkedjünk bátran!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek