Sódervári Sherlock, a szellem-jellem

Alexandra Fischer-Hunold: Kincsvadász kísértet; Szörnyűséges születésnap

cimkék: #jó könyv #Hanna blog #detektív

Valami van ezekkel az angol kastélyokkal. Mindenkit arra ihletnek, hogy kíséreteteket lássanak bennük fel-alá rohangálni. Persze innen a kontinensről könnyen lenyűgöz minket a történelemnek az a folytonossága, ami az angol épületekben és lakóikban megnyilvánul, sőt, hétköznapi tárgyszerűség. Anglia nagyon régen és ritkán volt hadszíntér (a második világháborús bombázások a vidéket nem igen érintették), ráadásul elég stabilak a tulajdonviszonyok is, az úgynevezett magántulajdon például, így aztán többnyire van valaki, aki él a régi épületekben, magáénak érzi és vigyáz rá. Azért az mégis csak döbbenetes, amikor az ember elmegy egy kocsma 800 éves épülete mellett, amin tábla jelzi az épület korát és funkcióját, majd konstatálja, hogy a mai napig kocsma működik ugyanott. Tisztára mint a mesében.

Jelen esetben a mesében egy történészprofesszor költözik be a Sódervári uraságok kastélyába, hogy ott összerakja saját kis barokk múzeumát a kastély képeiből és bútoraiból. Jó dolog ilyen laza, szórakozott történészprofesszornak lenni, mint a mesében. A gyerekek meg csak úgy kutakodnak, bár őket inkább a bűnügyek érdeklik. Nem a maiak, hanem a régiek, így kevesebb a veszély, akad sok érdekesség, és épp annyi izgalom, mintha mai bűnözőket kergetnének. Hogy a versenyfutás ne maradjon ki a narratívából, mindkét kötetben egy-egy becstelen, hazug és önző nyomozóval kell megküzdeni, aki kilesve a gyerekek, Max és Laura titkát, előbb akarja megkaparintani a kincset. Például egy igazi gróf igazi olasz építésze. Az igazi gróf kerti csillagvizsgálójában persze porosodik egy pár száz éves naprendszer modell csak úgy, aminek még jelentősge van a könyvben, de nem spoilerezek többet. Az igazi szellem-báró rokonai meg egytől egyig le vannak mázolva az elhagyott folyosókon, amikkel párhuzamosan persze rejtekajtók és -folyosók rendszere hálózza be a kastélyt. Az ilyesmikben kiválóan el lehet tévedni, és ha túl vastag felettünk a föld, akkor még egy gyakorlott faljáró szellem is maximum a parókáját tudja összesarazni. Ezek a humoros részletek teszik a könyvet és a figurákat érdekessé.

A rejtély, a történet maga mindkét kötetben nagyon egyszerű, tulajdonképpen két lépésben megoldják a gyerekek (eleve a könyv felénél tudjuk-ják meg, hogy mi a feladat egyáltalán). A felosztás szerint Laura a bátor, kezdeményező és Maxi az ész. Segítőjük Sódervári Sherlock báró szelleme, aki azért kísért, mert rengeteg megoldatlan bűnügye van, amiket elpuskázott, és ez nyomja a lelkét. Sértődékeny, kicsit buta, de segítőkész szellem ő, kis kutyája pedig mindig hasznára van a gyerekeknek. Akik persze szépen összerakják a mozaik darabkáit mindig.

A sztorikat éppen ezért nem a rejtély viszi el, hanem a stílus, a szellem-jellem, no meg a gyerekek sajátos szlengje, ami nem elévülő egyszeri találmány. Amiből nem igazán tudom, mennyit köszönhetünk a fordítónak, Tandori Dezsőnek, de úgy sejtem, hogy nagyjából-egészében neki köszönhetjük a szöveg elemi humorát. Sódervári uraság ugyanis kifacsartan pökhendi, ironikus modernkedő és csavarosan bizonytalan nyelven beszél. A gyerekek pedig megpróbálnak szót érteni vele, ki-ki a vérmérséklete szerint, a maguk egyenes nyelvét ehhez a régi úrhoz passzintani. Mindeközben a három szereplő összeforr, támaszkodik egymásra, és megszereti egymást, véd-dac szövetségbe tömörül, és szépen magával sodor minket is.

Érdemes hát azoknak a gyerekeknek önállóan olvasni, akik sok száz oldalas, akciódús könyveket még nem tudnak egyedül befalni, de szeretik a kalandos történeteket. Ez a darabonként 120 oldal (szellősen, képekkel, nagybetűvel) könnyed, egyszerű, egyenesvonalú, friss olvasmány, amelynek a történetvezetése és a nyelve nem hagy kivetnivalót maga után.

Alexandra Fischer-Hunold: Kincsvadász kísértet, Scolar, 2010.

Alexandra Fischer-Hunold: Szörnyűséges születésnap, Scolar, 2010.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek